A világ ezerrel száguld a saját pusztulásába. Az öregek szerint bezzeg az ő idejükben milyen más volt minden. Ez a film viszont épp azt bizonyítja, hogy nincs igazuk. A sorsunk előre el van rendeltetve? Nem tudom, és nem is most fogom megtudni, de a filmre jellemző “lassú víz partot mos” tempóval minden egyes történés elkerülhetetlennek érződik, akárhogy is kapálódzon, tudásának maximumát bevetve, pár szereplő ellene. Vigyázat, a film nem pörgő thriller, vagy akciókrimi, ne olyasmire számítsatok.

Egy vadász a puszta közepén rátalál egy rosszul elsült drogüzlet véres párbajának maradványaira. A szétlőtt kocsik körül élettelen testek hevernek mindenfelé, s csak egy haldokló mexikói akad, aki teljesen kilyuggatva ül az egyik használhatatlan kocsiban, vizet kérve a feltűnő Moss-tól. Moss mind a kokaint, mind a pénzt megtalálja, de csak ez utóbbit viszi el, semmi nyomot nem hagyva maga után. A vadász alapvetően jó ember, ezért később, a lekiismerete hatására visszatér, hogy vizet hozzon a haldokló mexikóinak, és ez az a lépés, amivel elköveti a legnagyobb hibát.

A vadász Llewelyn Moss-t játszó Josh Brolin nyomába a megtestesült gonosz ered, és ezt a szerepet uralja Javier Bardem. Néhol egyszerűen be lehet fosni a csávón, annyira hidegvérű, világunkon kívüli pszichopata. Tommy Lee Jones csak néha asszisztál, mint a környék seriffje, a törvény embere, aki nem képes feldolgozni a világban uralkodó túlzott, felesleges erőszakot és az azt körülvevő közönyt. Van egy jelenet, ahol a helyettesével beszélget arról, hogy senkinek nem tűnt fel a saját kertjükbe sírokat ásó és embereket temető házaspár, de úgy dumálnak róla, hogy a végén elnevetik magukat, mert nem tudnak mást csinálni, máshogy reagálni ők sem. Ezt most nem írtam le jól, de majd meglátjátok.

Nem tudom hogy mondjam azt, hogy bár az alapsztori nem tűnik valami nagy dobásnak – csávó talál pénzt, rosszfiúknak hiányzik, seriff is üldözi őket -, de a film odabasz. A Javier Bardem által játszott Anton sajátos morális kódja miatt néha teljesen kiszámíthatatlannak tűnik, és a pénzzel meglépő Moss küszködése, hogy lerázza az üldözőit, az is valami csodálatos. Teljesen ésszerű cselekvések, logikus következtetések jellemzik a szereplőt, miközben a gonosz üldözi, és nagyon-nagyon kevés esélye van csak ellene. Eléggé bírtam amúgy a vadász karakterét, mert volt türelme a dolgokhoz, nem választotta a rövidebb megoldást, csak mert az a gyorsabb.

És a kidolgozás? Hát igen, Coen film. Elsőre talán lassúnak tűnhet, de egy idő után csak úgy vibrál a feszültség, és mindezt bármiféle hangulatfokozó zene nélkül. Hihetetlen. Amikor pedig az erőszak kerül előtérbe, akkor az bizony a padlóra vág. Realizmusa biztos nem tökéletes, de mégis minimalistán, csak az összesűrített lényeget kapjuk a szemünkbe, de még hogy. Semmi feleslegesen túlpörgetett akciójelenettől nem kell tartani, mégis a fotelkarfát markoljuk néhol. Mindehhez a helyszín és a kor baromira erős, markáns hátteret biztosít. Az egész valahol a nyolcvanas évek elején játszódik, amikor még nincs mobiltelefon, nincs modern nyomszakértés, és mindenki csak a képességeire hagyatkozva végzi a dolgát a mexikói határ közelében. Ha esetleg a városban játszódó brutális párbajig nem esne le, hogy ez western is egyben, akkor téged megtévesztett a civilizáció látszata.

Nem vénnek való vidék értékelés

Este 11 körül kezdtem el nézni. A film két órás, de alsó hangon is még egyszer annyit rá lehet az élményre számolni, mert annyira üt. Azaz 1-kor lefeküdtem a film után, de háromig esélyem sem volt elaludni. Sőt, még másnap is pörgette az agyam. Hihetetlen milyen durva filmmel kezdhettük meg az újévet, és azt hiszem, hogy ez most 10/10 lett. Nem hiszem el, hogy micsoda élmény volt.

Most pedig ideje előkeríteni majd a könyvet, ami alapján készült, mert kíváncsi vagyok rá. A kritikában rengeteg dolgot nem említettem (még rengeteget lehetne írni róla), hogy maradjon meglepetés bőven. Ezeket majd kidumáljuk a kommentekben, vagy nem.