Inkább Digger — a tökéletes vihar, vagyis ránk szakadó gleccser esete by Alejandro G. Iñárritu, akinek a Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance) is köszönhető. Na ilyen gyenge poénokkal kezd a film, de utána?!?!
A történet Diggerről szól, akinek a(z embersé) macskája 30 valahány éves, erővel életben tartja őt, ennek minden borzasztó következményével. Na de Digger mindeközben olajmágnás, épp minden környezetvédelmi szabályt megszegve folytat kitermelést az északi sarkon. A cselekményt egy baleset okozza, hiszen leszakad egy nem tudom hány kilométeres…, vagyis Digger sem tudja, de úgy már érti, hogy 10 Washington államnyi méretű jégtömb, ami elindul Európa felé, ott rengeteg életet veszélyeztetve.
Diggerhez befut az amerikai elnök a katasztrófa miatt, aki ugye jóváhagyta a kitermelést a veszélyeztetett területen, és a katonaságot bevonva elindul a tanácskozás, természetesen az atomot rá felkiáltással kezdve. Nem folytatnám tovább, mert spoilerekre tévednék, a lényeg, hogy tényleg tipikus szatíraként kezd a mű, olyannal, amire láthatóan nem voltak vevők az emberek.
Nekem igazi hasonlatként a Don’t Look Up ugrott be, nem a Dr. Strangelove, na meg az a trend manapság, amiben a gazdagokat nem okos pszichopatának ábrázolják, hanem béna idiótáknak, mint a Menü, vagy a White Lotus, vagy sorolhatnám hány mű teszi az utóbbi évekből. Ezekben a hatalmas emberek botladoznak és ész nélkül tesznek mindent, ezért kéne nevetni rajtuk, de tudjuk, hogy nem ez a valóság, nem ilyenek a Thiel, Zuckerberg és Musk félék.
Pont ezért érthető a “zsáner” zátonyra futása manapság. Viszont a Digger több. Nem azt mondom, hogy a megértéséhez sokat kell ásni (elnézést, nem hagyhattam ki), nem igazán mély, viszont visszakanyarodva a Don’t Look Uphoz, olyan mintha egy hasonló komplexen “egyszerű” témára tenne még pár réteget. A nézőt életre keltő, kiabáló Leonardo DiCaprio helyett itt másfelé fordul a kamera figyelme, és a tehetetlenség nevetéssel való feloldását kínos kérdésekkel szakítja meg, amiket nem csak a nézőre szegez. Pont ettől lesz valamivel több. Iñárritu elég batár módon teszi mindezt (a blunt ugrott be rá igazából), nem kell attól félni, hogy értetlenül álltok fel a film elől.
A megvalósítás viszont egyértelműen zseniális. Míg a forgatókönyvön és mondanivalón lehet veszekedni, azon a bravúron nem, amit Tom Cruise és Riz Ahmed elénk tesz. Igen, előbújik Cruise a “sok órányi” makeup alól, de ez is egy réteg a szerepben. Tök érdekes nekem, hogy pont ezt vállalta be, csak azért mert már vagy 20 éve Iñárritu-val akar dolgozni. Kicsit olyan, mint ahogy Kubrickkal akart anno. Kíváncsi leszek a Digger mennyire kerül majd be a kult kánonba, helyezte vele Cruise vissza magát a művészetbe az utóbbi évek iparából, mert úgy gondolom van rá esélye a filmnek a PVOD és streaming premiereket követően. Amúgy színészileg mindenkit felsorolhatnék nyilván, John Goodman is zseniális, Jesse Plemons szokás szerint “imádnivaló”, de a fenti kettő ragadott meg legjobban.
Technikailag is hatalmas a Digger. Lehet még veletek is szembejött, hogy filmre forgatta Emmanuel Lubezki, méghozzá VistaVision technikával. Azt nem találom pontosan milyen stockra, mert eléggé digitális kamera log kinézete volt a trailereknek, de a film valamivel színesebb, viszont pont a spoileresebb részeken olyan, avagy direkt “hullaszínű” az, amit láttunk a kampánya során. (Külön érdekesség, elnézést, nördözök, hogy a stockra hangolt digitális kamerát használtak a tökéletes expozícióhoz, így a film előhívása nélkül is látták mit vettek fel és hogy fog kinézni, ami érdekes keverése a modern és múltbeli technikának.)
Bár a filmek fogadtatását nem érdemes kritikába írni, de szerintem nagyon érdekes ez esetben, nem spoileres, és nem tudok elmenni mellette. Konkrétan az első hétvége engem is elriasztott tőle, és a Bardo-t sem kedveltem, így csak késve pótoltam a filmet, mert egy kiragadott idézetben valaki a Babylon és az Amsterdam mellé tette, amikből az elsőt imádom, a második pedig legalább furcsa volt. Na én is ezeket említeném, mert…
A Digger pont az, amiért folyamatosan megy a “kiáltozás” online: egyik részről hatalmas eredeti próbálkozás, de mégsem köldöknézős művészieskedés, hanem valahogy az átlag mozinézőre céloznak vele, másrészt a reklámkampány tényleg rejtegette az igazi filmet, nem fedtek fel az utolsó centiig mindent. Ez utóbbi külön érdekes, mert idén ott az ellenpélda, a Disclosure Day, aminél azt mondták az utolsó felvonást kihagyták a trailerekből, aztán kiderült, hogy hazudtak. Na itt tényleg rejtegették miről szól, viszont amit az előzetesekbe tettek, az pont olyasmi, amiből elege van az embereknek, nem akarják a “gazdagok rosszak és idióták” szatírát nézni, pedig részben pont ezen filmek szatírája a Digger. És ezt nem is rejtegeti, mondom, nem “high iq kell hozzá”, mivel egyértelműen a néző elé teszik. Viszont közben… neeem human, ne spoilerezz.
Nem sok negatívumot írtam felül, de igazából ez azért van, mert egy ekkora művészeti vállalás, ami még jól is sikerül, az nekem biztosan felfelé kerekedik. Bőven el tudtam nézni a Diggernek a hibái egy részét. Ha valamit kiemelnék, bár már utaltam rá, de külön is leteszem: a tanulság eléggé szájbarágósan túlmagyarázott a filmben, két bevállalós monológ is akad, és erre még rájönnek az utolsó percek is, viszont addig üres pillanatok nélkül gördül előre a cselekmény, és egy másodpercre sem unalmas.
Örülök, hogy csak rávettem magam a mozis pótlásra, mert bár működni fog 55 és több colos tévéken, de számomra adott a vászon is az élményhez.
