Mi kell ahhoz, hogy a Waiting az egyik legjobb vígjáték legyen, ami 2000 után készült? Nem sok, tényleg, huszonéves szintre fordított sorkini párbeszédek, gondolatolvasás meg minden, és a fiatal humorista generáció színe-java. Tipikusan olyan egyveleggé gyúrva, amit évente elő lehet venni, mert hiába tudod a két nagyobb fordulatot, nem az a lényeg, hanem az, hogy megvan a flow és a színes karakterek ellepik a vásznat.

Amy: I just don’t understand what would compel a person to be such a bitch to a total stranger!
Monty: Maybe she was abused when she was a child.
Amy: Oh God, I fucking hope so.

Tippre pár pincér írhatta a forgatókönyvet, hiszen egyben oktatómese is, hogy miért ne baszakodj velük. Bár nyilván nem kell szolgaként kezelni a pincéreket, ellenben akkor sem ők a királyok azért, kivéve ebben a filmben, ahol aki tényleg köcsög, az megkapja a magáét. Mondom, mintha pincérek írták volna, rutinmosolyokkal, egymás szívatásával a szünetekben, meg a többi. Ha nem derült volna ki, egy sztékházban játszódik, annak egy napját öleli fel a történet, szép nyugisan bemutatva az ott dolgozó gyógyintézet-szökevényeket.

De most komolyan, onnantól lehet tudni, hogy jó helyre érkeztél, amikor a frissen felvett újonc felé intézett első komolyabb kérdés az, hogy miképp viszonyul a férfi nemiszervekhez. Merthogy az ott dolgozók egy teljesen elmeroggyant játékot játszanak, aminek az a lényege, hogy váratlanul meg kell mutatnod a töködet, de nem csak úgy, hogy “idenézz”, hanem csapdába csalva, és ha odanéz, akkor seggberúghatod. Aki az utóbbi szót félreolvasta, az tényleg homofób szerintem, ideje kibékülnie a szexualitásával. JK.

A Witingben feltűnő fiatal generáció amúgy az alábbi színészeket takarja: Ryan Reynolds még jóval a komolyfilmes karrierje előtt, nyakig vígjátékokban, és itt is a magabiztos nőcsábász pozícióban; Justin Long a macguysága előtt nem sokkal, de szórakoztatóan magát keresve; na meg Luis Guzmán, aki nem fiatal, ellenben baromi jó szakács. Mi? És csak sorolni lehetne az innen-onnan ismerős arcokat napestig, ahogy a beszólások többségét. Külön kiemelném még Dane Cookot, hiszen a film legjobb jelenetében ő a főszereplő. Igen, ő, aki a leggonoszabb mind közül!

Értékelés: Ezt jól kifőztük

Nekem ez még mindig 8/10-es film simán. Az éttermi humor mellé besuvickolva egy kis “mit kezdjek az életemmel” kérdést is, de egyáltalán nem tolakodóan. Na meg egy brutálisan bozontos p*ncit.