Úgy tűnik tavaly az aranykor több rendezőt is foglalkoztatott. Talán Woody filmje sikerült a legrosszabbul közülük, bár még nem láttam mindet.
Annyira nem akarom lehúzni, a Tall Darknál jobb film, de a végén a szájbarágós magyarázat nélkül (a főszereplő elmondja a tanulságot..) talán mégis jobban működött volna. A rendezés tipikus kései Woody, de a színészek azért szinten tartják a jeleneteket.
A történet? Hát a főszereplő író szorong a mában, és nosztalgikusan gondol egy másik korszakra. Mázlija, hogy az éjszakai Párizs szó szerint visszakocsikázza őt oda. Ez rengeteg jó pillanatot szül, de valahogy mégsem működik 100%-osan. 6/10 és a kövek következnek, mert a kritikusok a témája és a rengeteg felidézett név miatt eszik kétpofára.
Nekem tetszett a film. 9/10
Az év filmje. 10/10
Szerintem is nagyon hangulatos film, nem a stílusom, ennek ellenére simán 8,5
Nálam is 10/10, annyira megfogott. Nekem nagyon bejött.
A tavalyi szerény felhozatalhoz képest egy gyöngyszem… 10/10.
10/10
9/10
Na, végre más is így van vele! Örülök neki, mert nem tudom megérteni a filmet övező hatalmas rajongást és imádatot. Kellemes szórakozás volt, ez tény, de hogy mindenki ódákat zengjen róla és még Oscarra is jelöljék, az nekem túlzás.
pozitívak írjatok mást is, ne csak egy számot
A számokon kívül:
A hangulata teljesen berántja az embert.
Aki szeret a múltba révedni, nosztalgiázni,
azoknak kötelező.
Úgy lehet megnézni egy nővel, hogy nem érzed magad
plázabuzinak.
Pozitív csalódás volt a film, nagyon tettszett, végig fenntartotta az érdeklődésem, emellett megfogott az atmoszférája, nagyon hangulatos film. A szereplőkkel sem volt baj, annak ellenére hogy irritál Owen Wilson vele sem volt most gondom, nálam is 9/10.
sztem néha már giccsbe fordul, és kb egy ötletre épül, amit aztán el is lő, és kifullad az egész. a hangulatról meg annyit, hogy szétszűrőzve biztos régies hatást kelt az egész, de valami gyomorforgató volt ebben a filmben :( sőt megkockáztatom h egy kis ripacskodás és ugrálás is volt az egészben, ilyen “hé, hahó, ide nézzetek, hogy szeretem a XX. elejét, hahó”, szájbarág stb. nálam sem több 6 pontnál.
Még nem láttam a filmet, de ez a “a főszereplő elmondja a tanulságot” a Moneyballban zavart nagyon. Facebook bölcsesség szintjére alacsonyította a film mondanivalóját.
Kedvenc 2011-es filmem. Teljesen beleszerettem míg néztem. Hangulata beránt,képi megvalósítás is nagyszerű. Párizs gyönyörű. Színészek fenomenálisak(Marion Cotillard és Adrien Brody Salvador Dalija főleg). Forgatókönyv (főleg a párbeszédek) és a történetvezetés is zseniális. Remekmű!! 10/10
én a gyengébb Woody filmeket is szeretem, mindegyikkel egyformán elvagyok, de azért a kiemelkedőeket felismerni vélem… ezzel is úgy voltam hogy +1 jópofa Woody film, ok cool next… aztán csodálkoztam rajta hogy mennyire imádják a kritikusok, mert szerintem nem volt különösebben jobb mint az átlagos filmjei. szóval Human véleményét osztom.
Nekem is bejött, 8-as simán, szájbarágás nem zavart, mivel csak 2 perces volt a jelenet. Human, szerintem rossz passzban voltál amikor nézted, 3szor is megnéztem, hogy biztos te írtad e a cikket. Persze, nem volt a legjobb Woody film, de valahogy a Francia és Párizsi hangulat nagyon átjött és a zene is jó volt. Olyan jó kis barátnővel összebújós film, ami elvarázsol másfél órára.
Lehet persze befolyásol, hogy voltam már Párizsban és a hangulat visszajött.
Human, legközelebb egy pohár bor és egy jó asszonyka és máris nagyobb pontot kap a film :)
woody negyedik oscarját fogja érte kapni.
Nekem sem jött be valahogy ez a film. Őszintén szólva untam… a párizsi jelenetek miatt én is olyan 6/10 körüli pontot adtam neki magamban, de egyébként valami miatt nem tudtam élvezni. A párbeszédek sem kötöttek le, nem tudtam átérezni Owen Wilson vágyódását a régi időkbe. Persze ez egyéni vélemény, meg egynek elment, de nem értem, hogy a kritikusok körében miért ekkora a felhajtás körülötte.
Nagyon tetszett, isteni a hangulata, nagyon szépek a díszletek, kosztümök, Hemingway haláli :D
Szerintem is egy üdítő történet, azt viszont nem értem, miért ‘mindig’ negatív bélyeg nálad, ha “szájbarágják” a mondanivalót. Egy esetlen figurával meg naiv lánnyal ez a hangos gondolkodás teljesen természetesen hat, mindamellett, hogy te nyilván érted mint néző, de ebből nem következik számomra a szájbarágás.
Ambivalens. Amíg néztem, inkább élveztem, most, hogy visszagondolok, inkább idegesít. Egyrészt bájos, esztétikus, sok jó színész látható élvezettel játszik,álomszép és fantáziadús díszlet, és a főcím előtti, érthetetlen háromperces turisztikai kliptől eltekintve nem is nagyon unatkoztam. Az alapötlet is kedves, a maga nem túl eredeti módján. De. Közben meg annyi minden irritált. Hogy miért olyan átkozottul kiszámítható majd’ minden fordulat. Hogy mindenki akibe a hős belebotlik a húszas években művész, de nem ám akármilyen, hanem olyan, akinek a kedves néző is ismeri a nevét, hadd érezze magát műveltnek és a lelke mélyén egy kicsit európainak. Az egész film olyan, mint a legellenszenvesebb karaktere, a “pszeudo-intellektuel” amerikai, aki Monet-ról kiselőad a múzeumban, és a borkóstoláson bohóckodik. Ha egy kicsit okosabb lenne, egy kicsit több fanyar lenne az édesben, és kicsit kevesebb közhely Párizsról, a művészetről, meg általában az időről meg az életről, akkor ez egy tökéletes kis film lehetne, amit két-három évente muszáj újranézni, mert annyira élveztük. De nem, de nem.
Kicsit néhol tényleg szájbarágós, de alapvetően szerethető. Sajnáltam ugyanakkor, hogy Rachel Mcadams karaktere ennyire kiszámíthatóan irritáló bitch :p meg úgy az egész elég kiszámítható volt, de nekem az ötlet és a megvalósítás is tetszett.
Adrian Brody Dali-ján meg sírva röhögtem.