Így működnek a high concept komédiák, még engem is bepaliztak egy Melissa McCarthy vígjátékra az alappal?

Bár sokatokkal ellentétben nem utálom a színésznőt teljesen, csak azokat a filmjeit, amiket a férje rendez. A Superintelligence ilyen, és sajnos nem sokat fejlődött a kooperációjuk. Lehet az a baj, hogy a forgatáson mindenki vidám és jóbarát meg minden, amit nem mernek “héé, ez így lehet nem fog működni” önvizsgálattal, esetleges veszekedés alappal megszakítani?

A történetet a film végére már minden néző tudja, hiszen annyiszor mondják el. Mármint szó szerint, a főszereplőnek az elején, aztán a főszereplő barátjának, aztán az NSA ügynökeinek. Igazi remekmű komédia írás. Most én is röviden azért ide vésem: egy mesterséges intelligencia elszabadul, és az emberiség sorsán filózik, vagyis azon, hogy elpusztítson-e minket, rabszolgává tegyen, vagy segítsen.

Mindezt egy teljesen átlagos embert vizsgálva akarja eldönteni. Na ez a főszereplőnk, őt figyeli James Corden hangja pár napig, rajta múlik a sorsunk. A nő mihez kezd azzal az információval, hogy 3 nap múlva talán vége a világnak? Rendbe akarja hozni kapcsolatát a volt pasijával. Tada.wav, eljutottunk a film szívéhez, avagy ahhoz, hogy egy romantikus komédia az egész.

Gondolom félreérthető, nem sci-fit vártam, tudtam, hogy romantikus komédia a mélye, viszont kíváncsi voltam mit kezdenek a mesterséges intelligenciás, bármi elintézhető kerettel, aki simán gazdaggá teszi a főszereplőt, meg elintéz neki dolgokat. Hát semmit! Próbáltak egy izgalmas mellékszálat, ami majd jól összeér a fő történettel, és akkor milyen kerek lesz a Superintelligence, de közben még csak igazi tétek sincsenek sehol, személyesen sem. Ahogy a főszereplő, úgy mi sem tudjuk mik a szabályok, mikor van baj, mikor csinál jót. És persze amikor már minden veszni látszik, azt is csak mondják. Mindent mondanak.

De a legnagyobb gond, hogy ez nem film. Tudom, annak néz ki, de konkrétan még a főszereplőt sem mutatja be rendesen. Vagyis inkább úgy mondom, hogy elmondja nekünk milyen Melissa McCarthy karaktere, mintha hangjáték előtt ülnénk, nem filmnél, ahol mutatni is lehet. Tényleg nem értem ezt a trendet, mert erre felesleges ennyit költeni, simán lehetne egy pár díszletes színdarab, lebasszák a kamerát és mindenki játszik, meg improvizál.

Az egész arra épül, hogy itt vannak ezek a vicces (kinek-mik:) komikusok, majd ők minden jelenetet feldobnak, és kész, önmagukat alakítják, nem karaktereket. Na meg persze az utalásos, vagyis popkultúrális mutogatós “poénok” tömkelege, tudjátok, a “hé ezt ismered”-féle, de semmit nem forgatnak rajtuk. Például alap a Knight Rider előkerítése, ha már önjáró kocsit is irányít az MI, de csak bedobják a nevet a beszélő autónál, és ennyi, nem kezdenek vele semmit. Áh, Knight Rider, há há.

Nem is tudom miért idegesített a végére a Superintelligence. Magában csak egy semmilyen nulla újabb vígjáték, mint Ben Falcone előző rendezései, a The Boss-hoz és a Life of the Party-hoz hasonlók. De közben meg nem érzem ártatlannak, hanem a streamingen (a mostani egy HBO Max film minőség) ömlő content nyomása ütött be valahogy közben. Ez nem vígjáték. Ez nem film. Ez töltelék, ami nem éri meg senki idejét.