Na, ez egy olyan témával foglalkozó film, amit nagyon ritkán láthatunk moziban. “De hát human, állandóan haverokat látunk szinte minden filmben.” Igen és nem. Jóbarátokat látunk, de szinte mindig úgy, hogy már gyerekkorukól ismerik egymást, nagyon ritkán van a barátság kezdete. Konkrétan a “közelmúltból” a legjobb példa a férfibarátsággal foglalkozó filmekre még mindig a Remény Rabjai — amellett, hogy nem csak arról szól — és hát az sem tegnap volt. Nyilván az I Love You Man nem olyan, de tény, hogy azt láthatjuk, amint két felnőtt férfi összebarátkozik normál helyzetben, súrlódásokkal meg óvatos tapogatózással. Nem véletlen kapta mindenhol a bro-mance jelzőt.
A történet amúgy pofon, meg egyszerű is. Peter megkéri a barátnőjének a kezét, aztán meg rádöbben (so-so), hogy nincs legjobb barátja, aki a Best Man lehetne. Úgy érzi unalmas így az élete, ezért férfivadászatba kezd. Elmerül a neten, felkéri az öccsét, hogy mutassa be másoknak, ilyesmi. Tisztára, mint egy romantikus film. Persze nem találja meg az igazit, egészen egy házbejárásig, amikor is elhülyül Sydney-vel, aztán számot cserélnek, másnap felhívja stb. Tényleg ilyen.
A film azért működik majdnem hibátlanul, mert a forgatókönyvíró elkerülte a túlzásokat. Na meg a két főszereplő remek választás volt. Paul Rudd tipikusan illik ilyen filmekbe, abban nincs hiba, és jóbarátnak Jason Segelt választották, aki a kicsit szabadfelfogású nyugis nőcsábász szerepét ölti itt jól magára. Hogy lehet egy Segel nőcsábász? Hát jól választja meg a vadászterületét. Melléjük női főszereplőnek Rashida “Call of Duty” Jones, akit nem lehet nem szeretni. Nem csak aranyos, hanem támogatja is a leendő férjét abban, hogy teljesebb legyen az élete, nem hiszi azt — nem is, inkább úgy mondom, hogy nem akar ő lenni a minden és a csak.
Bevallom, hogy remekül szórakoztam az I Love You Manen. Teljesen jól nyúltak a témához, még ahhoz is, hogy bár Sydney jó fej, akkor mégis miért nincsenek barátai. Hát mert nem érnek rá. A régi ismerőseiből egyedül őt nem érte eddig utol a családos élet, a többieknek már csak a gyerek meg ilyesmik mellé fér be egy pár órás közös lógás, a random hívás után koncertremenés teljes képtelenség nekik. Simán egy 8/10-et szórok el rá.
A magyar címért viszont ismét csak egy feketepont jár, de nagyon durván. Semmiféle pancserség nincs itt, mindketten úgy-ahogy sikeresek az életben.
