Mi történik akkor, ha egy minden határt átlépett elkeseredett emberre dudálsz a dugóban? Az Unhinged ezt a kérdést feszegeti, de valahogy rossz helyre mutat a morális iránytűje. Ennek ellenére egynek elmegy, pozitívan és negatívan is értve ezt.

A történet egy pofonegyszerű horror-thriller. A főszereplőnő a dugóban ül, nem ér be időben a munkájába, épp kirúgja a legjobb kliense telefonon, a válása közepén van, és még a gyerek is idegesíti a hátsó ülésen, hiszen azért késnek a suliból, mert az anyja baszott időben felkelni, és a késésért elzárás jár. Na ebben a pillanatban dudál rá valakire, Crowe karakterére, aki nem mozdul, hiába zöld a lámpa. Itt felmerül, hogy azért sosem tudni, mi jár épp az emberek fejében? Mindenki elvan az egójában nulla empátiával arra, hogy akivel összefut idegen, az vajon min megy át éppen.

A nagydarab férfi bocsánatot kér a figyelmetlenségéért, de elvárja, hogy a nő is beismerje túlreagálását, és szintén kérjen bocsánatot az agresszív dudálásért. Nyilván nem teszi meg, hiszen ez egy film eleje ahonnan még hosszú az útja a karakterének. Na erre bepipul a zöldnél tötyögő, és azt mondja, hogy akkor megmutatja a nőnek, milyen egy igazi szar nap. Ezt azzal kezdi, hogy először csak az úton ráfékezget (ez a szokás baszki itthon is terjed, idióták), de utána eszkalálódik a helyzet, kezdve a nő legjobb barátjának megölésével.

Innen átmegy egy viszonylag szórakoztató macska-egér dologba, nem megváltó itt sem a film, de van egy lendülete, és Russell Crowe nagyjából elviszi a széles vállain egy darabig. Engem mégis elvesztett. Mondom, a korrekt, meg egynek elmegy dolgokat tudom rásütni, viszont a figyelmem 60 perc után kezdett elkalandozni. A leszámolást, a végét valahogy elrontották. Pedig szép volt az eleje, ahogy felvezették, hogy a rendőrség leépítésével miképp kezdtek lekerülni a láncok az emberi agresszióról, és ezt átvitték egy személyesebb történetben is. A civilizáció vége nincs messze? Ellenben utána nem tudták a nagyobb kép terrorját a kisebb skálán ott tartani, bár kicsit többet akart mondani a film, de nem sikerült neki.

Érdekes volt az Unhinged olyan szempontból is, hogy mintha nem lett volna teljesen átgondolva. Mármint vannak dolgok, amiket jól bemutatnak, például, hogy miért nincs lezárva a telefonja, ezzel hihetőbbé teszik a filmet, de közben olyasmi is akad, amit vágás közben realizáltak, és fél mondatban odavágták emlékeztetőnek. Ilyen a “labirintus szerű utcák”, amit a film elején hoztak szóba, de ha objektíven nézzük, akkor kellett volna még valami azelőtt, hogy a főszereplők tényleg oda menekülnek. Tudom, ezek apróságnak tűnnek, de mégis tudat alatt hatnak a nézőre, kevésbé működik tőlük az Unhinged.

Viszont most lenne egy spoileres kérdésem, szóval a tovább mögött és talán a kommentekben is óvatosan.