Ridley Scott igazi science fictiont hozott nekünk, ami teljesen illik az utóbbi években elkövetett filmjei közé. Akinek tetszenek az ilyen Exodusok meg Prometheusok, az baromi jól fog szórakozni. Ez sem lő föléjük, vagy hozza vissza a régi Scottot.

A történet nem bonyolult: a marsi kutatóexpedíciót katasztrófa éri, a bolygón levő asztronauták evakuálnak, de valaki ott marad. A csávó persze nem adja fel, az más film lenne, szóval a NASA eredeti terveit figyelembe vége eldönti, hogy a nagyjából 1 évre való élelmével kihúzza 4 évig, amikor érkezik a következő küldetés a vörös bolygóra. Ehhez persze rengeteg mindent meg kell oldania, és sok minden közbejön.

A pozitívumokkal kezdeném, bár ezek közül az egyik nem meglepő: technikailag gyönyörű a film. A Marsi jelenetektől kezdve minden Nasa felszerelésen át a szinte észrevehetetlen CGI-ig bezárólag minden. Na de ez Ridley Scott legrosszabb filmjeiről is elmondható, de a minimum így már megvan.

A másik, ami remek, hogy a filmből végig árad a pozitivitás. Sima túlélős történetet sokféleképpen lehet csinálni. Ott van a Cast Away drámája, az All is Lost depressziója, vagy épp ez a film, ahol szinte letörhetetlen a főszereplő életszeretete, ami miatt képes mindig talpra állni, és a következő lehetséges megoldásra lépni.

Az életszeretethez köthető a humor is, amit szintén jól találtak el. Szerencsére sikerült a könyv humorából rengeteg mindent áthozni, nem csak a káromkodásokat, amik a főszereplő védekező mechanizmusát jelentették a szar helyzetben.

A pozitivitáshoz kapcsolódóan szóba hoznám a forgatókönyvíró egyik jó húzását: nem minden romlik el a Marson, ami elromolhat. A könyvben az egyetlen, ami nem tetszett, hogy a főszereplő bármit csinált, az balul sült el, amire plusz megoldást kellett kitaláljon. Szinte a vécére nem mehetett ki nyugodtan. Itt viszont van ami működik elsőre. Nyilván ez a játékidő miatt is alakult így, hiszen 120 perc környékére nem fért volna el még 2-3 probléma.

Ami viszont sajnálatos, hogy nem mertek még merészebben eltérni a könyvtől, így viszont néhol simán csak olyan, mintha olvasónaplót néznénk. A történés ott van, csak épp nem elég részletesen. Nyilván a 10 oldalas levezetések nem maradhattak meg, nincsenek illúzióim, viszont ennek kapcsán jobban át kellett volna írni az egészet. De komolyan, már zenés montázsokkal spóroltak nem is egyszer időt, csak hogy beleférjenek a 120 perc környékébe.

Nem elég, hogy a Marson kapkodnak Scotték néha, de a Földön játszódó jeleneteket csak a színészek mentik meg a teljes vicctől. Jeff Daniels, Sean Bean és Chiwetel Ejiofor nélkül még keményebb lett volna a mentőexpedíciós szálon a sietség.*

Hiába Matt Damon jutalomjátéka, hálás szerep a túlélés, valahogy mégis az “ez lehetett volna jobb, bár szórakoztató volt” érzéssel jöttem ki róla. Kicsit túlságosan olyan volt, hogy a szükséges jeleneteket rakosgatták egymás után, nem a sztorit mesélték gördülékenyen. Azt még hozzátenném, hogy ha a The Martian lenne a legrosszabb blockbuster idén, akkor határtalanul boldog lennék, szóval a mezőny jelentős részét még így is felülmúlta a jobb részeivel és a gyönyörű Marssal.

*Donald Glover nem jó színész.