Na ezaz, az utóbbi évek legjobb bosszúfilmje lenne, ha a kelet nem gyártana filmeket, de mivel gyárt így csak az utóbbi évek legjobb amerikai bosszúfilmje. Ez mondjuk nem olyan brutális mint például az Oldboy (ha már a keletet emelgettem), hanem inkább stílusos. Azért amikor gyilkolás van akkor itt sem spórolnak.

A történetről elég is annyi, hogy bosszúfilm ami azon alapul, hogy Slevint összetéveszti két nagyágyú gengszter egy bizonyos Markkal. Inkább nézzük a részleteket, amik miatt esetleg felkapja az ember a fejét a filmre, ha nem hiszi el nekem, hogy kurvajó.

Ez pedig a sztárparádé lenne. Azon gyorsan túltesszük magunkat, hogy Josh Hartnett a főszereplő (mint a rendező előző filmjében, a Wicker Parkban, ami nekem tulajdonképpen tetszett) mivel ezúttal egész jól játszik meg amúgy is a többiek kárpótolnak. Morgan Freeman a The Boss szerepében, aki elvesztette a fiát. Aztán ott van a bérgyilkos GoodKat szerepében Bruce Willis, akinek el kell inténzi a Rabbi fiát (– Why do they call him The Rabbi? – Because he’s a rabbi.). És a végére hagytam Lucy Liu-t, aki ez alkalommal tök aranyos volt. Általában olyna közönbös nekem a filmekben, de most tényleg jó volt.

A zene is stimmel a műhöz, és a végén a JR – Kansas City Shuffle meg valami fantasztikus. Komolyan, már csak azért nézi az ember a végefőcímet amíg megy. A megvalósítás is példás. Én egy 8/10-et kiadok rá, és ajánlom nektek megnézésre.

Ez a betegség meg milyen lehet már, ami Slevinnek van? (bár azt írják ilyen nincs)

The character “Slevin” in the film Lucky Number Slevin told another character that Ataraxia was a disorder which caused him to be incapable of worry. However, it is not a known disorder. Slevin claimed that the “disorder” was a “condition characterized by freedom from worry or any other preoccupation”.