Az a helyzet, hogy ha láttad az előzetest, és csak a meglepetésekért néznéd meg a filmet, akkor egy kicsit sem javasolt, ellenben ha szereted az odavezető utakat, nem csak a végeredményt, akkor ne hagyd ki.

A történet annyi lenne, hogy a főszereplőink egy szegény városban házalnak a talajfúrás jogaiért. Az üzlet némi foglalót, és ha találnak gázt, akkor részesedést jelentene az ottani lakosoknak, de benne rejlik az a veszély, hogy a folyamat örökre tönkreteszi a helyi vízkészletet. Évszázados mezőgazdasági hagyománnyal a hátuk mögött mit tehetnének a helyiek, ha ez megtörténne? De mivel a termelés már nem hoz olyan sok pénzt, eléggé rossz helyzetben vannak, amire megoldást jelenthetne a kapott ajánlat, és mellesleg az ország kőolaj problémáján is enyhítene, ha engedélyeznék a fúrást. Ez az egyik főbb kérdés, a másik pedig természetesen a gonosz vállalatok oldala, ahol a két ügynök áll, akik kellően különbözőek, hogy bemutathassák a kétfajta hozzáállást ehhez a munkához. Leegyszerűsítve.

A Promised Land egyik baja szerintem pont az, hogy a forgatókönyvön a mértani munkát érezni. Ide egy kis háttértörténet, itt most a meghasonlás jön, hasonló, a végső felfedést pedig nagyon bénán oldották meg, konkrétan alá is ássák vele a film nehéz döntésekre vonatkozó felépítését. Mármint nyilván minden jobb forgatókönyv a szabályokat betartva, kellő helyen felrúgva készül, de az igazán jókon nem érezni ennyire, mint itt.

Viszont az átlagos történetet három ember felemeli picit az átlag fölé. Vagyis négy. Egyrészt Gus Van Sant még mindig tud rendezni ha akar, a fényképésze pedig fantasztikus, másrészt Matt Damon és John Krasinski baromi jót alakított. Nyilván a többiek is, de ez a két különböző karakter harca volt az, ami jobbá tette a filmet.