Mondjuk eleve úgy mentem be, hogy “gyalázatos” lesz (a férjem haverjai előző nap konkrétan kijöttek a közepénél a moziból), ellenben ittam előtte egy mojitót, ami azért sokat tud dobni mindenfajta élmény megítélésén. Na lássuk, ebből mi sült ki.

A sztorit gondolom, nem kell bemutatni, afrikai dzsungelben izolálódott macskatörzs segítséget hív az alvilágból Moloch nevű, ööö, szellem megidézésével. Moloch nagyon jól néz ki, jó a hangja és jó arc. Fentieket észleli Stanley, az újságíróegér, ő egy kicsit halovány, valamint Torzon, a dzsungel fia, aki egyébként egy borz. Torzon remek figura, nagyon jól néz ki, jó a hangja és a szövege is. Szerepelnek ezenkívül néhány jelenetben az időközben némi súlyfeleslegre is szert tett patkányok, akik ugyanolyan klasszak, mint voltak.

Van egypár képileg nagyon jól eltalált jelenet, a Moloch-osak bizarrul ijesztőek, a végeláthatatlan egérhadseregekről nekem mindjárt a Fal c. film jutott eszembe, és zseniálisan nyomasztó, amikor Grabovszky ellenőrzi a hangárban a hatalmas, berozsdásodott macskafogó-monstrumot. Képi megoldásokkal én egyébként meg voltam elégedve, a kíséretemül szolgáló fiatalember szerint nagyon elütöttek a 3D és a rajzolt képek és ez zavaró volt, de nekem erre hálistennek semmi szemem nincs.

És akkor mégis sikerül elrontani a filmet, a forgatókönyv összedobottnak tűnik, egyes szereplőkről hirtelen olyan dolgok derülnek ki a végén, ami egyáltalán nem volt felépítve, hanem egyszer csak minden felvezetést nélkülözve derült égből az apád vagyok, Luke. És a humor. Nagyon viccesnek szánták a filmet sajnos, ezért körülbelül minden második mondatban van egy iszonyatos szóvicc vagy más poén. Percenként tíz poén, amiből egy klassz és nevetek, kettő még elmegy, öt csak kicsit fáj, és legalább kettő kínos és vállalhatatlan és én szégyellem magam miatta. Egyébként is utálom a magyar humor Fábry Show-Szeszélyes Évszakok-vonulatát, ezek a poénok pedig oda valók, erőltetettek, erőszakosak, semmi finomság, hanem bele az arcodba bazdmeg röhögjél. Még jó, hogy alákevert röhögés nincsen.

Szóval oké, nem tudták megismételni az első rész finom, intellektuális humorát, de akkor már az is jobb lett volna, ha egyáltalán nem vicceskednek. Fájt. A moziban a gyerekek sokat nevettek, nekik talán jobban be fog jönni a film.

És akkor talán mégis azt mondom, hogy meg kell nézni a klassz új szereplők és a néhány remek pillanat miatt. Azt veszem észre magamon, hogy szidom a filmet az ismerőseimnek, és egyszercsak arra leszek figyelmes, hogy “de például az tök jó, amikor…” kezdetű mondatokkal tulajdonképpen már egy ideje dicsérem. Alapvetően olyan film, ami egynek jó, egyszer meg lehet nézni, 10 pontból adnék rá négyet mondjuk. Ez most nem sikerült valami fényesen, de azért szerintem nem kell olyan tragikusan felfogni. A Macskafogó 1-et pedig senki nem veheti el tőlünk.