Kingdom of The Spiders (1977)

Amolyan hiánypótlás volt számomra ez a mára már klasszikus darab, legalábbis egyáltalán nem emlékszem rá, hogy láttam volna régen. Anno már írtam egy bizonyos lángoló toronyról, és pár légi gondról, és immáron megint rámjött a katasztrófaláz, csak épp ezúttal állatokkal próbálkoztam.

Pontosabban pókokkal, merthogy most azok lepik el a kis arizonai városkát, ahol fő állatorvosunk, maga Kirk kapitány, azaz itteni álnevén mint Dr. Rack Hansen éldegél. Persze, ahogy az lenni szokott az ilyetén filmekben, a nagy inváziót fura haláleset előzi meg, melynek kivizsgálásában az odaérkező egyetemi entomológus szakértő (Tiffany Bolling) is besegít doktorunknak, és persze a pókhálókon kívül gyengéd érzelmi szálak is szövődnek közöttük.

Ezután a szokásos gyerekbetegségek jönnek, melyeket azóta sem sikerült kinőnie a műfajnak. Míg a polgármester nagy csinnadrattára készül, és az orvosok próbálják megoldani a helyzetet, addig az állatok pont a legjobb stratégiai helyeken csapnak le, a várost ezzel pusztulásba taszítva. Azért valahol vicces, hogy a mai napig szinte ugyanezt a receptet használják, holott már ez is átvett egyes elemeket régebbi filmekből.

Valahogy többet vártam ettől a B-filmtől, de az is igaz, hogyha a maga idejében látom, biztosan nagyobbat ütött volna. Azóta a témában annyi minden megvolt, amik ebből is szépen táplálkoztak, hogy bizony az eredeti bánta. Ha jól látom, egész jól keresett a film, és a vége folytatásért is kiáltott, de ugyebár nem sokkal később más vizekre eveztek horror témában, jött Carpenter a slasherjével meg hasonlók, a 80-as évek már inkább arról szólt, az állatos horrorok szépen lassan a háttérbe szorultak.

William Shatner mindig megmosolyogtatott a komoly benézéseivel, itt sem volt ez másképp, de persze ettől eltekintve mindig is szerettem a játékát. A partnernője nem volt nagy szám, jobban örültem volna, ha Marcy Lafferty van többet képernyőn, de végül is ő később Star Trekezett és T.J. Hookerezett is kisebb szerepekkel.

Az igazság az, hogy a pókok iránti félelmemre az Arachnophobiához hasonlóan ez a film sem volt túl hatékony terápia. Végig az volt az érzésem, hogy száz meg száz tarantula mászkál éppen rajtam, pedig még egy árva házipókot se láttam. De ettől persze csak izgalmasabbá váltak a filmben a pókos részek. Azonban a köztes jelenetek a fenti hibák miatt kissé unalomba fulladtak, emiatt csak egy közepes pontszámra futotta a végére. Azt hiszem, a lázat azért folytatom, csak épp hajós témával, majd meglátjuk.