Bár rosszul indult a Safety Not Guaranteed, de a végére rendesen kivirágzott. Biztos nem lesz klasszikus, hiszen az első 40 percét annyira tipikus indie “furcsa-rom-com” hangulatban tölti, ami zavarhat pár embert, de mégis remek lesz a végére.

WANTED: Someone to go back in time with me. This is not a joke. You get paid after we get back. Must bring your own weapons. Safety not guaranteed. I have only done this once before.

A történet annyi lenne, hogy egy érdekes hirdetés nyomába ered a főszereplő újságíró és két gyakornok. Mi keltette fel a figyelmüket? Az apró alapján időutazásra keres társat egy őrült. Vagy mégsem az? Ki kell deríteniük és cikket írni róla, nosza, gyorsan oda is utaznak a kisvárosba ahol a jelentkezőknek megadott postafiók található. Ennyi elég is. Nem akarok senkit sem félrevezetni, nem az időutazás a fő téma, sokkal inkább a kapcsolatok. Van itt felnövés, komoly kapcsolat pánik, és ez még nem is minden. Minden szereplője igyekszik megóvni magát a csalódástól, minden áron.

A film nagy erénye, hogy teljesen természetesen mer a témáihoz nyúlni. Nem érződnek a kapcsolatok erőltetettnek, sőt, van olyan amit nem is zár le igazán, nincs megnyugtató végük, mégis valahol teljesnek érződik az élmény. Nehéz elmagyarázni, de a forgatókönyvírónak mindenképp dicséret jár ezekért az apróságokért. Szinte már a realizmus használható rá, csak akkor mindenkinek a sötét negatív végek jutnak az eszébe mostanában, pedig a valóság sokkal bonyolultabb.

Az első 40 percen kívüli problémám az volt, hogy a főszereplő lány végig úgy néz ki, mintha unatkozna. Biztos vannak rajongói Aubrey Plazanak, de én nem kerültem közéjük. Épp erős dráma jelenet? A seagal még mindig tart. Most meghatódott? A seagal még mind… A többiekkel nem volt nagyobb probléma. Oké, Jake “Nick” Johnson (A New Girlből) sem egy nagy színész, de a saját kvalitásaihoz illő karaktert játszott, így nem volt zavaró.

Biztos vagyok benne, hogy nem közönségsiker, de egy aranyos kisfilm, ami kár lett volna kihagyni.