Filóztam mit írjak a filmről, amivel nem csökkentem az élményt. Igazából a Pi élete nem hazudtolta meg az előzetesét: a giccs határán egyensúlyozik, de sosem billen át, akármilyen érzelmes is némelyik jelenete. Nagyon jó.

A történet röviden annyi, hogy Pi a családjával átköltözteti az állatkertjét Kanadába, mert Indiában már élhetetlenek a körülmények, és útközben hajótörést szenvednek. A fiú egyedül marad egy tigrissel el csónakban, így kell túlélnie. Annyit most elárulok, hogy nem életreszóló barátság lesz ebből, vidám közös játszadozás, és ezzel eljutottunk az át nem lépett giccshatárig. Konkrét cselekményben úgy ennyi is, de valójában egy spirituális utazásról van szó, méghozzá olyan köntösbe téve, amiben az öreg Pi meséli el egy írónak a történteket, hogy aztán az kedjen vele amit akar. Szóval így néha segítenek a narrálással, és hát a film megértésében is szerepet játszik ez.

Mindezt úristen de gyönyörűen. A Life of Pi egy kihagyhatatlan moziélmény, lubickol a nagyvásznon. Olyan képek vannak benne, hogy szószerint csak ámultam, miközben a történetből sem áldozott fel semmit. Tenger rég volt ilyen gyönyörű és haragos is egyben.

Az egyetlen ami felesleges, az a 3D. Bár elvileg arra van kihegyezve, de a beállítások többsége ugyanolyan erős nélküle is. Bár 3D-ben néztem (a szinkron okés), de nem éreztem, hogy plusz szint lett volna; szerencsére nem is arra építették az egészet, hogy wow vízi 3D, hanem csináltak egy nagyon jó filmet, ami úgy mellesleg technikailag is okés.

Érdemes felfedezni, és nem kell megijedni a vallási felhangtól, nem akar rádtukmálni semmi konkrétat.