Itt kallódott már néhány hónapja ez a film, de csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem, mindig közbejött valami, vagy épp más filmhez volt hangulatom. De ma eljött az idő, nekiveselkedtem, és egyáltalán nem bántam meg.
Minden azzal kezdődik, hogy pár tinédzser elmegy kempingezni a hegyekbe egy hétre, és élvezik az együttlétet, távol az ausztrál kisvárostól, ahol élnek. Azonban mire visszatérnek, azt tapasztalják, hogy kitört a háború, és az otthonukat megszállták az ellenséges erők. El kell dönteniük, hogy meghúzzák magukat, vagy tesznek valamit a szabadságukért.
“- Good book?
– Better than the movie.
– Yeah, books usually are.”
Nagyjából dióhéjban erről szól az első része a történetnek, melyet John Marsden odakint nagysikerű könyvsorozatából adaptáltak. Én sajnos kihagytam ezt a könyvet, ami ha jól látom, eddig hét kötetből áll (és ahogy látom, Euba ezt sem vehetem meg kindle-re, fene), de ahogy olvastam a véleményeket, nagyszerűen sikerült a feldolgozás. Jól visszaadja, hogyan élték meg mindezt a barátok, és hogyan alakultak a kapcsolataik egymással.
A színészek pedig remekül előadták mindezt, bár szinte egyiküket sem ismertem ezelőtt, csak Phoebe Tonkint a H2O, szintén ausztrál sellős sorozatból, bár így szőkén elsőre nem esett le. A főszerepet – a könyvben az elbeszélőt – játszó Caitlin Staseyre remekül illett a helyzettől néha kissé bekattant lány szerepe. Tény, egyikükről sem a középiskola jutna az eszembe, viszont így hihetőbb a hirtelen felnőtté kell válni motívum.
A rendező Stuart Beattie, akinek ez az első munkája a dirigálós székből, de már került filmközelbe korábban is, íróként többek között az Ausztráliánál.
Sokszor az ausztrál táj szépségeiben gyönyörködhetünk, amikor kell, akkor pedig a harctól romokban álló főutcát tekinthetjük meg. Ha jól láttam, pirotechnikus dolgozott a robbantásokon, nem feltétlenül cgi-t kell várni. Persze, annyira sok harcra senki ne számítson, de ami volt, azt jól megcsinálták. Talán néha volt némi sci-fi a golyózáporok közepette, semmi komolyabb, de azért mégis csak kissé logikátlan dolgok.
Ez még csak a kezdet, többnyire drámát kapunk, a folytatásokban majd szemtanúi lehetünk annak is, hogyan alakul a csapat további élete, hány csatát sikerül megnyerniük. Én már alig várom, de azt hiszem, inkább kiolvasom a könyveket, mert a második részt majd csak jövőre láthatjuk mozgóképen, az meg még iszonyúan messze van így év elején.
Természetesen sokszor visszaköszönt a Vörös hajnal, de az sok mindenben inkább az akcióra helyezte a hangsúlyt, ebben mindenképpen különböznek, talán majd a teljes trilógiával lehetne rendesen összehasonlítani pár év múlva, mikor majd kerek egész lesz, így szerintem felesleges. Arra mérget vennék, hogy az író abból a történetből is merített, azonban jobban el is mélyült benne. Persze, a több részre vágott sztorik előnye, hogy kidolgozottabbak lehetnek, de ugyanakkor idővel unalmasabbak is, meglátjuk majd. Egyelőre ez az első rész nálam egy 7/10 lett.