Rendben, tisztázzuk: bár a film trailere valami hülyülős akcióvígjátékot sugallt, azt rögtön el kell felejtenetek. Ha ilyen címkéket akarnék rá ragasztani, akkor a depresszív dark-comedy illene, egy kis realista erőszakkal fűszerezve. Mindezt ugye a sajátos helyszínen, Bruges-ban, ahol minden nagyvárosi kölyök kiloccsantaná az agyát egy hét után, erre fogadni is lehet.

A történetről annyit, hogy egy elszúrt gyilkosság után két bérgyilkosnak azt mondja a főnöke, hogy most akkor húzzák meg magukat, amíg el nem ül a botrány. Le is foglal nekik egy kétágyas szobát a karácsony alkalmából tömött Bruges-ban. A tömött alatt azt kell érteni, hogy tizedannyi turista van, mint Szentendrén akármikor. Az egyik szereplő meg is fogalmazza, hogy mázli, amiért Belgiumban van ez a város, legalább kevés a turista. Értsük ezt olyan georasszista viccnek, amilyennek akarjuk. Az előbb említett hozzávalóval nem spórolnak amúgy, mármint a rasszizmussal. Van egy amerikai szereplő, az bemutatkozásához mindig hozzáteszi, hogy amerikai, ne utálják ezért. A történet sötét oldalát direkt nem említettem.

Essünk túl a negatívumon, nem? A zene. Általában odavagyok a zongorás cuccokért, de szerintem itt egy kicsit altató volt. Nem érdekel, hogy valami klasszikus vagy akármi, szerintem nem illett oda. Amúgy sem pörgős a film, ami nem baj, csak ez a zene közben betompít. És akkor ennyi, túl is estünk a “sok” negatívumon, ezen kívül a film egyszerűen remek.

There’s two things Belguim is famous for; chocolate and child abuse, and we all know that they invented chocolate to get to the kids.

Nem is tudom elképzelni, hogy ilyen, a középkort jól tükröző unalmas helyen lehetne-e másmilyen poénokat sütögetni, mint amit ebben a filmben tesznek. Merthogy humor azért akad, amellett, hogy depresszív a cucc. Azt kell mondanom, hogy Colin Farrell megint hatalmasat alakít. A legtöbb vicces helyzet hozzá kapcsolódik persze, de azért a többiek is jók, és Ralph Fiennes-re alig lehet ráismerni, külön jópont neki.

Fentebb már megpendítettem a realizmus szerűséget. Egyrészt ugye a nyelvezet tartozik ide, hiszen a főszereplő egyedül annyit káromkodik, amennyit egy valami lepusztult környékről feljebb törő ír káromkodna tényleg. Másrészt meg az a kevés pisztolypárbaj ami akad, azok sem kifogyhatatlan tárakkal meg golyótalálat utáni vállrándítással történnek. Ezt a kidolgozás margójára.

In Bruges értékelés

Ez nekem 8/10 lett. Baromi hangulatos darab, már ha nem valami rossz prekoncepcióval ülsz le elé. A film úgy tűnik nem muzsikál túl jól itthon. Talán nem az Erőszakik cím kellett volna? Áh, nem okolhatjuk mindenért azt, de az tény, hogy nem játssza minden mozi, mégis csak 4-en voltunk az agyonhűtött teremben.