Itt rendesen félrevezettek az előítéleteim, de szerencsére így sem hagytam ki a filmet. Egy furcsa, de nem mindfuck persze, filmélménnyel gazdagodhattam. A történetet elolvasva és az egyik szereplőt megnézve arra jutottam, hogy egymást szivatós és leégetős vígjátékról lesz itt szó, és hát ezekről pont nincs. Szerencsére.

A történet röviden annyi, hogy van két középszintű manager valami szupermarket lánc (a név mindegy, lehetne Tesco, Cora, akármi) egyik üzletében, és amikor a lánc új üzletet nyit, akkor mindketten pályáznak annak az üzletnek a főmanageri posztjára. És erről szól a film, hogy a főnökök megvizsgálják a jelenlegi munkájukat, interjúztatják őket, ilyesmi. És mint mondtam, bár néhol keresztbe tesznek egymásnak azért, de közel sem egy agyatlan vígjáték az egész, főleg, hogy nem is vígjáték, csak pár poénnal fűszerezték a drámát.

Mondjuk itt bejön az a faktor, hogy igazából az emberek nem a teljes valóságot akarják látni és bizony ez a film nem a hősökről szól, de még csak nem is a hétköznapi hősökről, csak két munkásról, aki teszi a dolgát. Megpróbál jó színben feltűnni a főnökei előtt, megbirkózni a vásárlókkal, boldogulni az életben, néhol fájdalmasan átlagosan. Pont ezen hétköznapi humora, visszafogottsága miatt működik a film. Valahol feelgood, valahol depressziós belegondolni, hogy ez a cél? Elég pénzt keresni a házra, feljebb lépni a manager létrán és folyamatosan nyelni, ameddig megy?

Van aki azzal jött a film megtekintése után, hogy ezekkel a szereplőkkel nem ezt várta, és ez még valahol érthető is. Seann William Scott még mindig Stifflerként van elkönyvelve talán, John C. Reilly-ra is jobban emlékszünk az agyament vígjáték szerepeiből, és akkor még a mellékszereplőgárdáról nem is beszéltem, akik között sok vígjátékokból és vígjáték sorozatokból ismerős arc fordul elő. Mondom, senkit ne vezessenek félre ők, ez maximum cinizmussal felvértezett dramedy, nem komédia.

The Promotion értékelés

Egy kicsit lehúzott, hiszen ez borzalmas élet, és csak Jenna Fisher dobja fel tényleg, aki a feleséget alakítja. De itt jön be az, hogy a hangulata valahogy elkapott, simán végignézős volt, semmi ingerem nem támadt, hogy félbehagyjam “majd befejezem holnap” felkiáltással, pedig éjjel néztem. 7/10 mondjuk. Nem váltja meg a világot, nem fogunk beszólásokra évek múlva emlékezni, de jó volt.