Papírsárkányok (The Kite Runner)

A magyar alcíme pedig az, hogy “a film amit 10 perccel előbb kellett volna befejezni”. Csak ezt senki nem mondja előre. És ezt nem azért mondom, mert “húú túlcsorduló érzelmek”, hanem mert az egész film alatt folyamatosan rendben levő, hihető érzelmi skálával szembemegy, annyira túlcsordul. És nem érdekel, hogy így lett teljes a keretes szerkezet. Ezen vég ellenére a film jó.

Papírsárkányok, azaz a Kite Runner két főszereplője

Mégpedig azért jó a Papírsárkányok, mert teljesen reálisnak érződik a dráma, vagy hogy mondjam. Tehát mindenki úgy cselekszik, ahogy emberek tényleg cselekednének azokban a helyzetekben. Életközeli. Néhol teljesen megható, és hát a főszereplő apjának nagyon jó színészt választottak, olyat aki a hátán elviszi az egész filmet. A neve mondjuk nekünk magyaroknak kicsit fura lehet, hiszen a Baba-ról nem egy felnőtt férfi jut eszünkbe esetleg. A fiát alakító Khalid Abdalla-ról sem mondhatok sok rosszat, mert bár többnyire idegesítő volt a szerepben, de hát ilyen nyámnyila alakot kellett megszemélyesítenie. Mellesleg Ryan Reynoldsra hasonlított az arca amikor bazinagy állszakállban kellett lennie. Fura volt.

A történet egy gyermekkori barátságról szól. Meg Afganisztán megszállásáról. Meg arról, hogy egy nővel elég kétszer beszélnünk és megmutatni a novellánkat, mert máris feleségül kérhetjük. Na jó, ezzel nem akartam viccelni, de európai beállítottságomnak fura volt. Mint ahogy még rengeteg más is a filmben, pont ezért is volt érdekes nézni. A film fele az orosz megszállás előtti gyönyörű Afganisztánban játszódik, ahol két gyerek furcsa barátságát mutatja be, hiszen az egyikük (Omar) a másik (Amir) szolgálója is egyben. Ennek ellenére jól megvannak, tűzbe mennének egymásért, de az idillt egy szörnyű esemény töri ketté.

Aztán jönnek az oroszok, és mielőtt, talán még fiatalon, tisztázhatnák az esetet, az egyik fiúnak menekülni is kell az országból az apjával együtt. Itt ugrik a történet az időben, a felnőtt Amirt látjuk, amint fogad egy telefonhívást, amiben régi barátjával kapcsolatban kap híreket, és vissza kell térnie a Tálibok uralta Afganisztánba, segíteni neki.

A filmet amúgy a Felforgatókönyvet és a Finding Neverlandot is jegyző Marc Foster rendezte. Ezúttal egy megagigabestseller volt a Kite Runner film alapja. Persze ha bárkit megkérdezel aki olvasta, az azt fogja mondani, hogy a könyv sokkal jobb, de igazából a film után nem éreztem vágyat rá, hogy ezt a történetet kicsit szebben és részletesebben újra kibontsam, egy könyvből összerakosgatva a darabokat.

Papírsárkányok értékelés

Igazából olyan egyszeri élmény szerintem. 6/10, de egyszer megnézve furcsa élménnyel ajándékozza meg a nézőt (tavaly mondjuk még 7/10 lett volna). Lehet csak én nem érzem a powert?

Még vagy úgy 2 hete láttam amúgy moziban, és ha már Palace Kossuth lett a kismoziból, akkor tényleg rendet tehetnének a kistermekben (a nagytermük meg a bejáratközeli terem az jó). Ki kell venni 2 sornyi széket, hiszen én még sosem voltam teltházas 4-es teremben, és a sorokat picit széthúzni. Merthogy nem vagyok 2 és fél méteres langaléta, mégsem fér el rendesen a lábam, ez pedig csökkenti ám a moziélményt.

11 hozzászólás a “Papírsárkányok (The Kite Runner)” bejegyzéshez

  1. Gigi: Nem szólok hozzá, mert még nem láttam, viszont szeretném majd megnézni, úgyhogy a spoiler után szépen átugrottam a bejegyzést. :P
    Majd ha megnéztem, végigolvasom és reagálok.

  2. hát mit ne mondjak tetszett. (sztem) szépen bemutatta hogy sikerült elbaszni azt az országot. én is 10/8-at adnék.

  3. Szerintem állati film nagyon megrázott, pedig aztán nem vagyok egy pityergős fajta.
    10/10-et adnék neki.
    Mikor adják ki dvd-n????
    vagy megvan valakinek, akár feliratosan?
    Muk

  4. Én tegnap láttam moziban, kicsit vicces volt, mert azt hittem, hogy a Kalandorokat fogom megnézni..erre kiderült, hogy mégse:D:D Eleinte bosszantott a dolog, de végére mégis jól sült el, mert nekem nagyon-nagyon tetszett a film..
    a hibái között tényleg ott van a vége, meg nekem az beütött mikor a legvégén lelép a kisfiú és visszamegy Amir a lakásba, találkoznak, elmondja a kisgyerek (“baj, hogy kezdem elfelejteni az arcukat?” >>nagyon közhely…) mennek lefelé a lépcsőn és oda betesznek egy angol szövegű dalt…hát nem tudom..nekem az még nagyon kabuli hangulat volt, nem kellett volna oda Amerika, de mindegy,
    Mert összességében nagyon tetszett 10/8v9!!

  5. Szerintem meg az év filmje nálam… én sem vagyok pityegős de ez azért odavágott kicsit!

    Sőt, majd le is vetítem majd a barátaimnak, hogy lássák ez a barátság!!!
    J.

  6. judelek, szerintem az a dal nagyon odaillő volt… hiába angol nyelvű volt, ott pont odaillett, ha egy picit is angolos vagy, értened kellett, miért. Pont Istenhez beszél, hogy bocsásson meg neki, és ő akkor nagyon rosszul érezte magát hogy elvesztette a fiut, nem mellesleg akár az egész előtte történtekre is, mivel nem volt meg benne az aminek kellett volna. Én ma láttam és 10/10. JA a cikkírónak üzenem, h hasszan volt a szolgáló és nem omar…

  7. és ajánlom az egész dal meghallgatását:
    Sami Yusuf- Supplication
    szerintem ez is szupi, és csak kicsi rész benne az angol.

  8. Simaán meért nálam egy 9-est, sőt a 2008-as éves top-20-as listámba is előkelő helyen végzett. Hogy miért: Alakítások, történet, mondanivaló, helyszín…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.