A legrövidebben lehet így lehetne összefoglalni: Katherine Heigl karrierjének a vége. Végre? Sajnos a csaj jelentősen lehúzza a magában sem a túl erős filmet.

A történet a CIA egyik bérgyilkosáról szól, aki kiszáll a buliból. Itt szerintem poén, hogy Aston Kutcher alakítja a megfásult gyilkost, hiszen annyira kölyökképe van ehhez, hogy teljesen hihetetlen a szerepben. Ilyen komolytalan amúgy az egész film, kivéve amikor gyilkolásról van szó. Kitaláltátok, nyilván egy nő miatt hagyja ott a szakmát, itt jön be a képbe Heigl. Aztán eltelik 3 év, boldogan élnek, a csaj nem tud semmit, amikor is úgy alakul, hogy vérdíjat fűznek ki Aston fejére, mert a régi főnöke felkeresi.

Abban csavarják meg, hogy a környezetéből az ismerősei azok, akik az életére törnek, mivel alvó ügynökök voltak addig. Mondtam, hogy teljesen komolytalan, viszont így jó pár “te is fiam, Brutus?” kaliberű jelenet kavarodhat a dologból. Meglepetés nincs egyikben sem, de pár poén azért akad így.

A Killers akciójeleneti meglepően jól kidolgozottak, pláne ha azt nézzük, hogy a rendező pár éve a 21-et hozta nekünk, amivel bőven voltak gondok az ő részéről is. Kellemes kisvárosi hangulatba rejtve megy egymás aprítása, főleg, hogy a gyilkosok egymást is le akarják nyomni, mivel csakis maguknak akarják a vérdíjat. Külön kiemelném közülök a Daily Show-ból érkezet Rob Riggle-t, akit hatalmas poén volt komolyan vett akciójelenetben látni.

Sajnos a hatpontos akciókomédiát brutálisan lehúzza a végén levő “megoldás”, mint ahogy Heigl katasztrofális játéka is. Kutcherrel amúgy nem volt bajom, a Dude, where is my butterfly duó óta bírom, Punk’d-et meg sosem néztem, hogy ez változon. De az biztos, hogy ő sem A-listás sztár, ahogy Tom Selleck sem, aki az apósát alakítja itt és akad pár jó jelenete. Szóval végül csak 4/10-et tudok adni a Killers-nek, volt 1-2 jobb jelenet, de elvesztek az átlagos és átlagnál rosszabb megoldásokban, amiről az író is tehet.