Ez a film úgy szól az életszeretetről, hogy nem a legvidámabb dolgok történnek benne. Így foglalnám össze röviden, akkor is ha nagy hülyeségnek hangzik. És igen – megnézve 2006 leghypeoltabb független filmjét, amit a nép is meg a kritikusok is imádnak – a végén süt egy kicsit a nap.

Bevallom nektek, hogy a roadmovie-k azok, amiket baromi jó nézni. Mármint ezt tudnak gyártani az amerikaiak, és bár készülnek máshol is ilyenek (nyilván nem MO-n, ahol 1 nap átszelni az országot) mégis nekik megy a legjobban. Na ez egy különösen jól sikerült darab, rengeteg mosolygással, van benne lehúzásúzás, de ami máshol tényleg depressziósan hatna az itt mosolyt csal az ember arcára.

Az első három perc a csodálatos zenével könnyedén beránt, és a végéig nem is ereszt el. A főszereplő amúgy egy teljesen katasztrófa család, amit mégis egyben tart a szeretet. Ugye milyen gáznak hangzik, hogy is írhattam ide? A történet meg annyi, hogy a család legkissebb tagja bejutott a Little Miss Sunshine szépségversenyre, és útra kelnek kocsival, hogy részt is vegyen rajta. Aztán ez az utazás, és a közben történő karakterfejlődés a lényeg.

Igazából szavakkal tök nehéz érzékeltetni, de ez egy nagyon kellemes film. Olyan, hogy most amikor ezt írom, és beugrik egy jelenet, akkor is mosoly kúszik az arcomra. Na ilyen. Mellesleg neked ki volt a kedvenc szereplőd? Nekem a kokós nagypapa.

Little Miss Sunshine értékelés

Asszem egy 8/10 a részemről, és már meg nem tudnám mondani, hogy miért halogattam a megtekintését. Talán mert független filmként akkorát robbant, anyagilag mármint. Nem tudom. Búnuszként meg itt van két posztere: egy, kettő. Igen, direkt nem a kocsi után futós képet választottam felülre képnek.