Már alig vártam, hogy megérkezzen a második rész is, hogy végre megnézhessem az elsőt is. Eddig ugyanis nem mertem, a felénél megszakad a történet, azt’ várhatok fél évet, ami amúgy nekem simán tűnt 1 évnek is. De végre eljött a második rész ideje is, így egy nagy moziest alkalmával megnéztem egymás után mind a kettőt, és egy élmény volt.
A történet persze nem új, Guanzhong Luo történelmi alapokra építkező Romance of the Three Kingdoms című könyvéből készült, mely egyike a kínai irodalom négy nagy alkotásának. A mű természetesen több mindenben is eltér a valós eseményektől, hozzá is költ, de John Woo nem érezte szükségét azokból mindent megtartani, mikor a forgatókönyvön dolgoztak, így például, hogy csak egy kisebb dolgot említsek, nincs mágia, inkább tényleg a történelmi eposz részt akarta bemutatni, ezzel térve vissza a kínai filmgyártásba közel 17 év után.
És ez tényleg egy hősi eposz, először azt terveztem, hogy mindegyik hős kap írásomban egy kisebb bekezdést, de oly sokan vannak, és oly sok mindent tudnék róluk írni, hogy könnyedén elárulnék fontos dolgokat azok számára, akik nem ismerik a történetet. Így ezt inkább elvetettem. Helyette dióhéjban összefoglalom a cselekmény szálait.
A Han dinasztia végén, a 3. század korai szakaszában Cao Cao uralta már Kína egész északi részét, és szándékában állt a hadurak hatalmát megdönteni a déli részeken is, ahol két nagyobb hadúr uralkodott, Liu Bei nyugaton, és Sun Quan keleten. Ezzel csak az volt a baj, hogy míg Cao Cao országot egyesítő szándékát az uralkodó még támogatta is volna, azonban ő önös céljait tekintette maga előtt, tehát nem igazán állt volna le, dolga végeztével megindult volna a főváros felé is. A két hadúr tudta, hogy Cao Cao 800 ezres seregével könnyedén eltiporja őket, így szövetséget kötöttek, Liu Bei fő tanácsadója, az igen tapasztalt Zhuge Liang hathatós közreműködésével. Végül nagyjából 50 ezer emberrel néztek farkasszemet a túlerőben lévő ellennel Red Cliffnél, ahol a két film túlnyomó része játszódik.
Míg az első rész főleg a szövetség megkötésével van elfoglalva, a második rész pedig közvetlenül ott veszi fel a fonalat, ahol az előző félbehagyta, itt a hadi fortélyokat tekinthetjük meg, majd a végső csatát. Az utolsó harcot vártam volna a leggrandiózusabbra, de szerintem az első rész végén lévő csata valamivel hosszabb volt, bár tény, nem mértem le időben, de annak tűnt.
A sok hőshöz sok színész is dukál, és van is belőlük szép számmal. Tony Leung Chiu Wai (Tony Leung) az Infernal Affairsből, Chen Chang a Crouchin Tiger, Hidden Dragonból, Takeshi Kaneshiro a House of Flying Daggersből, Shido Nakamura a Fearlessből, az óriási barna szemű Wei Zhao, akit legutóbb a Painted Skinben láthattunk, hogy csak a nagyobbakat említsem, és a teljesség igénye nélkül 1-1 korábbi filmjüket. Még Chow Yun-Fat is szerepelt volna, de végül mégsem, pedig poén lett volna újra John Woo filmben látni, pláne, hogy kínai produkció.
A rendezés John Woo-tól elvárt fajta, szép harcjelenetekkel, és az elmaradhatatlan fehér galambbal, aki ezúttal még szerepet is kap, nem csak úgy ott van, hogy úgy mondjam. A forgatókönyv is őt tükrözi, semmi grandiózusabb dialógus, elvégre hősi eposz mellett alapjában véve egy akciófilm is.
If anyone dares mention surrender, he will end up like this table!
Annak ellenére, hogy eléggé hosszúra nyúlt, mindenképpen jó volt így megnézni, tényleg sok a karakter, és valamelyest közelebb kerülhetünk hozzájuk. Kíváncsi leszek a kurtított amerikai verzióra, mert ott, ha jól tudom, jóval rövidebbre szabják, egy filmre a történetet, és ez ennyi karakternél elég merész szerintem.
Mindenesetre én remekül szórakoztam, a harcjelenetek látványosak voltak, még egy kevés wuxia színezetet is felfedezni véltem, a karakterek is tetszettek, így a beszélgetős részek – melyekből azért van dögivel -, sem fulladtak unalomba. Bár tény, Sun Quan, ha jól tudom, ennél sokkal erősebb karakter kellett volna legyen, és valahogy nem is győzött meg annyira. No de minden filmben akadnak gyengébb karakterek, és ugyebár ez a script hibája is valahol, mert ez szerintem hiba, tekintve, hogy végig úgy éreztem, túlságosan háttérbe szorul. Viszont igazából ő volt az egyetlen, akivel így voltam, szóval semmiképpen sem tudom annyira megdorgálni a filmet miatta. Plusz ott van, hogy a végső harctól egy kicsivel többet vártam, tehát nem tökéletes azért, de nálam teljesítette az elvárt John Woo szintet, így legyen a két rész egyben egy 9/10.