Avagy Star Trek The Dar Kness (ST TDK). J.J. Abrams már megint megcsinálta; egyszerűen ért a szórakoztató sci-fikhez, és nem ért a lens flare kiszűréséhez. Ígérgette, hogy az első részt ért kritikákat megfontolja, gondolom ezt meg is tette, aztán úgy döntött, hogy tojik rá, had jöjjön a lens flare. És ezzel szinte túl is vagyunk az első nézéskor szembeötlő negatívumokon.

Igazából a történetről nem akarnék túl sokat elárulni. A trailerekben igyekeztek rejtegetni, pár netes spoilerhuszár természetesen rápacsált a főbb dolgokra, így 1-2 meglepetés elmaradt, és akkor most jön a de: még így is veszettül szórakoztató filmet kaptunk. Nem hiszem, hogy ez modern idők legjobb sci-fije, vagy hogy az idei hasonló tematikájú filmek közül a többieknek be kéne húzniuk fülük farkuk, viszont simán lepörgeti a több, mint két óráját.

Az már az előzetesekből is leesett, hogy a terrorizmus lesz a főbb téma, csak ugye a jövőben megvitatva, de nagyon tetszett, hogy ehhez hozzájött a “mi felfedezők és tudósok vagyunk, nem katonák” boncolgatása is. Mi az amit megteszünk félelmeink fogságában?

Annyira nem üti az első részt, mint vártam, viszont annak egy nagy hibáját kijavította: sokkal durvább a gonosz itt. Benedict Cumberbatch egyszerűen uralja a jeleneteit. Tényleg illik Kirk ellen. Elhiszed neki, hogy ő bárkit lenyom, ha úgy adódik, legyen az egy ember vagy egy teljes nép. A stratégiája eléggé blockbusteres bonyolultságú, pont ezért örülök, hogy Cumberbatch tudott erőt adni neki. A többiek azt hozták amit az első részben, igazából ha ott megkedvelted őket, akkor itt sem lesz bajod velük. Az egyedüli, akinek fejlődni kellett, az Chris Pine, de benne sem találtam komoly kivetnivalót.

Szóval a jó színészek és erősebb gonosz már adott, mi kellethet még… hát persze, hogy az akció. Eszméletlenül látványos lett a folytatás. Kaptunk bőven űrharcot, meg szárazföldi harcot. Egyszerűen süt belőle az űrkaland végig, még akkor is, ha a tónus sötétebb az első résznél. Amúgy volt két Star Warsot idéző jelenet, az egyik teljesen a Millenium Flacont idézte az átférünkkel, máshol pedig a zene ütött be egyszer. Meglátjuk mi lesz ebből.

Biztos vagyok benne, hogy pár logikai problémát lehetne találni az Into Darknessben, de JJ egyszerűen annyira ért a popcornhoz mostanában, hogy szemet lehet hunyni mind fölött. Sokkal inkább beszippantott a film, mint az Iron Man 3.