Úgy gondoltam írok egy külön bejegyzést az én kedvenc filmemnek. Igen, ez a válaszom a “Mi a kedvenc filmed?”-re. Kíváncsi voltam beírja-e valaki, és Fletó meg is tette, sajnos csak egyedül. Nyilván mindenkinek sok 10/10-es imádottja akad, nekem is kicsit nehéz volt a döntés (sorozatoknál nem annyira: Rescue Me), de végül Ferris kerekedett ki győztesen. Egy régebbi írás már van róla, de azóta eltelt 4 év, és ha esetleg nem is jobbat írok most, de mást.

Kicsit furcsa belegondolni, hogy én is pont iskolából lógva “betegen” (már elmúlt a lázam, de még maradtam pár napot) láttam először a filmet – persze valamikor a 90-es években. Mivel videónk nem volt (ne is mondjátok), ezért állandóan a tévén lógtam és így futottam először Ferrisbe. Az a helyzet, hogy nem lett rögtön a legnagyobb kedvencem, hiszen akkor még az akciófilmeken lógtam leginkább, de persze a Star Wars ugratás már akkor is beleégette magát a fejembe. Aztán pár évre rá láttam, a többi meg humantörténelem.

Bevallom azért is az egyik legkedvencebb filmem, mert nincs benne szerelmi történet. Ha belegondoltok, ez viszonylag ritka. Tudom, hogy nem egyedülálló, nem is azt mondtam, de tetszetős, hogy a kapcsolat egy pillanatra sem inog meg a film során, hanem csak van, teljesen természetesen. Tehát a szerelmi bonyodalom kiesett, akkor miről szól a film? Egy nap lazításról. Ez az angol címből látszik is rögtön. Ferris betegnek tetteti magát, és a barátait is kiszabadítva a középiskola fogságából ellógnak egy napot New YorkChicagoban. Bejárják a fő jellegzetességeket, kajálnak egy sznob étteremben, ilyesmi. Azért van bonyodalom, de alig kell szembesülnie a triónak vele. Az egyik, hogy az igazgató próbálja elkapni Ferrist és ezzel évismétlésre kényszerítse a sok igazolatlan óra miatt, a másik pedig, hogy a húga utálja, mert neki semmi nem sikerül, míg a bátyusnak igen.

Nem kertelek: leginkább Ferris figurája miatt hatalmas a Meglógtam a Ferrarival. Neki minden sikerül, ami nem, az sem rázza meg túlzottan. És amikor az életigenléséről van szó, akkor nem az utcai felvonuláson bemutatott alakítására gondolok, bár az egy hatalmas hangulatbomba, hanem arra, amikor a végén menekül. Van egy jelenet, amikor a lebukás fenyegeti, ami azzal járna, hogy évet kell ismételnie, és ezért a szülei előtt kell hazaérnie, akik már hazafelé hajtanak kocsival a kisvárosban. Ferris a kerteken és házakon átvágva próbálja megelőzni őket úgy, hogy az ősök ne szúrják ki, és ott van a kedvenc jelenetem. Szóval menekül ezerrel, és az egyik kertben két gyönyörű napozó lány mellett fut el, kapcsol, és nyugisan visszasétál bemutatkozni. Kicsit jelentőségteljesen vezettem fel egy ilyen apróságot, de szerintem abban szinte az egész film lényege benne van. A másik ilyen, ez korábban van a filmben, amikor a csaját kihazudja a suliból, és az igazgató előtt megcsókolja, miközben a lány atyjának adja ki magát. Fura család.

Végszónak mondhatnám – a pontot már tudjátok -, hogy vegyétek meg, de a legutóbbi ígéret az volt, hogy 2007 januárjában jelenik meg… nyilván most sem kapni. Azért gondolom a beszerzése nem lesz problémás. Felkerült az mindenhova, HD is van belőle, vagy pedig ott az Amazon. Soraimat azzal zárnám, hogy ha minden igaz isoldét és Mammutot is befűztem egy írásra, így a héten elvileg ők is jelentkeznek pár szóval a legnagyobb kedvencükről. Ezen poszt közben benéztem a Ferris idézetek részre, és itt röhögök megint, ahogy peregnek a jelenetek a fejemben. Szégyen, hogy az író rendező John Hughes nem említettem külön, hiszen rengeteg jó filmet köszönhetünk neki, de ez most nem arról szól.