Kis független film, amiben vámpírokat döfnek le, méghozzá nem CGI segítséggel? Hát persze, hogy jöhetett. Gondolom ők is gyorsan rájöttek, hogy minimális harcnál többre nincs pénzük, vagy csak filozofálni akartak, így bizony egy lassú, de hangulatos filmet sikerül kotyvasztaniuk.

A készítők nagy rajongói lehetnek a Road és a Thin Red Line filmeknek, hiszen a vámpírok ellenére ezek kevert és higított verziójának tűnt a Stake Land. A főszerepelő srác folyamatosan próbált mélyeket mondani a belső monológban, miközben az apokalipszis utáni Amerikán keltek át. Nem is tudom miért ugrott be a Road, hiszen itt még élhetőbbnek tűnt a környezet, de valamiért mégis, nem csak az utazás miatt, hiszen az rengeteg Posztapok filmben van.

A vámpírok? Bár emberszerű volt a kinézetük, de állatként viselkedtek, csak ösztönből, bután. Őszintén szólva inkább zombikra hasonlítottak, csak épp elégtek a napfényben. Bár főszereplőink vadásztak a lényekre, gyűjtötték a fogaikat, de bajuk inkább az emberekkel akadt.

Hiába na, a civilizáció halála után az emberiség maradéka középkori szintre süllyed vissza, csak épp akad pár komolyabb fegyvere mellé. Természetesen a vallás tette be a kaput itt is, pár túlélő város elzárkózott a hit minden formájától, míg mások tejes fanatizmusba torkolltak.

Negatívumok közé a főellenséget sorolnám. Ki kellett volna hagyni, bár azzal 15 percet dobnának az amúgy is rövid játékidőből. A másik rossz húzás, hogy olyan befejezetlen a film. Mondom ezt úgy, hogy a fő szálat természetesen lezárják, a fiú története kerek egésszé válik. Vagy csak egyszerűen érdekelne még pár történet ebben a teremtett világban? Hm, lehet, hogy ez.

Stake Land értékelés

Valahova 7/10 környékére lőném be. Valami hiányzott a 8 ponthoz, újra nem nézném mostanában, de a folytatásnál rögtön ott lennék. Kicsit furcsa érzés.