Ez a film rossz korba született. Ha a hetvenes években mutatták volna be így, akkor lehet most kedves emlékekkel gondolnának vissza rá sokan. Manapság már nehéz érvényesülni egy ilyen old-school ultrakönnyű komédiának, amiben a poénok negyede a túljátszásra alapul, és még csak nincs is pörgősre vágva a film.

A történet? Ha röviden kéne összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy az amerikai foci elanyagiasodásáról szól. Ezen kívül van benne egy szerelmi háromszög is, ami valójában két és fél szög, mert az egyik hódolónak nincs sok esélye a nőnél szinte végig. Ha kicsit hosszabbra venném, hogy ott kezdődik, hogy a profi amerikai football haldoklik, vagyis soha nem állt erős lábakon az államokban, egészen az 1920-as évek végéig, és erről szól a film. A csapatok szinte nulla pénzért csapnak össze, a meccsekről alig pár újságíró tudósít, és a lelátókon is alig van ember. Clooney is egy ilyen kis, küszködő csapatban játszik, és maga is rádöbben, hogy a profi focival ellentétben az egyetemire mennyivel többen kíváncsiak. Meglátja a lehetőséget, és egyenesen az egyetemről elcsábítja a legünnepeltebb focist. A nép pedig követi kedvencét és meg is van a baj, a foci átalakulása, szabályok bevezetése, és a “just for fun” lélek kiirtása az egészből. Bár a történet is teljesen korrekt, a film mégsem emiatt működik.

Hogy van a kezed? Nem akartam megsérteni az arcommal.

Az egész csak a viszonylag kényelmes, nyugis rendezésen, na meg a három főszereplőn múlott. Természetesen Clooney játssza a régi “just for fun” játékost, aki már a sportból köregedésen simán túl van, de még tartja magát. A legyőzője természetesen a pénz lesz, így utat kell adnia az új nemzedéknek. A baromi népszerű egyetemi játékost John “Officeból Jim” Krasinski alakítja meglepően jól, pedig Clooney sármja mellett nem sokan szoktak jó fényben elférni a vásznon (kivéve az All-Star Ocean’s csapat). A film kétes sikere miatt sajnos nem ez lett Krasinski nagy kiugrása, de ezzel a majdnem főszereppel szerintem könnyedén elbírt. És akkor végül megemlíteném a kétésfélszög női tagját, akit Renée Zellweger alakít, és bevallom nekem ő Julira Robertssel egyetemben antikedvencem, de ezt a filmet ő sem tudta elrontani, sőt. Nyilván ahogy Roberts az Ocean’s-filmekben vagy a Charlie Wilson háborújában, úgy Renée is elfogadható szintre tudja visszavenni magát.

Egész egyszerűen van a főszereplők között kémia, vagy hogy mondjuk ezt magyarul. Klappolnak egymáshoz így a vásznon, és ezt a könnyed komédiát egész egyszerűen beragyogják a játékosságukkal. Ezen kívül még mellékszerepekben is akad hatalmas alakítás, elég csak az egyetemi sztár menedzserét alakító Jonathan Pryce-ra gondolni.

A rendezés szerintem viszont marhajó volt. Clooney, aki ezúttal már a harmadik filmjét vezényelte le, nem azt mondom, hogy megtalálta a stílusát, de a témához jól alkalmazkodott. Elég csak a film legjobb jelenetére gondolni, amikor egy illegális bárból (szesztilalom van ugye) menekül Renée-vel a főszereplő, és ilyen teljesen régies komédiát tökéletesen hoznak. Színpadias körülnézések egy leütött tetem fölött, meg ilyesmi. Nehéz jól leírni, de aki esetleg látta már az most szerintem bólint.

Leatherheads értékelés

Ez nekem 8/10-lett. Bár van benne üzenet, nem is olyan rossz, de az old-schoolság és a habkönnyű komédia tálalás kellemesen kirántott majdnem két órára ebből a világból. (amúgy tudom, nekünk semmi nem jó, de a Bőrfejek magyar címről nekem elsőre az ugrik be, hogy Skinhead film.)