Nem tudom hivatalos infó, vagy csak pletyka, de állítólag Matthew Vaughn nagyon nagyon akart már rendezi egy első világháborús mozit. Hasonló projektre azért manapság relatíve nehéz 100 millió dollárt összekalapolni, úgyhogy rá kellett húzni egy maszkot az egész történetre és ez lett a The King’s Man, ami nagyjából elvétve tartalmaz Kingsman elemeket, de leginkább minden IS akar lenni.

Konkrétan időrendben a komplett nagy háború eseményein végighaladunk, emellett szeretne Vaughn egy kis eredetsztorit belesűríteni a cselekménybe (amit a félrevezető előzetes fő elemként sugall) és amikor végképp elúszik, akkor még egy másik producer odaszól, hogy lényegében ez egy Kingsman mozi, szóval arra is kéne hajaznia – a végeredmény így nem meglepően egy kusza, unalmas, bugyuta, sokszor közönséges massza. Minden és egyúttal semmi.

A második részt sem szívleltem, de ott legalább nagyjából konzekvensen elszállt volt Matthew Vaughn, viszont már akkor is pedzegettem, hogy a rezüméje alapján ez az ember jóval többre képes, talán el kéne engednie ezt a franchise-t, mert eddig szinte bármihez nyúlt abból arany lett (csak a pénztáraknál nem). Ez a Kingsman téma látszólag kisiklatja. Volt nála ugyebár Layer Cake, Stardust, az egyik (ha nem a) legjobb X-Men film, és még a Secret Service is kitűnően működött – szinte külön-külön zsáner mind, de valahol mindegyikben megtalálta a frissességet, egyediséget és hiába bukott többször anyagilag, megvolt irányába a bizalom.

De mit is kéne megbocsátani? A The King’s Man elsősorban rohadtul unalmas. Mire végre beindul a cselekmény kicsit, addigra kétszer tartott életben a mozis-vizes Cola, mivel az amúgy sem érdekfeszítő történelmi tabló / cselekmény fő eleme, hogy Ralph Fiennes megpróbálja távoltartani a fiát a háborútól. Emiatt szervezkedik, ügyeskedik a háttérben, de ahogy már fentebb írtam, az utolsó percekig és pár elszállt akciót leszámítva (Ralph Fiennes gyakorlatilag Jackie Chan lesz… ami ugyan szürreális, de talán még ebben a világban is sok) köszönő viszonyban nincs a Kingsmanekkel.

Nem ötletes, nem elég vagány, nem eredeti, sőt a legutolsó és egy harctéri akciót leszámítva nem is izgalmas. Ezzel még akkora baj nem is lenne, hiszen fialt már Hollywood unalmas világháborús filmet, de két ásítás között hirtelen azon kapod magad, hogy a valaha látott egyik legostobább, pátoszos mentőakció közben két katona sírdogál egymás vállán, miközben fél órával korábban Raszputyin meg akarta döngetni az angol beteget. Ezt rakd össze, ha tudod. De nem tudod, és Matthew Vaughn sem tudta.

És ebben az egészben az a szomorú, hogy egy tehetséges rendező éveket pocsékolt el a langyos vízben tocsogva, miközben az első rész valóban maradandó és emlékezetes lett, pedig ha akkor kiszáll, még egy strigula került volna a kultrendezői státusza mellé. Így viszont a Kingsman projekt megbicsaklott, ugyan is ebből az eredetsztoriból önmagában semmit nem tudtunk meg és már nem is fogunk, mivel a film hatalmasat bukott és az eredeti “szériának” is fel kell állnia még a Golden Circle pofonjából. Ez szerintem ennyi volt és talán nem is baj.

Nem méltó végszó egy kezdetben izgalmas franchise-nak, de a The King’s Man lett annyira rossz, hogy legalább ne fájjon érte a szívünk.