Ilyen egy rövidfilm sorozat a bulizásról, csak épp moziba nézhettük összefűzve a részeket. Lehet csak azért látom így, mert nem sikerült annyira jól a film, de teljesen olyan érzés volt, mintha 10 perces bulik váltogatták volna egymást 3-4 perces átkötésekkel. Nagyon éles határvonalakkal elválasztva ezeket a jeleneteket.

Három gyerekkori jóbarát, akik elég rég látták egymást, összefut egyikük 21. születésnapján. Végre ihat mindenki! Szegény srác, milyen jól érezné magát Magyarországon. Bár reggel fontos interjúja van, amit a faterja intézett neki, de azért mégis elmegy meginni pár pohárkával. Itt jön a képszakadás, a 20. percnél járunk, amikor is kidől egyik hősünk. Mivel rég látták egymást, így a másik kettő nem is tudja pontosan, hogy hol lakik, de mégis haza akarják juttatni. Elkezdenek az eszméletlen Berni haverjukal a vállukon össze-vissza mászkálni, hogy kiderítsék a címet. És ennyi. Természetesen jönnek a “már nem is vagyunk igazi barátok” klisék, meg a sok buli, hiszen… a történet csak ezek közepes felfűzésére szolgált.

A 21 & Over tényleg több sebből vérzik, bár vannak benne jó poénok és nők, de valahogy mégis üres az egész. Inkább az érződik, hogy erőlködve próbálják a régi nagyokat felidézni a témában, nem pedig csak úgy elvannak és jól érzik magukat a klisék ellenére is. Ezen az sem segít, hogy a 20. percnél kidőlő Jeff Chang bármikor amikor ébren van, akkor a jó öreg Ken Jeong-nevetést akarja idézni a Hangoverből, de annyira másolat és művi amit csinál, hogy fáj.

Nem azt mondom, hogy bánom a rászánt másfél órát, de nem ez a mostani tinivígjátékok csúcsa sajnos. Ajánlani nem tudom kifejezetten, csak olyanoknak, aki hozzám foghatóan kifejezetten kedvelik a stílust. Egy két jobb beszólás és jelenet nem tud megmenteni egy egész filmet sajnos. Amúgy le sem tagadhatná a film, hogy a Hangoverhez közük volt a készítőinek, csak most nem másnap idézik fel a történteket a főszereplők.