First Man

Vártam a filmet, de inkább csak a színészek és a rendező miatt. Bennem volt, hogy mi értelme van már megint ezzel foglalkozni, ezt elmesélni, hiszen elég sok mindent tudunk a Holdraszállásról. De persze végül nem teljesen onnan, a tényleges küldetés oldaláról közelítettek a témához, hanem egy személyes tragédiából, egy embertől.

És ütött.

A First Man csak Neil Armstrong 8 évét mutatja be a kislánya halálától az Holdraszállásig. A küldetés ha nem is másodlagos, de azok a feladatok amikben nem ő vesz részt, azok nagyon gyorsan, többször csak a háttérben kerülnek bemutatásra. Tehát nem a Gemini és Apolló program krónikáját látjuk, nincsenek “áhá” felemelő pillanatok, nagyon kevés áttörésnél örülhetünk a tömeggel. Sőt, az egyik ilyet még alá is ássák a körülmények.

Mindezt valami eszméletlen megvalósítással mutatják be azért. Három nagyobb “akciójelenet” van, és mindegyik lenyűgöző. Filmen sok rakétakilövést láthattunk már, meg űrrepülést, de ezt is sikerült máshogy megragadni a First Man készítőinek.

Betesznek minket a szereplők mellé a kabinokba, és a hangszerkesztéssel benyomnak a szék mélyébe mindenkit. Az űrhajósokkal izgulhatunk, ahogy minden recseg meg nyikorog körülöttük, miközben épp átfurakodnak az atmoszférán. Viszont emellett mégis, amikor egy kis kabinablakon át megpillantjuk a Földet, vagy Goslinggal nézünk a Holdra, az talán megérdemeltebbnek érződik, és így jobban hat. Még a látványt is emberibbé tették.

Nem kerülgetem tovább a témát: a dráma elsőre nem hatott, de a film végére valahogy szomorúbb voltam, mint mondjuk a Star is Bornnál. Az valahogy pop, ez pedig mélyebbre megy. Igazából persze nem ahhoz kéne hasonlítani, hanem mittomén, az Interstellarhoz. Ez olyan szempontból is érdekesebb, hiszen Nolannel szemben Chazelle kevésbé hidegen áll az emberi kapcsolatokhoz, így a tragikus fordulatok halmozódása bizony átszivárog a nézőre is.

Vicces, hogy itt szomorúságot emlegetek, miközben az emberiség egyik legnagyobb vállalásáról volt szó. Elmentünk a Holdra, hogy más perspektívát keressünk, észrevegyünk olyat, amit közelről nem lehet. Sikerült? És talán pont ezért is készült el a film. Hiába erős a személyes dráma, az a keretes szerkezet fejbekólint, a nagyobb kép az lehet, hogy igenis képesek vagyunk közös célkitűzésre és annak elérésére ahelyett, hogy modern törzsekbe tömörülve egymás vérét szívjuk. Ezt nem csak az űrkutatásra értve.

human
írta
2018. 10. 19. 19:41
megjelenés
23
hozzászolás


23 hozzászólás a “First Man” bejegyzéshez

  1. “…Nolannel szemben Chazelle kevésbé hidegen áll az emberi kapcsolatokhoz, így a tragikus fordulatok halmozódása bizony átszivárog a nézőre is.”

    Azért Interstellar-nál elég komolyan átszivárgott rám maga a felismerés, hogy a szeme elött nőttek és öregedtek meg a gyerekei. Arról meg ne is beszéljünk, hogy: “Because my dad promised me…” és besírt a fél mozi.

  2. Ma voltam, és tényleg egy szó: ütött!
    A kritika minden részével egyetértek, már a film elején komoly feszült pillanatoknak lehetünk szem és fültanúi.
    A hanghatások: 10/10, a zene a landoláskor szintén! Nagyon jól megoldották h szinte POV-ból “ott lehettünk” szinte mi is a fontosabb eseményeknél! Véleményem szerint ebből a témából többet már nem lehet kihozni, Chazelle a csúcsra járatta.

  3. Egyetértek, a “földi” drámák annyira nem ütnek, az akció jelenetek viszont mindenért kárpótolnak. A három nagy egészen elképesztő volt, ezért érdemes moziba járni.
    Kiemelném a zenét is, kellően változatos és simán itthon hallgatós.

  4. clegane: nem tudom, mert a hangkeverők miatt nem mertem szinkronosra menni, és valszeg igazam volt. valaki random mindjárt beírja, hogy jó a szinkron, nem tudom mennyire hiszel az olyanoknak.

  5. Egész nézhető film volt, bár a végén kicsit furcsálltam, hogy Michael J Fox nem kapott operatőri kreditet. Tán összeveszett Chazellel?

  6. @human, @clegane: nem, nem jó a szinkron. Volt “szerencsém” szinkronosan látni (ezt dobta az a bizonyos gép) és valami pocsék élménnyel jöttem ki a moziból. :( Kár érte…
    Imax nem oszt nem szoroz, szemcsés filter van rajta, hangos mint az a bizonyos (kb mint a Dunkirk). A film meg, meeeh. Nem tetszett.

  7. Valószínűleg megnézem majd bíztam benne,hogy ilyen lesz a kritika Chazellenek sok jó filmje lesz még igazából ő az egyetlen rendező akiben látok most komolyabb tehetségt és hagyják is érvényesülni.

  8. A szinkronnal nem volt baj, de a hangkeveréssel igen (mikor robaj van es beszelnek az iranyitok, semmit sem erteni kb belole)
    Ettol fuggetlen az IMAX elmeby elkepeszto es a hangazs is, elso nap neztem, kb 20an voltunk a teremben, ami szomoru. Aki tudja meg most menjen el ra, mert szerintem hamar kiszedik es betesznek vmi nepfmet.

  9. Ha ezt IMAX-ben néztem volna, kb fél óra után lefordultam volna a székről. Az akciójelenetekben még láttam értelmét, de valaki igazán megmagyarázhatná, miért jó egy egyszerű, ketten ülünk az asztalnál és beszélgetünk jelenetben is agyonrángatni azt a kurva kamerát. Arról nem isbeszélve,hogy közben olyan szinten zoomol a szereplők fejére, hogy még a fikadarabkákat is meg tudtam számolni Gosling orrában..

  10. Nekem nem jött be. Értem én, hogy atmoszférát akartak teremteni, de ez nekem indokolatlanul nyomasztó lett. Én technikai értelemben nem éreztem annyira profinak, mint a fenti kommentelők, a sok közeli meg a rángatózó kamera inkább idegesített. Ha űrkutatásos filmek, akkor inkább a Salyut 7-et vagy a Spacewalk-ot ajánlom, az oroszok újabban meglepően jó kozmoszban játszódó filmeket készítenek és nem is művészkedik túl.

  11. Nekem felemás érzésem van, az űrös/repülős jelentek nagyon bejöttek, de a családi dráma szál gyengére sikeredett.

    Viszont a zene, te jó ég…annyira epic, főleg a “Landing”. Remélem, az Oscart megnyeri.

  12. Nem gondoltam volna hogy könnyezni fogok a filmen de a holdra landolás után végem volt.Zseniális film.

  13. Nekem is nagyon bejött. kár az Interstellarhoz hasonlítani (bár vannak párhuzamok). nem tudom ki áll majd szemben Goslinggal az Oscar esélyesek között, de akár be is zsebelheti. viszont a feleségét alakító Claire Foy (is) zsenális volt. jól árnyalták az összképet, hogy azért nem volt olyan happy dolog ez űrutazás, ha rosszul alakul még lehet mindig fent pörögne a Gemini 8-ban Armstrong. plusz a néger hippi dala is ütött. nem mondom, hogy az év filme (még jön Tier és Lanthimos is), de megéri végigülni azt 141 percet, sőt még egy órát elüldögéltem volna rajta.

  14. Nem tudom, másnak is feltűnt-e már hogy Gosling olyan mint B Willis és A. Baldwin szerelemgyerek volna. De erre a szerepre remek választás. Az űrbéli jelentek meg letaglózóak, ez egy remek film. Viccet félretéve, az isten mentsen meg minket Goslingtól a hősszerelmes szerepében, de ezek a csendes, kötélidegzetű elszánt őrültek mennek neki (lásd ehhez Drive is).

    A filmben egyértelműen az űrbéli jelenetek a legjobbak, ahogy nyekereg nyiszog és rázkódik az űrhajó… egy lélekvesztőn átvészelni ezeket a kalandokat. Ezek nagyon erősek, klausztrofóbak. Annak ellenére hogy tudjuk a végkifejletet, feszültséggel vannak tele.

    A kamerarángatás 1-2 helyen idegesített csak, a többi helyen indokolt volt, a zene csúcs. Összességében egy jó 9/10-es. Én utálom a szinkronos filmeket de ezt most azzal sikerült nézni. És mivel a filmnek nem lényege a túl sok szövegelés, ezért szerintem nem nagyon vesz el az élményből.

  15. Érzelmes film egy emberről, aki Soha Nem Mutatta Ki Mások Előtt Az Érzelmeit. :/

    Sajnos olyan is lett. Az a 15-20 perc világűr és rakéta rendben van, jó volt mozivásznon látni, rendesen kidolgozva. De még a Holdraszállást is sikerült valahogy unalmasra megcsinálni. Hat pont, talán.

  16. Ha valakinek még lettek volna kétségei, szerintem mostanra egyértelmű lett, hogy Chazelle generációjának egyik legtehetségesebb és legtechnikásabb rendezője. Nagyon tudja mit akar, és nagyon jól nyúl az alapanyaghoz.

    Ez tényleg ütött. Hiába tudja előre a néző az összes fordulatot, én lélegzetvisszafojtva néztem az összes rakétás, repülős, holdraszállós részt. Azok a hangok… te jóég. És a csönd a Holdon… persze nyilván volt valaki a maréknyi mozinéző között, aki nem bírta, hogy ne suttogjon bele valami nagyon szellemeset… Többek közt ezért is preferálom, ha minél kevesebb ember van a teremben.

    Szerintem technikailag nagyon szépen meg van csinálva. Néhány Oscar-jelölés (díj?) simán kijárna neki.

    Justin Hurwitz továbbra is remek zenéket komponál.
    Gosling és Foy hozták, ami elvárható volt, jelölést valószínűleg mindketten kapnak majd.

    Szerintem az emberi dráma része is átjött, sőt. Nem volt egyszerű feladat, mert a fókusz ugyan Armstrong-on volt, az ő személyes történetén, de közben egy olyan monumentális folyamat is zajlott, amit nem lehetett teljesen az oldalvonalra tenni. De szerintem emgtalálták az egyensúlyt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.