Van egy pár pótolni valóm írásilag, legalábbis magam felé. Például ez a film, láttam már egy ideje, úgyhogy elérkezett az írás pillanata. A magyar cím lényegbe vágása nagyon megragadó viszont, míg az eredeti a csávó neve (Glass) egyben azzal, hogy összetört üveg. Ehelyett a magyar teljesen lényegre tör.

Igaz történeten alapul, nee, még ne meneküljetek. Ez a Glass nevű fiatal újságíró összehazudott rengeteg cikket a The New Republican-ban, ami a leg.. nem is tudom hogy mondjam, nem ugrik be a szó. A lényeg, hogy befolyásos lap, az elnök is csak ezt olvassa az Airforce 1-en. Mármint Bush nem hiszem, de a régebbi, értelmesebbek. Na szóval egy tech sztorinál lebukik, elkapja egy internetes újság, aminek ez a kitörése.

Nagy színészt nem látunk a csapatban, viszont fiatalokkal és Huffal (bocs, de nekem már ez lesz a színész, Hank Azaria, neve) meg van tűzdelve a film. Szóval a fiataloké a terep, meg a kissebb színészeké. Oké, Rosario Dawsont a Clerks 2 melltáncoltatós jelenete miatt imádom, de a többiek is innen onnan ismerősek. Ott van a tech újságíró szerepében a csávó a Szaharából, ott van Peter “ejts ki a nevem pubi” Sarsgaard, aki kicsit uncsin játszik, de őt is ismeritek, például a Garden Stateből (Régi Környék) vagy Rose a Two And Half Men-ből. Oké, ennyi névdobálózás elég volt.

Ha röviden össze kéne foglani akkor azt mondanám, hogy olyan semmilyen a film. Ez az érzés rakódott le, mondjuk a 600 forintot amit kidobtam rá azt nem sajnálom, de most 10 évig nem nézem meg újra, azt hiszem.

Az értékelés egy 6/10, de a tempóval nem stimmelt valami. Az ilyenek amúgy miért nem fikciós regényt írnak? Oké, azt nem olvassa az elnök a gépen, de akkor is, fantázia stimmel, írási képesség stimmel. Na mindegy.