Megmondom mi járt az eszemben a Dead Man’s Chest alatt: “Éljen, megfilmesítették a Tom és Jerryt”. Mert amikor az óriás vizimalom kereke elkezd gurulni, és 3-an vívnak rajta meg benne… utána rágurul Sparrowra, de nem agyon nyomja, hanem az beszorul a lapok közé. Vagy amikor a Prérifarkast megszégyenítő elszántsággal zuhan bele a kanyonba, nem kevésbé mulatságos módon lerendezve a földetérés folyamatát.

Igen, jó hozzáállás minden filmre úgy bemenni, hogy “Na, megint kidobott pénz”, és akkor talán nem csalódok. Mégis, várakozások nélkül is többet vártam. Százötven perctől pláne. Az első rész izgalmas volt, a mostani már nem. Nem untat, viszont nincs is min izgulni.

És a fordítás? Sok helyen köze sem volt ahhoz, amit mondtak! Egyáltalán. Szörnyű volt még látni is, hogy valaki ilyen silány munkát végzett. Már-már a Dallas újraszinkron világát idézte a frappáns fordításokkal. Az embereknek úgy általában bejöttek, pedig a valóságban teljesen mást mondtak. Pld: “It’s real” -> “Ez a kincs”. És nem egy órát tépték a szájukat, hogy az nem kincs lesz ott. A fordító mégis úgy gondolta, hogy kincs lesz. Nem kincs volt.

Egy időben bosszankodtam azon, hogy ha egy előadó/együttes akár csak egy jó számot is kivajúdik magából, onnantól biztos, hogy minden CD-jéről fognak játszani a rádióban. Na ezt éreztem itt is. Kiadtak egy kurvajó filmet, és úgy érezték, hogy a második sikere már garantált. Én csalódtam, pedig őszintén szólva nem éreztem úgy, hogy nagyok lettek volna az elvárásaim. Már csak azért is, mert a nyitókép ez: Keira Knightley nagyon-nagyon buta arccal néz (ez amúgy jellemző rá, de a nyitóképben felülmúlta önmagát). Ezután már semmi jóra nem számítottam.

Külön érdekességként megjegyezném az Exit kritikáját. Nos, ha valaki kiváncsi, hogy lehet-e kritikát írni úgy, hogy nem látta a filmet, akkor az Exit cikke tökéletes példa rá! Egy szó sem esik benne a filmről. Hibátlan rizsázás és mellébeszélés. Persze azt írja a végén, hogy a szinkron szar, de az eredeti hang jó. Tehát vagy betippelte, vagy megnézte mindkét variációt. Scrubs rajongóknak mondom, hogy Randall, a kisnövésű gondnok a Scrubsból szerepel a filmben.

A sztori tényleg nem nagy durranás. Egy jó és feszes film lehetne belőle 100-110 percben, mindenesetre így is szépen végigvezet, és legfeljebb egy-két ásítás szalad ki az ember száján. Dicsérem a MOM Parkot, hogy leadják feliratosan, és szidom a MOM Park moziban dolgozó fülbevalós srácot, aki abban a pillanatban adta el a lefoglalt jegyemet, hogy a másik eladó épp kiakarta adni nekem. A dolog pikantériája, hogy nem is járt még le a foglalás. A srác a legnagyobb természetességgel közölte, hogy ő adta el a másnak foglalt jegyeket. FU.