Nem volt más választás, meg kellett nézni… jaj ez nagyon alacsonyan szálló labda. Az Oldboy rendezője új filmmel jött, ami látszólag a kapitalizmus megsemmisítő hatását vizsgálta. Ne meneküljetek rögtön, mert…!

Mellékszál, de érdekes, hogy mintha tavaly az Opus-nál teljesen véget ért volna a “gazdagok rosszak, de nevetségesek” szatirikus filmhullám, amiről mostanra már tényleg az éreztem, hogy kicsit pont az ellentettjét éri el, mert kiengedik a gőz. Igen, társadalomkritikák, és egy filmnek sosem kell megoldást is szállítania, sőt, a lét elviselésére kell szelep amire a humor remek, de kicsit sok volt volt mostanában a gazdagokat banálisan bénának ábrázoló darab, mert nem életképtelenek. Azért kanyarodtam errefelé, bizonyos szinten nem szabadott volna kételkednem Park Chan-wookban! Egyáltalán nem az itt a lényeg, hogy a gazdagok rosszak.

A történet egy papírt gyártó cégtől elbocsátott középosztálybeli ember és családja körül bonyolódik, akiknek a fentihez látható dolgokkal kell szembenézni a fő pénzkereső állástalansága miatt. Az apa nem talál új munkát, mert vannak nála jobb jelöltek, így végső elkeseredésében úgy dönt, hogy megöli azokat. Már a nála alkalmazhatóbbakat.

Azért valljuk be, nem ilyen filmekkel van tele a mozi. Ha nem is teljesen eredeti ötlettel, de hatásos alappal bír a No Other Choice, hiszen a főszereplő azért nem kifejezetten gyilkos alkat az elején, kifejezetten ügyetlen, és olyasmivel is bír, mint mondjuk empátia. Fúj, nem kapitalizmusba illő dolog az ilyesmi! Viszont mindebből nem sima thriller, vagy egyszerű vígjáték keveredik, hanem valami abszurd sötét koméd, inkább dramedy-t sütök rá. Azért hozzátenném, hogy keleti humor, és inkább az agyat mozgatja.

A tényleges történeten felül viszont két főbb téma tűnt itt fel, az egyik az lenne, hogy aki hozzászokott rengeteg nem fontos felszínes dologhoz, azokhoz amik látszólag a “jó élethez” alapvetőek, azokat nehezen engedi el. Ez lenne a jelenlegi kor oldalán a fogyasztói rész kritikája, hiszen Netflixet, tenniszt, egy bonsai magazint kell feladniuk szörnyülködve. Tudom, kicsit sarkítok, hiszen a nagy családi ház is veszélybe kerül, és a kutyák jelentőségét nem értettem, bevallom. Talán az, hogy fontosabbak számukra, mint a nem közeli embertársaik?

A másik oldalról viszont nem lehet nem észrevenni, hogy míg az elején “mi lenne velem nélkületek”, mondja a többi munkatársának, addig a folyamat, a gyilkosságok végére minden emberségét elveszítve akár egyedül is hajlandó dolgozni. Míg az elején tényleg átérzi az állásra esélyes vetélytársa nehézségeit, addig a végére már profin lép túl bármin, kitépve a hátráltató empátia gyökereit is, hogy leöblítse az elveinek maradékával. És azt gondolnám, hogy ez lenne itt az üzenet, amit nem hippisen foglalok össze, inkább csak kiemelem, hogy az embertelen kapitalizmusnak ennyit számítunk, számok vagyunk, gépek, akik gépekkel lecserélhetők. Legalább egymást ne “nyírjuk ki”, főleg ne egy Netflix előfizetésért. Spoiler nélkül ennyi megy most hirtelen.

Ami a bajom, hogy szerintem ad gondolkozni valót a film, nem merem a fontos jelzőt rásütni, de pár embernek adhatna a változás alapjaihoz pár sóderszemet, viszont mindezek mellett kicsit unalmas is. Azaz egyrészt pozitív meglepetés volt, hogy miképp állt a témájához, de közben pedig a kidolgozása mégis házifeladat szerű lett a No Other Choice.

És nem tudok rájönni miért.

Mármint technikailag zseniális a film. De tényleg. Gyönyörű kompozíciók, match cutok, fantasztikus kép hasonlatok (például a tábortűz átfestése a “lángoló” családi házra), remek alakítások, bár főleg a családanyától, de közben meg mégis kicsit untam. Az agyam kötötte le, gondolkodtam közben, meg csodáltam a beállításokat, de érzelmileg kicsit sem érintett meg. Lehet ez csak rólam árulkodó, működik az egymásnak ugrasztásos kampány ami ömlik ránk minden médiában. Alszok majd rá párat.

Az érdekest mindenképp rá merem sütni, de valami hiányzott. Talán a plusz réteg, ami kimaradt a nyelv miatt? Mármint az egyik fordulópontnál egy koreai zene közben üvöltöznek, de nyugati nézőként ez teljesen husss, hogy mi a jelentősek a dalnak ebben a helyzetben. És ez csak ami szemkiszúrósan kilógó példa.