What’s ‘choose life’?
Nem hittem volna, hogy lehet folytatni a Trainspottingot, főleg ennyi év távlatából. Danny Boyle más véleményen volt, és neki lett igaza. Nyilván.
Tippre a Trainspotting folytatását csak azok élvezik majd igazán, akik már éltek pár felnőtt évet. Ezt nem negatívan mondom, csak nyilván nem minden film szól mindenkinek. Míg az első rész tele volt fiatalos energiával, addig most a nosztalgiával való múltba tekintés volt terítéken. Ez alatt nyilván azt is értve, hogy az ember mit bán az életéből, most hol tart és kik azok, akikre ennyi év után is számíthat a maguk módján.
Mondjuk van egy tényleges történet is, amiben Renton visszatér szülővárosába, ahol sok régi ismerőssel fut össze. Ahogy telnek a percek, úgy csúszik egyre lejjebb a nosztalgia rózsaszín szemüvege, és kerül előtérbe az igazság, kiderül, hogy mégsem olyan fényes Renton új élete, 16 mínusz 4 ezer font az nem volt elég semmire és szépen lassan kiöregedett a modern korból. Közben Sick Boy, egy gyönyörű nő és Renton nyitni akar egy kupit, izé, szaunát. De ezt a plotot folyamatosan elnyomják az emlékek, legyen az valami régi dolognak az emlegetése, a megbánás, vagy épp konkrét jelenet előszedése a Trainspotting első részéből.
Rendezésileg lenyűgöző volt a film. Lehet, hogy Boyle stílusa nem illik egy Jobs filmhez, de a videóklippes vágás és látvány sokszor beszippantott. Hipnotikus volt a T2 Trainspotting lendülete. Arról nem is beszélve, hogy a drogozásból Radio Ga Gagával indító akciójelenetbe átmenés lenyűgöző volt, de valójában mindeközben olyanokon járt az eszem, hogy Begbie mintha a múltat keltené életre, és mutatná be, hogy a kőkemény ragaszkodás hozzá nem egészséges, de az előle való menekülés sem igazán.
Arról nem is beszélve, hogy az impotenciával a képünkbe tolt szimbolikán át egyértelművé válik, hogy modern korban változó nemi szerepekről is van pár keresetlen szava a filmnek. És akkor Spudot még nem is emlegettem, aki mindeközben megtalálja a hangját, és a végén tökéletesen lezárja a történetet.
Az biztos, hogy innentől ha előkerülnek a ténylegesen jó folytatások, akkor a T2 nem egy filmre lesz csak érthető. Durva, hogy ez az év milyen erős volt ilyen szempontból, hiszen a Blade Runner 2049 mellett itt sem gyalázták meg a múltat, hanem tovább merték gondolni, és a megvalósítása közben sem csúsztak el.
Dreaming is free.
Elég korrekt, asszem én is egy nyolcast pörgettem rá második megtekintés után. Robert Carlyle <3
Nekem is tetszett.
Eszméletlen jó, az egész mélysége, a színészek, a soundtrack (a Silk mekkorát üt benne pl.), a múltidézés, a befejezés… Masszív 8/10, napokkal a mozi után is zsongott tőle a fejem.
Nekem is nagyon tetszett. Talán az öreg Begbie-t egy kicsit túltolták, de egyébként le a kalappal a film előtt. 8/10 teljesen jogos.
Egy jól sikerült folytatása egy kultfilmnek. Nem csak fanservice.
Korrekt kritika, nekem is tetszett ez a folytatás. Nem egy könnyű film, nem való mindenkinek.
Nagyon találó a kritikának az a része, hogy azok élvezik akik éltek pár felnőtt évet. Én 16-17 voltam, amikor az első részt láttam, azóta eltelt 20 év, nálam eléggé betalált a folytatás.
Choose life…
Luke: ezt mondom, igen.
Nálam az év filmje még mindig pedig moziban láttam először.
Nem gondoltam volna,hogy ennyire jó lesz.
Az első is tetszett de nem voltam fan,én később találkoztam vele.Az első rész bemutatása idején más filmek érdekeltek.
Ez egy gyönyörűen fényképezett érzelmi hullámvasút volt.Nálam 10/10.
én újranéztem az elsőt közvetlen azelőtt, hogy ezt megnéztem volna (így egyben néztem a kettőt), és csak az tűnt fel, hogy mennyire önismétlő, semmi újat nem mond ez a folytatás. ráadásul olyan idegesítően szétművészkedte Danny, mint a Trance-t, amiért rettentő mérges vagyok rá, mert amúgy nagyon jó filmes lenne, ha nem akarna ennyire magamutogató megoldásokkal operálni.
human: Őszinte leszek, nem olvastam végig a kritikát, a vége érdekelt. És az utolsó mondatodért jár a kib*szott szivecske. Baromira igazad van, és nem értem a T2-t miért fikázták sok helyen.
<3
Qrva jó volt!
A sztori adta, nagyon jó visszatekintések, visszautalások zenében, semmi erőltetés. Gördülékeny volt az egész film, én pont úgy éreztem, hogy cca. 20 évvel vagyok az előző után és emlékezek az előzőre, ami nem jöhet vissza, emiatt most más lesz, de az is qrva jó!
Nagyon durva, megviselő fiilm volt az biztos, már csak a nyelvezet miatt is…
A bajom az ilyen filmekkel (Fight Club stb.) hogy a fogyasztói társadalmat jogosan kritizálják, de valódi megoldást nem mutatnak be, csak a pusztulást.
Spoiler:
Most ennek a legvége is ilyen gondolj, amit akarsz: az lett a vége, hogy minden marad a régiben, visszaesett Renton?
(Az első is igen lehúzó volt, de az is a nézőre bízta a befejezést.)
Jól sikerült, jókat nevettünk rajta haverral moziban nézve. A skót meg szláv akcentusok dömpingje külön feldobta