Valami furcsa trendvonal nyomán kéthetente pocsék bemutatókkal veri a sors az amerikai közönséget, amit a korábbi filmek még mindig vígan köszönnek szépen, Bond például tombol, míg az újak komoly mélységeket megjárva nyerik el továbbra is méltó büntetésüket.

Az megvan, amikor az –amúgy szerethető – Nevem Sam rendezője 14 év után egy kedves, sikeres karácsonyi családi vígjátékkal tért vissza? Nem hát. Mert a Love The Coopers minimum féltucatnyi, sokkal jobb sorsra érdemes színésszel a stáblistáján zakózott nem éppen kellemes módon, habár a 8.4 milliós első hétvége a karácsonyi zsánerben még túl rossznak sem mondható, de a kritikusoknak tuti jól esett levezetni némi feszkót. Azért megvan a szépsége annak, amikor egy ünnepi vígjáték legnagyobb poénja egy káromkodó kisgyerek.

Érdekes amúgy visszaugrani pár évet az időben, amikor még Novemberre vígan időzítgettek ünnepi tematikájú mozikat, és azok ezt csinos lefutásokkal honorálták – manapság meg az ilyenek miatt inkább nem is nagyon erőltetik a forgalmazók a családi – ünnepi – szappanos- vígjátékos zsánert. (Külön riszpekt pont emiatt az Universalnak a télapó elé pakolt Crampusért, azért az még jópofa húzás lehet.)

Ha már a karácsony nem menő, a valóságon alapul címkével még mindig sok minden eladható, buzgón futott is a Warner egy légszomjas kört a 2010-es chilei bányászkatasztrófáról, ami aztán végül csak nem rengette meg a világot. A The 33 Banderassal csak 5.8 milliót termelt 3 nap alatt

Az öreg Antonio meg elgondolkodhatott újra, hogy az üzleti befektetései mellett tényleg kell-e erőltetni ezt a mozizgatósdit. Ha valaki még mindig ragaszkodna ahhoz, hogy Kazimir Malevics Fehér alapon fehér négyzet című festménye az absztrakció végpontja, az próbálja meg papírra vetni a spanyol színész filmes karrierjét. A faszi egészen sztárrá lépítette magát a Zorróval, aztán a filmtörténet egyik legnagyobb bukásaként számontartott 13. Harcossal a kardjába is dőlt, majd a Spy Kidssel megint kicsit feltámadt, felmarkolt 10-15 milliókat a The Bodyért és az Eredendő Bűnért, amiket már tényleg nehéz volt poénnal elütni, a Ballisticon meg a mai napig röhög a világ. De legalább nem adja fel, a Shrek macskája meg úgyis hoz neki filmenként 5-10 milliót.

A 8. Helyre felért még az indiai Prem Ratan Dhan Payo majd’ 8500 dolláros átlaggal szép 2.4 milliót hozva, Aaron Eckhart meg tényleg elég sokáig élt ahhoz, hogy ő maga legyen az ellenség, a My All American 1500 moziból még 1000 dolláros átlagot sem hozott, 1.3 millió édeskevés egy szépen futtatható sírós sportdrámától.

Limitáltan 10 moziból próbálkozott még egy egó trippel Angelina Jolie és Brad Pitt, akik úgy teljesen visszafogottan, szerényen önnön sztárstátuszukba vetett hittel futtatták az egykori Lara Croft (ó Lara!) harmadik rendezését, és szegényes 9500 körüli átlagot kalapoltak a 10 millós produkciónak. Siratni nem fogják az alfa celebek a pénzüket, az fix, de Jolie művészi karrierje elég döcögősen akar beindulni. (P.S.: azt meg csókoltatom, aki a Sicario előtt egymás után bekínálta nachos helyett a Love the Coopers – By the sea előzetes kombót. Ütött, mint Johnny Cage spárgában.)

Bond eközben térdeltette a világot, 550 milliónál tart globálisan és Amerikában is szépen 50% alatt esett, de 200-ig elhajrázni már nem fog, mert a héten mindenki az Éhezők Viadalára megy. A Martian még mindig negyedik, a Hotel Transylvania 2 meg (infláció nélkül) Sandler legsikeresebb hazai filmje lett.