A nyárnak pont akkor van vége a mozis naptárban, amikor az országos premierek között csak régről dobozolt, újrahasznosított, eltologatott olcsó kacatokat találni, ami – becsületkre váljon – most három darab R kategóriás bemutatóra esett éppen, ám a nyers korhatár besorolásnál többre nem futotta nekik. Így hát koraőszi ekézés következik…
…Amihez kapásból a legkíválóbb táptalajt a Hitman: Agent 47 adja. Végy egy kvázi kipróbálatlan stábot, élükön egy olyan címszereplővel, akinek már a koponyája is ellenszenves, és a józanészt meghazudtolva rúgd tökön az alapanyagot is, ahogy csak éred, nehogy véletlen valami jó kisülhessen a masszábból. Ha már úgyis egy kaotikus idiótaság az egész, legalább a játékra se hasonlítson, nem? Biztos, ami biztos legalább a korábbi Hitman íróját, Skip Woodst visszahozták, akit azóta a Die Hard 5 miatt egy felvilágosultabb civilizációban már rég pénzdíjjal a homlokán kergetnének. A végeredmény így ismét dícséretes, egy random felütött google keresés a „fuck logic” szóösszetételre valószínűleg jó pár találatot hozna a filmmel kapcsolatban. Segítek árnyalni a képet: ez is a Foxtól jött, akárcsak a két héttel ezelőtti Fantastic Four, és ezt is ugyanúgy megérdemlik. Nem túlzás, hogy végül még a három nap alatt összeguberált 8 millió is sok neki, 20 alatt megáll a végére, és next please.
A hétvége egyetlen reménykeltő premierje, a füves, alvó kémes, akció dramedy American Ultra nem meglepő módon nehezen határolta be előzetesen a közönségét, és így csupán nevetséges 5.5 milliót szurkoltak le a Project X rendezőjének új filmjére. Pont a műfaji kavalkád miatt három nap alatt 15 milliónál többet nem is vártak tőle még a nagyon optimisták sem, de ekkorát azért nem illett volna zakózni. Jesse Eisenberg még makoghat egy darabig, mert a Now you see me 2, és a Batman vs Superman úgyis kihúzza a gödörből, de főszereplőként sok jóra mostanság már nem számíthat, akár csak Kristen Stewart, aki akkora karrier rebootot tolt, hogy beleremegett Hollywood. Szó se róla, kritikailag jó filmeket hozott mostanság (eddig), de szerencsére (?) senki nem kíváncsi rá. A CV-jükben így az American Ultra is csupán egy érdekes kísérlet / vaskos bukta marad, a rendező Nima Nourizadeh nevét meg ezután sem tudjuk majd emlékezetből leírni.
3 évvel ezelőtt a Sinister a közelmúlt egyik leghatásosabb előzetesével úgy felhívta magára a figyelmet, hogy végül 3 milliós költségvetés mellett csak a hazai piacon 48-ig jutott, Scott Derikson rendező meg szinte azzal a lendülettel bedolgozta magát Marvelékhez. A szép számok ellenére mondhatni standard horror sikersztori volt ez anno, hiszen akkoriban élték reneszánszukat a kisköltségvetésű, pármilliós ijesztgetős mozik és termeltek eszelős pénzeket, nem egyszer 100 millió fölé, vagy közelébe kúszva, amit a producerek lelkesen fejtek is évről évre újabb folytatásokkal. Manapság ez az összeg 20-30 millió körülre normalizálódott, a nézők sem kajálnak be minden olcsó horrort, épp ezért a Sinister 2 kvázi bukását – a borzasztó kritikák mellett – nyilvánvalóan a hosszú várakozás okozta. Teljesen érthetetlen okból adtak 3 év kifutási időt a második résznek, a minőség alapján ezt kapásból az első után is piacolhatták volna. A 10 milliós nyitás, és feltehetőleg 20 milliós végösszeg még mindig nem rossz eredmény, de a franchise innét kezdve legfeljebb a straight to dvd vonatra ülhet fel.
A gyér bemutatókból ismét csak a korábbi közönségkedvencek profitáltak, a Straight Outta Compton 26 millióval simán tartotta az első helyét, és bíztató napokat produkálva 150 millió fölé lőtte be magát, a második helyre pedig még odaért a Mission Impossible 5, aminek a 200 millió valószínűleg már nagy falat lesz, de így is kétségtelen a folytatás. Surranópályán Judd Apatow a Trainwreckkel pedig visszatért a 100 milliós klubba 8 évvel a Knocked up sikere után.
(amennyiben külön nincs kiemelve, minden esetben az amerikai hazai piacra hivatkozunk, ami az eredeti „domestic” címszóval az USA és Kanada bevételeit foglalja magába. )
