A múltkor írtam egy jól sikerült remake-ről, azt hiszem, ideje egy rosszról is körmölnöm. Mert ez a Pelham-film a réginek és John Godey könyvének csak az árnyékában liheghet. Egyszerűen buta lett. Az eredeti történet szerintem briliáns volt, egy tényleg jól átgondolt rablásról szólt. Tény, eltért a könyvtől több mindenben már az is, de azt jól csinálta, és a lényeges részeknél hű maradt a műhöz. De ez csak részleteiben vonultatja fel a regény eszközeit, és itt nagyon el is hasal. Kénytelen vagyok megint valamelyest összehasonlítani a két filmet, viszont ezúttal igyekszem ezt spoilerek nélkül megtenni.
Azt még megértem, hogy pár dolgon változtatni kell, hiszen modernebbek lettek a dolgok, a régit egy az egyben nem lehetne elsütni, ezt a tényt mondhatni még bele is “mutatják” a képünkbe. Viszont rengeteg dolgot meghagyhattak volna, vagy ha nem is hagynak meg, mert remake, rendben, de akkor meg újakat kitalálhattak volna, mert ez így ebben a formában elég hülyén vette ki magát, üres volt. Nem briliáns volt a terv, hanem szimplán béna.
A történet dióhéjban annyi, hogy adott pár rabló, akik eltérítenek egy metrót, és váltságdíjat követelnek a túszokért. Az ő vezetőjük John Travolta, aki Robert Shaw-t váltotta. A forgalomirányítóvá visszalépett Denzel Washington pedig Walter Matthau metrós rendőr karakterének az újragondolása, akivel a rablók felveszik a kapcsolatot.
És nagyjából ez a film róluk szól, kettőjükről, és volt is egy-két igen jó rész a köztük lévő kommunikáció során, ami tényleg jól sikerült, de ennyi. Senki másról nem tudunk meg szinte semmit. Az eredetiben is ezen két személy a fő ember a filmben, de mellettük minden rablót megismerhettünk, ahogy a könyvben is, és külön feszültséget teremtettek a köztük lévő konfliktushelyzetekkel. Ugyanígy a metró irányítótermében is kialakult hasonló. Itt semmi ilyesmi sincs, lényegében azt se tudjuk, kik ők, csak ott vannak.
Az persze igaz, hogy a régi inkább krimis hangvétele nem lenne annyira menő manapság, viszont akkor legalább akció lenne, de az se volt olyan hú de sok. Felesleges drámázás igen, és ugyan a régiben is drámáztak, viszont sokkal jobban meg is lett oldva.
You can lick my bunghole, motherfucker!
Hogy a színészekről is beszéljek kicsit, szerintem ez a szerep nem Denzel Washingtoné volt. Mármint nem játszott rosszul, de ugyanakkor nem is tudott úgy kiteljesedni benne, mint más filmjeiben. Mintha ugyanúgy be lett volna szorítva forgatás közben a szerep korlátaiba, mint maga a szerepe az irányítópult mögé. Nem volt igazán tere a játékra, így nem is tudta megmutatni, hogy bármivel is jobb-e Matthaunál, ami már alapban nehéz lett volna, de így esélytelen volt. Bár lehet, pont ezért csinálták így. Ellenben Travoltának ezt megadták, ő kiélhette magát, és kapott is az alkalmon, ő tényleg jó választás volt ennek a félőrültnek. Bár tény, itt is sokkal jobb volt Shaw számító rabló figurája. John Turturro, mint a forgalomirányítónak támaszt nyújtó túsztárgyaló, szintén nem volt rossz. James Gandolfinit sajnáltam kicsit, mert a polgármesternél jobb karakterrel is elboldogult volna.
Tony Scott azon akcióknál, ami volt a filmben, azért otthagyta a nyomát, diktálta az iramot, hogy úgy mondjam. Brian Helgelandben viszont nagyot csalódtam, a Szigorúan bizalmas és más hasonló kaliberű filmek után komolyan nem is értem, hogy adhatott ki egy ilyen forgatókönyvet a kezei közül. Lényegében az egész metrós rész csak azért volt a filmben, mert benne volt az eredeti történetben, de különben a levegőben lógott, nem volt igazán jó oka, hogy ott legyen, maximum a túl korán ellőtt titkos tervhez kellett, ami viszont egy elég gyenge ötlet az eredetihez képest. Egyáltalán nem lehetett érezni azt a nagy kérdőjelet, amit a régiben megteremtett a helyzet, annak ez volt a lényege. És a karakterek sem érezték, egyszer elhangzott a kérdés, mint valami kötelező jellegű dolog, de már lapoztak is.
Talán a zenét illene még megemlíteni, hiszen David Shire emlékezetes dallamaival szintén nem tudott lépést tartani Harry Gregson-Williams, sőt, valami nagyon idegesítő zakatolás volt zene gyanánt az egyik akciójelenetnél is. A főcím rap vagy hip-hop számáról nem is beszélve, nem volt túl hangulatteremtő, vagyis lehetett volna, de egy teljesen más filmhez.
Rendben, ez inkább egy amolyan pörgősebb lélegzetvételű akciófilm, drámai pillanatokkal, a régi meg egy krimi drámával és humorral ötvözve. Tiszta sor, más műfaj, más világ, minden más. De még ha el is vonatkoztatok, akkor sem igazán élveztem a filmet. Szerintem ehhez vagy nem szabadott volna hozzányúlni, vagy pedig nagyon át kellett volna szabni, ennél sokkal jobban. Mert így nálam nem ért el, csak egy 4/10-et, a régi 8/10-es pontszámának csak a felét.
És egy jótanács annak, aki nem látta az eredetit, szerintem azzal kezdje, mert annak jó pár dolgát lelövi a remake, és korántsem olyan izgalmas módon.
