Meg kell mondanom, hogy talán mert akciófilm-apályban élünk, de a Vantage Point még a folyamatos ismétlődése és pár megszokott klisé ellenére is tetszett. Pont kellően pörgős volt, a sorozatokhoz szokott agya pedig meg sem lepődik az embernek, amikor cliffhangernél hagynak abba egy jelenetet. Nyilván nem a film végével tették ezt, de másfél óra alatt akadt pár maxra pörgetett, de csúcspont előtt félbehagyott akció.
A film arra épül, hogy több szemszögből mutatják be ugyanazt az eseményt, egyre több részletet felfedve. Hasonlít a Boomtownra, meg ugye a Rashomonra, csak ez teljesen akció. Mivel a film színtiszta amerikai, így természetesen az agyaunkat már az elején ki kell kapcsolni valamennyire, hogy élvezni tudjuk. Annak ellenére kell így tennünk, hogy ugye valamennyire csavart a történet. Persze igazából a vége előtt csakegy-két tipikus húzást lehet kitalálni — amiből az egyiket el is lőtte a trailer, nehogy újranézzétek! —, mert a többi fordulathoz nem kapunk elég információt. De a leginkább agykikapcsolós rész, hogy egy, a beszéd tere melletti házból lelőhető az elnök. Majd biztos nem szállná meg az épületeket a titkosszolgálat már jóval a nyilvános szereplés előtt… Ez amúgy nem spoiler, mert a 3. percben történik, az előzményeket és utóhatást később fedik fel.
A film összesen körülbelül 1 órás időszakot ölel fel, 20 percet a merénylet előttről, és talán kétszer annyit mögüle, de ez utóbbi csak tipp, mert ott nem mutatnak órát. Az egész Spanyolországban játszódik, ahol az Amerikai elnök egy csúcstalálkozón vesz részt. Pár terrorista pedig elhatározza, hogy ez pont jó alkalom lesz egy merényletre ellene. Mint mondtam, több szemszögből látjuk a történéseket: a sajtósokkal kezdik és utána van egy ártatlan amcsi aki arrafelé kamerázgat, egy titkosszolgálatos testőr, egy spanyol zsaru meg ilyenek, tudjátok a 8 tanú. Bár így belegondolva nincs is annyi. Bár a címet nem akartam oltani, de szerintem eléggé mellélövés ez esetben.
Ha nem derült volna ki, engem már a mesélési móddal megvettek, nem is kicsit. Úgy csinálták, hogy felpörgetik az eseményeket, aztán stop, visszapörgetik a képet, és bemutatják más szemszögből. Minden egyes alkalommal átértékeljük a helyzetet, a kevés ismétlődő párbeszéd is új értelmet nyer mindig, amikor előkerül. A másik, ami baromira tetszett, hogy a gyilkosokat és a feltételezett gyilkosokat üldözik a merénylet utáni káoszban. Azt nem mondtam eddig, hogy egy (kettő) robbanás is van, attól borul fel teljesen a rend, menekül mindenki minden irányba, és ott kell elkapni a bűnösöket. És hát így lettek iszonyat pörgősek a lövés utáni üldözős részek.
A színészek rendesen teszik a dolgukat. Nincs teletömve A-listás nevekkel, talán Forest Whitaker mondható annak igazán (Weaver alig szerepel, hagyjuk őt inkább), a többiek pedig vagy A és B között egyensúlyoznak, vagy pedig tipikusan állandó mellékszereplők mostanában. Ennek ellenére Dennis Quaid baromi jó titkosszolgálati testőr, mint ahogy William Hurt is kiváló elnök, már amennyit láthatjuk a vásznon, az alapján. Matthew Fox viszont tipikusan ugyanolyan mint a Lost-ban. Ez meglepő, mert a We Are Marshallban egész jó volt.
A legnagyobb negatívum talán a robbanás(ok) agyonismétlése. Igazából kellenek, mert segítenek az eseményeket időrendbe rakni a fejünkben, de mindig ugyanúgy, szinte ugyanabból a kameraállásból bemutatni az egyiket, az szerintem elég necces húzás volt. Simán elvesztette az első alkalom után szerzett érzelmi töltetét, ugyanígy a sok halott is. Dehumanizálva lettek.
Nyolc tanú értékelés
Igyekeztem spoilerek nélkül leírni, hogy a kitalálható és kevésbé kitalálható fordulatok hada ott várja mindenki felfedezését. Azért nem atomsebész film, de popcorn szórakozásnak szerintem egész kellemes lett. Egy 7/10 nekem simán. Kiválóan szórakoztam, a film politikai töltetét meg hagyjuk a fenébe. A készítők sem szántak rá túl sok időt.
Hazai bemutató április 10.
