Még tavaly beszereztem a filmet, gondoltam viccelek kicsit a GI Joe bemutató körül az újranézésével, de végül akkor elmaradt. Na nem örökre halasztottam, hiszen a minap végül lecsúszott, és minden viccelődési kedvem le is söpörte az az érzés, hogy basszus ilyen filmeket újra a mozikba.

Tudom, nem áll fényesen imdb-n (bár némelyik lepontozó a több nézőpont szerepét nem értette…), szóval páran felsóhajtanak az előbbi kijelentésen. Nyilván ne minden film legyen ilyen, csak legyen ez is választható néha. Egy felnőtt thriller, ami a zsigerekre hat, és simán elmerül a ponyvában.

A történet egy bokszmeccs körül bonyolódik, amit egy fontos ember is nézni akar, és ezért a katonaság biztosítja őt. Mégis lelövik. A történet több nézőponton át fedi fel, hogy ki lehetett a gyilkos és miért. Mindezt egy teljes erőbedobásos Nic Cage alakítással megfűszerezve kapjuk. Most komolyan, ez a Nic Cage-ing aranykor egyik lenyomata, hiszen a 95-ös Leaving Las Vegas Oscar díja után eszméletlen nagyot ment: The Rock, Con Air, Face/Off, City of Angels, Snake Eyes, 8MM, Bringing Out The Dead. Utána már több mellényúlása volt, de ez az 5 év, huhh.

Nem elég a csúcsra járatott Nic Cage, de Brian De Palma rendezése is magával ragadó. A sok vágatlan jelenet, az osztott fókusz, az érdekes nézőpontok, a tapintható feszültség. Azt neg már teljesen el is felejtettem, hogy a film csúcspontja, amikor Cage és a nő is ráébred dolgokra, mennyire ütős.

Ponyva, de a maximumra járatva. Újra ilyeneket, tényleg.