Mint tudjátok, normálisan elkészített indie roadmoviek bármikor jöhetnek. Rendben, itt “csalnak” holmi repülőkkel, de mégiscsak kocsiznak sokat, meg vonatoznak, meg mindenfelé négy-öt helyen járnak. Nem lép ki a hasonló filmek közül, de ha jókor nézed, akkor egy kicsit el fog kapni a hangulata.

Azt már az elején le kell kötni, hogy bár van benne egy-két vicces jelenet, az Away We Go azért simán dráma lett. Ezt azért mondom, mert hát mindkét főszereplő tévéből, vicces műsorból érkezett — de mit is gondoltam, nem lesz nehéz belerázódni abba, hogy itt másmilyenek, mert egyrészt jól játszanak, másrészt most komolyan, a nőről ránézésre ki tudja, hogy az SNL-ben volt? Ez utóbbi nem is kérdés, annak a 10 embernek aki tudja most nem kell bólogatni, hogy bezzeg ő tisztában van vele, mert hát azzal is tisztában kell legyen, hogy Magyarországon a kisebbséget képviseli ebből a szempontból.

A történet úgy néz ki, hogy van ez a 33-34 éves pár, nem házasok, de együtt élnek már rég. A nő teherbe esik, ugrunk a várandósság 6. hónapjára, amikor is arra jutnak, hogy ideje lenne kitalálni mit akarnak az életükkel, de legalábbis megtalálni azt a helyet, ahol tényleg szeretnének élni. Nem gazdagok vagy ilyesmi, de a munkájuk megengedi, hogy költözzenek. Az egészet az indítja be, hogy eredetileg a férfi szülei környékén akartak maradni. A fennakadás: ők épp dobbantanak Belgiumba, még a baba születése előtt, így könnyen levonható az a következtetés, hogy nem igazán érdeklődnek az unokájuk után. Nosza, hőseink útra is kelnek, végiglátogatják testvéreket meg régi barátokat, így a városokat is, ahol ők élnek, és megnézik melyik tetszene nekik.

Pont ezeknél a látogatások furcsák amúgy. Ezt úgy értem, hogy a filmet egy házaspár írta, méghozzá olyanok, akik egész jól meglehetnek egymással, így kijelenthető, hogy többnyire életszerű párt sikerült főszereplőnek alkotniuk. Vannak súrlódások, de ugratják egymást, meg szerelmesek, méghozzá többnyire teljesen hihetően. Ellenben azok akikkel az utazás során találkoznak, nos ők borzasztó papírmasék és túlzások. Értem, hogy ez volt a cél, hiszen gyerekkel rendelkező párokat látogatnak és mindenhol van valami gond amit be akartak mutatni, azt pedig így könnyebb, de zavart. Szóval így végigmennek a valami miatt szarban levőkön, a negatív példákon — van ahol a jellem miatt, van ahol a természet szólt bele a pár életébe —, hogy megtalálják a saját útjukat. Mindezek mellé azért némi humort is sikerült becsempészni, különben teljesen lehúzós lenne a film.

Ezúton megmelíteném, hogy nem csak a főszereplő pár közötti kémia működik, de Sam Mendes is összeszedte magát picit. Nekem A szabadság útjai nem jött be, ez tény, annyira akart, hogy túl merev lett, de ezúttal láthatóan nem az Oscar díj lebegett a forgatás, nem is, már a munka elvállalásakor a szeme előtt. Most is akart mondani dolgokat a nézőknek, ez nem vitás, de nem olyan görcsösen.

Továbbállók értékelés

Igazából hét pontot érdemelne, mert a harmadik “na ezek is szarban vannak” pár után egy picit besokalltam, de a magukra találás során van egy olyan rész, aminek a szomorúságával tökre együtt tudtam rezegni, így részemről 8/10-es élmény lett simán. (Amúgy kár, hogy külön egy beállítás nem kaphat valami díjat, mert a repülős-delfines (amikor megnézitek majd látjátok) az egyszerűen fantasztikus volt.)