Az első kérdés látatlanban az, hogy mi foghatta meg Guy Ritchie-t a 2004-es francia Cash Truckban, ami végül a Wrath of Manben kulminálódott? Gengszterkedés pipa, enyhén egyedi dramaturgia pipa, Staham szintén, de összességében ez első ránézésre kevés.
Újranéztem a trailert, hogy akad-e bármi soványka spoiler, amit a történetvezetésből nem kéne ellőni a kritikában, de mivel maga a film sem egy furmányos darab, sok mindenbe nem tudnék belerondítani. Kezdünk egy gyilkosságba forduló pénzszállító kirablásával, kicsikét később pedig Statham magányos igazságosztóként beépül ugyanebbe a fuvarozó cégbe, mivel neki feltételezhetően köze volt az indító képsorokhoz.
Ritchie a filmet több szegmensbe foglalta, ezért külön-külön megismerjük az előzményeket, a rosszfiúkat és hogy mi is történt azon a bizonyos napon. Nagy csavar, vagy megfejtés nincsen, egy korrekten levezényelt thriller az egész, de Ritchie kevés identitással tudta, vagy akarta megtölteni és valahogy az egészre jellemző valamilyen furcsán lappangó, de ki nem aknázott potenciál.
A film az első etapban nagyon erősen játszik rá Statham karakterének anonim szuperhős jellegére, a kicsit már-már tolakodó zene és az összes aprócska elszólás ketyegő bombaként terelgeti a hősét – végig a robbanást várod, amikor Statham elszabadul és kicsinál mindenkit. Aztán jön az első akciójelenet, amit kábé kompletten láttál a trailerben, menő meg minden, de nem igazán katartikus.
Úgyhogy vársz tovább, de most ide ugrunk az időben, most oda és azon kapod magad, hogy a film középső fele kis túlzással pisztolydörrenés nélkül telik el. A hangsúly eltolódik a főhős motivációjának, hátterének felderítésére amiben ugyan nincs üresjárat, viszont egyáltalán nem különleges…szóval tényleg mit is keres itt Guy Ritchie?
Nincsenek emlékezetes jelenetek, megoldások, beszólások, Statham baltaarcúbb és egydimenziósabb, mint valaha, de manapság ez is elég ahhoz, hogy egy 10/6-os zsánerdarab legyen, miközben maga a zsáner sem egyértelmű. Hogy mossam a kezeimet: egyszeri szórakozásnak profi mozi, de ha akciófilmet vársz a trailer csúnyán megvezet, ha kicsit egyedibb Ritchie filmet akarsz, szintén hoppon maradsz, a Statham rajongók viszont boldogok lesznek, mert ez tökéletesen az ő szintje és ebben semmi degradáló megnyilvánulás nincs.
A végén azért megérkezik a katarzis egy szépen levezényelt akciószegmensben, de szintén nem olyan formában, ahogy vártad, úgyhogy a hiányérzet a záróképsorokkal is megmarad. És sem a trailer, sem a film felütése, sem az alkotók névsora nem ezt ígérte. Statham brutálisan dühös, mi meg egy kicsit.
