Kíváncsi volt a filmre, hiszen Kristen Bell végre nem gagyi romantikus vígjátékban vesztegette az idejét, hanem csinált egy rendes, kalandos szerelmesfilmet a pasijával. Mármint Dax Shepard és Kristen Bell a valóságban is “mindig együtt jár”.

A fentebbi tény pedig teljesen rányomja a bélyegét a filmre, méghozzá jó értelemben. Nem egy Kidman – Cruise duót kapunk a 90-es években, hanem pár tényleg szerelmes fiatalt, akik a vásznon szórakoztatóan hozzák a kapcsolatukat. Már csak valami történetet kellett keríteni mellé.

Arról szól a Hit and Run, hogy Bell karaktere valami állásinterjúra igyekszik Los Angelesbe, a pasija pedig elviszi. A probléma, hogy a férfi az védett tanú, és mit tesz isten, pont abból a városból telepítették ki, mivel a régi “haverjai” ott dekkolnak. Természetesen a rossz arcok is tudomást szereznek erről az útról, mi más lenne a bonyodalom. Azt nem lövöm le, milyen úton módon jutnak az információhoz, hiszen az egyik jelentős poénforrást adja a filmhez. Szóval igazi üldözős road movie kerekedik a dologból gyorsan. Más akció nem is nagyon van, csak pár autós mutatvány, néhol jól, néhol szarul választott zenével.

Igazából a közepes rendezést és a néhol vicces forgatókönyvet az teszi nagyon szórakoztatóvá, hogy lejön az egészből a haverok közösen forgatnak hangulat. A fő párt ugye már kiemeltem, viszont ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy Dax egyik főbb szereplője a Parenthoodnak, ahonnan Joy Bryantot hozta magával, Kristen pedig Ryan Hansont hozta nekünk a Veronica Marsból. Ezen kívül mivel Dax már az első filmjébe is képes volt a magát komolyan vevő Bradley Coopert beújítani, így tuti, hogy jóbarátok lehetnek. Amúgy Cooper kitesz magáért a kicsit őrült rosszfiú szerepében, kár, hogy a karakterét valami Tarantino film megnézése után írhatták.

Persze a mindenki ismer mindenkit még semmire sem biztosíték, de a Hit and Runnál valahogy a képernyőről is lejön az a jó hangulat, ami a forgatáson uralkodhatott. Pont ettől lett jó feelgood film, minden hiányossága ellenére is.