Tartottam ettől a filmtől, attól hogy csalódás lesz, tologattam is a megtekintés napját, de végül csak muszáj volt, aztán egyszer csak vége is lett. Majdnem 2 óra? Ne már, nem hiszem el. Nem azért, mert körömrágóan izgalmas, hanem mert olyan megállíthatatlanul gördül, bocsánat, repül előre.
A történet egy olyan férfiról szól (Clooney), aki élete nagy részében utazgat Amerikán belül, és embereket rúg ki mások helyett. Abban a helyzetben vetik be, amikor a főnök nem mer elbocsátani 30 alkalmazottat egy nap, ezért inkább hívja ezt a céget, akik repítik is az állásterminátort villámgyorsan, hogy minél emberibben megtegye helyette. Ezt be is mutatják a filmben, meg azt is, hogy ez a munka mivel jár: repülőgépeken és hotelban élés, az év 300 (a pontos számra nem emlékszem) napjában távol az otthontól, családtól. A főszereplő viszont ennek él, ez az élete, az “otthon” töltött napokat érzi rossznak.
Teljesen visszafogott a film. Olyan, mint a főszereplő, távolságot tart mindentől amíg lehet, többnyire élvezve a megfigyelő pozíciót. Bár van a végén egy kitalálható konfliktus, mégsem úgy van kihegyezve az egész, nem csak oda építkezik, hanem inkább elvisz erre a kellemes utazásra. Vagyis ez emberfüggő, aki érezte már úgy magát, az nem fog feszengeni a minimalizmusra csiszolt részeken, aki viszont retteg az egyedülléttől az szerintem nem fogja szeretni a filmet, bár az is hogy lehet megnyugszik, mert neki mégis mennyivel jobb. Jobb?
A Up In The Air humoráról azt lehet mondani, hogy még a Thank You For Smokingénál – rendező egyik előző filmje – is szemetebb. Ugye ők azok akik kirúgnak embereket mások helyett, ezt már mondtam, és mivel gazdasági válság van, így bizony virágzik az üzlet. Amikor erre utalnak, az érzelmi hullámvasutasan bemutatott elbocsátások között, az nagyon kemény.
Az a helyzet, hogy Jason Reitman pár éve nálam a Thank You For Smokinggal került fel a radarra villámgyorsan, annyira ütött az a film, viszont a második filmje, a Juno után gyengült a jel. Megértem miért csinálta, a siker is kiszúrja a szemem, de nem tetszett, nem éreztem pluszt. Hát az Up In The Airnél ilyen nincs, felnőttebb, tökéletesre csiszolt minimalizmusról van itt szó, amit 3 napja láttam, de bizonyos részei még most is előfordulnak a gondolataimban.
Egek ura értékelés
Az a helyzet, hogy ez lassú film, ezt így a végén még egyszer említem, ne csalódjon senki. Nem indul be, vagy hasonló, viszont megállíthatatlannak bizonyult számomra. 9/10 így elsőre, max újranézéskor lecsökkenhet 8-ra. Vagy nem.
Ami viszont mindenképp érdekes továbbgondolandó, hogy te vállalnád-e ezt a munkát? Én? Csak utazni, többnyire egyedül, az otthontalansággal karöltve.
