Azt sem gondoltam volna, hogy egy vígjáték rendező fogja a legjobb filmet szállítani a pár éve lezajlott gazdasági válságról. Bár ezt nem komédiában teszi persze.
A Big Shorttal tényleg ez volt az egyetlen terv: érhetően, bár leegyszerűsítve elmagyarázni, hogy miképp roppant meg a világgazdaság évekre. Milyen viselkedés vezetett ehhez a szörnyű helyzethez?
A történet amúgy három csoportot követ, akik rájönnek, vagy épp kiszúrják, hogy a jelzálogokkal baj lesz, és ennek a következményei beláthatatlanok. Mind fogadnak is a bankok ellen, shortolnak, amik azok röhögve fogadnak el, mert azt hiszik, hogy “hőseinknek” nincs igaza. Mind máshogy kerülnek a tűz közelébe, ennek megfelelően más háttérrel állnak a dolgokhoz, és talán ez a film egyetlen kifogásolható része.
A három csoport főbb karakterei kaptak háttértörténetet, amik közül másfél nem működik. Bírom Bale-t, de az aspergeres befektetési tanácsadó életre keltésénél csak arra figyelt, hogy a különböző furcsa viselkedéseket átadja, így eléggé erőlködős lett a dolog. Steve Carell mögé pedig jobban ki kellett volna dolgozni a gyásszal átszőtt gondolkodását, amire nem igazán volt idő, ez érhető, viszont a filmet kicsit gyengítette.
Ami igazából maradt, az intellektuálisan érdekes. Az emberi dráma nem működik a filmben, a feelgood “drukkolunk a hősöknek” pedig direkt lett gyengítve, hiszen tudjuk a válság milyen következményekkel jár, így aki erre fogad és nyer, az nem igazán nyertes. Már ha van szíve.
Viszont tényleg érdekes a Big Short. A múltkor a Walknál említettem, hogy a narrátort jobban kell használni, hát tessék, itt megteszik. Gosling csak a narrálással lesz teljes értékű karakter, aki nagyon kell a film végére. Ezen felül vágások, dokumentumfilmes hatású “remegő kamerás, zoomolós” felvételek és celeb cameók között van nekünk elmagyarázva, hogy milyen előjelek között milyen emberek okozták a rendszer összeomlását.
Muszáj újra hangsúlyoznom, hogy ez inkább érdekes, mint mozifilm. Tisztán látszik, hogy ez volt a cél, miközben Margot Robbie habfürdőben beszél pénzügyi kifejezésekről, viszont az emberi dráma nem elég erős a Big Shortban. Ez csak egy lenyomat valamiről, ami történt az emberiséggel, csak humorral és jó színészekkel megvalósítva egy dokumentumfilmbe illő téma, hiszen úgy senki nem nézné meg.
Ritkán mondok ilyet, de teljesen egyetértek a kritikával, minden gondolat amit leírtál az én fejemben is megfordult miközben néztem, semmit nem tudok hozzáteni. :) 8/10
Én így összegeztem egy mondatban: játékfilmnek álcázott dokumentum film.
erahurka- A Spotlight ehhez képest még inkább az :)
A szinkron elfogadható lett?
hát én megnéztem a filmet de semmi élményt nem okozott
egy gramm humort én itt nem találtam
nem tudom hová kell rakni ezt a filmet……..
Tökre egyet kell értenem, leszámítva azt, hogy amit Human a film gyengeségének rótt fel, nálam az pont az erőssége. Érdekes alkotás volt, az biztos. Tetszett szokatlan megvalósítása, hogy a negyedik falat esetlegessé teszi. Hol lebontja, hol felépíti. Így bizonytalanná teszi a nézőt abban, hogy fikciót vagy dokumentumdrámát néz, ami elég jól visszaadja annak a kornak a légkörét, amikor is az elemzők rádöbbennek, hogy teljes valószínűséggel bekövetkezhet az, amit eddig mindenki lehetetlennek tartottak. Szinte felteszik maguknak a kérdést, hogy “Is this the real life? Is this just fantasy?” Pont amit a néző is megfogalmaz. Soha nem tudja beleélni magát a filmbe, hiszen folyamatosan emlékeztetik rá, hogy a saját bőréről van szó, és ez kényelmetlenséget szül.
Legjobb példa az, amikor a két fiatal csávó ügyeskedni próbál az egyik banknál, jól lebőgnek, aztán egy szórólapon felfedezik a Nagy Lehetőséget. Erre az egyikük kiszól a nézőnek, hogy a _valóságban_ tulajdonképpen nem így történt a jelenet részleteiben, de a végeredmény szempontjából végülis ugyanoda jutottak, ahova most a filmben is haladnak.
Egyszerűen hátborzongató, ahogy a film ilyen banális példával ébreszti rá az embert arra, hogy hát ugyan mi most filmet nézünk, színészekkel, de ezek a dollárbilliók ezzel együtt vagy ennek ellenére ugyanúgy eltűntek a süllyesztőben, ennek mindenki fizeti az árát.
Magyarán a néző még a moziteremben sem tud elmenekülni két órára a valóság elől, hiába a valóságról szól a film. Narratívája túlmutat önmagán, nem a nézőt rántja be a cselekménybe, hogy ott fel tudjon oldódni benne és el tudjon vonatkoztatni a valóságtól, hanem folyamatosan oldalba böködi a nézőt, hogy “Figyelj, figyelj – tapogasd meg a pénztárcádat, emiatt vékonyabb, amit most mondok neked!”
És ez az előnye, szemben az olyan megoldással, amivel ilyenkor élni szoktak, hogy a film legeslegvégén egyfajta pátoszos giccsel, amúgy Szomszédokosan vonják le a tanulságot (ez ugyan itt is megtörténik, de az előzmények okán már nem hat se giccsesnek, se már feleslegesen hatásvadásznak).
“amit Human a film gyengeségének rótt fel, nálam az pont az erőssége. ” nekem is pozitívnak számított amúgy.
Nekem bejött a film, bár másra számítottam, így az elején nem tudtam még hová tenni a filmet. Még közgazdászként is néha kapkodtam a fejemet, de aztán persze érthető volt. Nem hiszem, hogy oscart érdemelne, de mindenképpen különleges film volt. A végére meg természetesen kinyílt a bicska újra a zsebemben.
Csak egy jó tanács: Kicsit butácska szőke nővel ne menjetek el erre a filmre, hogy majd egy jót röhögtök! :)
annak reményében néztem ide, hogy meglátom a nevem a kommenteknél. szóval utólag is, kurvajó volt. újra is kéne néznem.
Ja, kár lett volna kihagyni. Jó volt, itt is megvan a tíz komment, mindenki boldog! :)