Kísértethajó (Deep Rising)

Jerry Goldsmith pörgős taktusaira szeli nagy iramban a hullámokat a hajónak kikiáltott, összetákolt ócskavas, pilótafülkéjében akár Han Solo az Ezeréves Sólyomban, Finnegan kapitány lazán elterülve ülésében, melyet az űrhajósok is megirigyelnének, flegmán megbökdösi a hajó irányítására szolgáló joysticknak kinéző tárgyat, mit sem tartva attól, hogy a semmi kellős közepén pont most jönne szembe valami, miért is lenne félnivalója, hiszen a leharcoltnak tűnő berendezés még mindig jó szolgálatot tesz egy kis rugdosás után, ha baj van, jelzik majd a műszerek.

Kisértethajó Andy Brownnal

Persze nem csak ezekre hagyatkozik, kellő tapasztalat is van a háta mögött, nem ez az első útja, és eddig is mindig odaért A pontból B pontba, időben teljesítette a feladatot, melyről természetesen jó csempész módjára sosem kérdez semmit, még akkor sem, ha marcona alakokat kell bazi nagy ládákkal elfuvaroznia, csak fizessen, bárki is legyen a megbízó, ha gond van, úgyis kézre esik az ülés oldalán a jó öreg shotgun. Az úticél nem más, mint az a hely, ahol a vadiúj, “legluxusabb” óceánjáró előre eltervezett módon megállni kényszerül.

Azonban nem sejtik, hogy az éppen bálozó milliomosok igazán kellemetlen perceket élnek át enélkül is, avagy pont ennek következtében, ugyanis mire odaér a csapat, élő lelket csak keresve találni. Persze nem tudhatták, hogy pont azon a helyen áll le a hajó, ahol olyan mély árkok húzódnak a tenger alatt, hogy a Himalája is könnyedén elférne bennük, és senki sem tudhatja, milyen lények uralják őket, mert erről a környékről nem sok hajónak sikerült ezt hírül vinnie. Így hőseink mit sem sejtve besétálnak egy polipszerű lény által elfoglalt, hatalmas hajó útvesztőnek látszó folyosórendszerébe, csak győzzenek kijutni is onnan.

Ha már múlt héten elkezdtem a vizes kalandokat a szörnyikékkel, ma folytatnám ezzel a filmmel, melyet a Buena Vista varázsolt vászonra még 98-ban. A Han Solo-s hasonlat nem véletlen, hiszen Harrison Fordnak szánták először a főszerepet, de nem vállalta, ezzel száműzve is a filmet a kisköltségvetésű mozik közé. Őszintén szólva én nem is bánom, Treat Williams kiválóan teljesíti a feladatot, igazi cool figurát hoz ki a szerepből. Nem is tudom, melyikben láttam előbb, a Hairben vagy a Meztelenek és bolondokban, de mindig is bírtam az alakításait, ahogyan itt is.

Egy hero mellé sidekick is dukál, hiszen Batmannek is ott volt Robin, ezt a szerepet hivatott betölteni Kevin J. O’Connor, aki legutóbb a Flight of The Living Dead című horrorparódiában tűnt fel, de szerepelt a rendező másik két filmjében, a Van Helsingben és A múmiában is, és itt is kitett magáért, kellemesen idegesítő alakítást nyújt. Famke Janssennek sűrű éve volt, 8 filmben is domborított, műfajon belül pedig innen ugrott át a Faculty – Az invázium című horrormókába is év végén.

A nevek persze velük nem érnek véget, egy rakás kisebb-nagyobb sztárt vonultat fel a film, legalábbis ismerős arcokat láthatunk.

Djimon Hounsout azóta már kétszer is Oscarra jelölték, egy kisebb díjat bezsebelt ezen film előtt az Amistadben való alakításáért, de talán a legtöbben a Gladiátorban ismerték meg. Vagy ott van Wes Studi, aki ragyogóan teljesített eddig minden szerepében, amit láttam tőle, de az egyik legismertebb talán Magua volt Az utolsó mohikánban, és már előre várom a Cameron-féle Avatart is, persze nem csak miatta. Jason Flemyng, aki a Below – Merülés a félelemben című filmben már megjárta a vizet, idén pedig a Csillagporban láthatjuk mostanában. Cliff Curtis annak idején a Rapa Nuiban még csak kisebb szereppel büszkélkedhetett, a Sivatagi cápákban már valamivel több jutott neki, idén pedig már egy csekély létszámú űrhajón is látható volt, mégpedig a Napfényben. Trevor Goddardot mint Kano-t ismerhettük meg még a Mortal Kombatben. Anthony Heald többek között Grisham krimikből lehet ismerős, mint a Ha ölni kell vagy Az ügyfél, Derrick O’Connor pedig Terry Gilliam filmjeiből, mint az Időbanditák és a Brazil.

Ennyi azt hiszem elég is lesz a színészekből, az óceánjáró utaslistáját most nem tenném közzé.

Az író és rendező Stephen Sommers inkább kalandfilmekkel szokott foglalkozni, mint Maugli, a dzsungel fia, vagy A múmia. Ettől függetlenül kellemes kis horrorocskát hozott össze, persze merítve a kalandvénából is, ez érezhető is egy csöppet, de korántsem tartom ezt bajnak.

Mint mindent, amiről írok, ezt is most újranéztem, és ugyanolyan jól szórakoztam rajta, mint az eddigi alkalmakkor, szóval bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az olyan filmeket, melyeket nem kötelező komolyan venni, de simán elfogy közben a lakásban található rágcsálnivaló. És meg is teheti ma este, a lassan szokásos szombat esti 10 órás borzongás keretében a Viasaton. Nálam a film könnyedén megkapja a 8/10-et, remélem, szerez még pár rajongót. A mai napig várom, hátha eljön a pillanat a folytatásra, a főleg régebben divatos csattanó kellőképp felkeltette a kíváncsiságom.

Deep Rising poster
Mammut
írta
2007. 11. 24. 16:20
megjelenés
21
hozzászolás


21 hozzászólás a “Kísértethajó (Deep Rising)” bejegyzéshez

  1. Szerintem is marha jó. Volt hangulata, megcsinálták, ahogy kell. Az “and now what” pedig még most is él bennem. Egy második részt elnéztem volna belőle, de bukott sajnos:(

  2. A film ugyan nem érdekel, de jó olvasni, hogy más is szereti a Meztelenek és bolondokat. Szerintem méltatlan, hogy Spielberg (amúgy nem igazán bírom a filmjeit) legjobb vígjátéka imdb-n 5.5.

  3. all-time top-100-as listám 67. helyén áll az 1941, nagyon régi kedvenc, imdb-re meg sosem adtam, ebből is látható, hogy nem szabad ottani pontok alapján előre ítélni, mert tényleg látni kell azt a filmet :)

  4. Ez az amiben a végén egy….

    Rémlik valami. Nem volt olyan rossz film, kellően izgalmas popkorn mozi, semmi extra. Erre szokták azt mondani, hogy nem akar több lenni, mint ami!

  5. az a helyzet, hogy szinkronnal olyan rég láttam, hogy nem is emlékeztem rá, hogy egy elég jól sikerültet kapott :)

  6. Na ja. Kellemes filmecske. Csak nem értettem, hogyan is nevezték benne a “főszereplőt”. Valaki tudja?

  7. Bocs, de be kellett valahogy azonosítanom a filmet, mert keverem egy másik hajós filmel, amiben kábellel vágják ketté az utasok zömét…

  8. a szellemhajó a gabriel byrne-féle, amiből sikerült már megint spoilerkedned :D az amúgy eléggé közepes film volt
    ez a kísértethajó, a halálhajó pedig az event horizon
    amúgy múlt héten, mikor írtam, először én is kevertem a magyar címet :D

  9. azért a film elejét spoilerezte el. mondjuk tényleg bajlóslatú az egész, de az első 5 percből azért csak lehet konkrétumot írni.

  10. Majd írok Neked egy-két film esetén az első 5 percről, s meglátjuk, megváltozik-e a véleményed.
    TW tetszett a filmben, az egyik legnagyobb kedvenc az öreg.
    Mammut, publikálhatnál kicsit gyakrabban is, bejönnek a soraid, csak így tovább!

  11. Bocs megint. Hülye magyar címadók, nem véletlenül keverem a két címet. Event Horizon-t azért meg tudom különböztetni a szar magyar cím ellenére is! :D

  12. Váháháháá, én is végigszenvedtem a filmet a Viasaton! :D

    Tök véletlenül kapcsoltam oda, és annyira borzalmasan rossz volt, hogy képtelen voltam nem végignézni. :)

    A vége egész meglepőre sikerült ahhoz képest, hogy minden egyes korabbi másodperc tökéletesen kiszámítható volt.

  13. mi??? ez egy fos. Moziban láttuk 99-ben, és fetrengtünk, hogy mekkora egy szar, főleg az a hülye slusszpoén a végén. Treat Williams is láthatóan unatkozik. Nem érte meg a mozijegy árát se.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.