Nem tudom miért vannak ilyen filmek, amikről valahogy halasztgatom az írást. Pedig tetszett, igazi randifilm volt a premierhéten. Olyan ritka a romantikus komédia a mozikban, főleg R besorolással, hogy meg kell becsülni az ilyet, erre nem ajánlottam nektek. Nyilván nem az a pár plusz néző húzta fel sikerbe bevételileg, de jó filmet öröm ajánlani.

A történet egy újságíróról szól, aki a munkahelye felvásárlása után kilép onnan. Nem sokkal később a barátja elrángatja egy eseményre, ahol összefut a gyerekkori rajongásának tárgyával, aki jelenleg a külügyminiszter, de elnöki babérokra pályázik, így felfogadja “hősünket” szövegírásra. A lényeg úgyis azon van, hogy a szokásos romantikus filmekkel ellentétben ezúttal a nő van hatalmi pozícióban, és ebből űznek valamennyire viccet. Meg jó pár valóságra kikacsintás is van benne.

Viszont a lényeg teljesen működik:ahogy a Seth Rogen és Charlize Theron által alakítottak egyre közelebb kerülnek egymáshoz, azon lehet mosolyogni, néhol nevetni az R besorolású humoron. Megvan a kémia, méghozzá teljesen hihetően, legalábbis a történet mindent megmagyaráz a kinézetük különböző szintjeinek átlépéséről is. Szóval korrekten össze van rakva, de…

Igazából tudom, hogy azért volt kevesebb kedvem írni róla, mert a végső 15-20 perc ledobta a láncot. Ugye elvileg a III. act mindig erős kell legyen. A legtöbb filmben itt csúcsosodik ki minden, oldódik fel a konfliktus. Hát itt meg valami eszméletlen sci-fibe ment át, olyasmibe, ami nem szerethető volt, hanem még a film képtelen világából is kilógott. Meg valamennyire összecsapottnak érződött.

Pedig addig tényleg jó volt a Long Shot.