Bárcsak megtehetnénk! Mármint a film címét. Mondjuk a történetről nehéz lesz beszélni spoilerek nélkül. Sőt, még a véleményem is ellövöm itt az elején, miszerint csak nagyjából tetszett a film, de közben meg mindenképp értékelem, hogy próbálkozott valamivel. Érdekes, de kettős a végeredmény, gondolom pont ezért olvastam itt kommentekben a két végletet róla, nem pedig azt, hogy “közepes sz*r”.

A történet egy család körül indít, akik kimennek New Yorkból kis nyaralásra Long Island partjaira, mivel a feleség rájön, hogy utálja az embereket. Két gyerek és férj meg is érkezik a bérelt luxus házba, le is ugranak a strandra, ahol egyenes a part felé tartó olajtankhajó zavarja meg az idillt. Aztán este a ház tulaja is beállít, miszerint ott akar aludni, mivel nem akar visszamenni New Yorkba. Közben az internet is elmegy, és más furcsa dolgok történnek.

Igazából itt bomlik szét a történet, és kerül elő, hogy miről is szól, hiszen a fehér és a fekete család teljesen bizalmatlan egymás irányába, mondhatni megosztottak, és látszólag ez itt a lényeg, csak személyes dráma szintre hozva, hogy Amerika megosztott, és az ott élők már senkiben sem bíznak vagy épp bízhatnak.

Közben szerintem még akár az olaj tanker jelenetbe is bele lehet látni, hogy a NagyVilág a katasztrófa felé tart, és erre a szülők szörnyülködve reagálnak, a gyerekek meg fél másodperc alatt szinten unottan túlteszik magukat. Igazából egyikőjük teljesen a 90-es évek idilljébe vágyik vissza, amikor minden egyszerűbb volt, és ami neki kimaradt. Erre tekint nosztalgikusan egy sokaknak ismerős sorozattal. Az az időszak volt a mostani civilizáció csúcspontja?

A megvalósítás viszont néhol teljesen elvesztett engem. Tudjátok milyen volt? Mintha pár remeknek kitalált pillanatot össze akartak volna kötni valahogy. A feszültséges csúcspontok működtek, a modern civilizációsok főleg, de baromi nagy kontrasztban voltak a többivel, ami egy rosszabb Shyamalan művet idézett.

Viszont a profi szereplőgárda: Julia Roberts, Mahershala Ali, Ethan Hawke, Myha’la, Kevin Bacon kicsit kihúzta a végeredmény rosszabb perceit is a bajból. A vége viszont ütött, de nyilván arról már főleg nem írhatok semmi. Mondom, összességében az érdekes halmazba került nálam, de mégsem tudnám azt mondani, hogy kifejezetten jó.