Ugye végre nem a folytatásokra koncentrál majd a stúdió, bár azért azok mellett is becsúszott valahogy a remek Coco, hanem tényleg új történetekre. A sok alapítótag távozása után Pete Docter vette át végül a Pixar vezetését, és az Onward az első, ami ebben a környezetben készült a stúdiónál. Nagy következtetéseket még nem vonhatunk le ebből, hiszen idén kapjuk a Soult is, ami érzelmesebb koncepciónak tűnik.
Oda akartam kikanyarodni, hogy az Onward baromi jó, csak nem azt a Pixart érzem mögötte, mint a Wall-E-nél, vagy akárcsak a Coco-nál. Bár erről a témája is tehet, ahhoz pont az itteni kalandfilmes megvalósítás illett, ami a régi gyerekfilmeket idézte kicsit, már persze a D&D mellett.
Úgy tudnám összefoglalni a “problémám”, hogy olyan az Onward, mint egy jobb modern Disney 3d mese, egy Wreck It Ralph, egy Tangled. Ezzel nyilván nincs igazi baj, hiszen ezek is kiválóak, csak nincs meg az az igazi plusz. Pedig a végére minden érzelmi húrt behangoltak, igyekeztek, és megható volt, ezt egy pillanatra sem vitatnám.
A történethez azt kell tudni, hogy egy olyan világban játszódik, ahol régen a varázslat volt az úr. Aztán jött a technológia, a világítás, és a többi, ami mindent megváltoztatott. Azért elfek, meg kentaurok, meg hasonlók élnek továbbra is, csak feladták a mágiát.
A konkrét történet egy testvérpár körül bonyolódik, akik a fiatalabb 16. születésnapjára a régebben elhunyt apjuktól kapnak ajándékot: egy pálcát, és egy varázslatot, ami 24 órára visszahozza az öreget. Sajnos amikor elsütik, akkor csak félig sikerül vágyuk, csak az apjuk lába jelenik meg, és a varázslat befejezéséhez muszáj szerezniük egy mágikus követ. Na ez történik, mármint a két fiú és a láb egy kalandos quest-re megy, ha már varázslat, meg szerepjáték, meg kincskeresés.
Ebből a szempontból remek a film. A testvérpár természetesen mindenféle nehézségbe ütközik a kő előkerítése során, és nyilván előbukkannak a nézeteltéréseik is, hogy a végére tanuljanak valamit. Igazi kalandfilm, ami pörög ezerrel, konkrétan meglepett, hogy mindjárt vége, pedig nemrég volt a midpoint nagy változása. Sőt,
És mivel nem voltunk igazán mozira kényszerítve, ahova a Pixar filmeket szinte mindig csak szinkronnal hozzák, így azt kell mondanom, hogy Tom Holland és Chris Pratt hangcastingja remeknek bizonyult, nagyon illettek a karakterekhez. Az adok-kapok is viccesen ment közöttük, rengeteget lehetett mosolyogni rajta, na és az érzelmes pillanatokkal is elbírtak nyilván.
A lényeg, hogy nagyon szórakoztató, működik benne az érzelmi rész is (nem is pont az amúgy, amit elsőre sugall a film, szóval jól kanyarították), de olyan láttam, oké, valószínűleg nem fog úgy eszembe jutni, mint az Up első 20 perce, vagy a Wall-E. Bár az is tény, hogy egy Cars szintet simán villant.
A maga módján nagyon szórakoztató, tartalmas road-movie.
Csak ez az alapsztori szerintem más történetet kívánt, mint amit végül összehoztak. És akkor el lehetett volna érni azt a szintet is, mint az Up, az Inside Out vagy a Coco.
De sajnos így nem egy klasszikus, csak simán nagyon jó.
Az alapötlet lehet hogy eredeti, de a történet az utolsó másodpercig kiszámítható, ezerszer látott panelekből épül fel. Tényleg olyan mint a Wreck it Ralph (bár szvsz itt még a karakterek sem annyira érdekesek); nem nagyon lehet belekötni, de teljesen felejthető.
6/10
Az én animációs listámon csont nélkül a legelső helyre ugrott. (eddig az Így neveld a sárkányod volt a kedvenc) Mostmár az Onward! Minden percét, minden jelenetét imádtam, annyira elkapott.
Szerintem simán hozza az kritikában, kommentekben említett filmek szintjét.
Nyilván mindnekinek más tetszik, de 2020-ban amikor már az elmúlt években a mindig zseniális Pixar is “botladozott” csak, akkor egy ilyen filmet, mint az Onward:
eredeti alapötlet / pörgős forgatókönyv (nem ül le) / nincsenek benne üresjáratok / zseniális humor / van fejlődéstörténet / remek animáció / megható (de nem tolja túl) / nem kiszámítható (számomra legalábbis nem volt az) / mit mondhatnék még, akkor egy ilyen filmet lehet és szerintem kell is dicsérni. Megérdemli.
Pete Docter mondjuk elég jó, szóval én azért bízakodó vagyok. Elvégre a Lasseter era alatt jött ki a 3 verdák film is, és akkor dobták a Newt ötletét is… na meg mostanság a Walt Disney Animated Studios nagyon ott van (Zootropolis), szóval lehet nincs is ezzel gond. Na meg Dan Scanlon rendezőn is múlhatott azért pár dolog, bár én a Szörny Egyetemet nagyon szerettem, szóval rossznak nem mondanám.
Nem értek teljesen egyet a kritikával. Egyrészt azért kár volna az előző korszakot konstans tökéletesnek nevezni, mert igaz hogy alkottak igazi örök klasszikusokat, de csak sikerült gyenge sőt nehezen vállalható (Verdák 2) filmeket is készíteniük.
A filmről: Nem tartom a valaha volt legjobbnak, de az Up szintjét simán hozza számomra. (tudom hogy az Up kultusz óriási de leszámítva a katartikus első 15-20 perce az is “csak” egy road movie.) Ez a film nem fogja megváltani a világot, de azt gondolom hogy a fenti példákhoz képest (Wreck It Ralph, Tangled) azért sokkal kidolgozottabb, sodróbb lendületű, élvezetesebb és mélyebb. Vagy ha nem is feltétlen mélyebb de kifinomultabban és elegánsabban tálalt érzelmi csúcspont van benne.
Összegezve; számomra a Coco, Inside out, Monsters inc., HCs 1 alkotja a pixar élmezőnyét. Ez azokhoz nem ért fel, de a Toy Story 3,Up, és Némó féle követőbolyba minden probléma nélkül elfér. Sokkal jobban élveztem mint az elmúlt évek sok más pixar termését. Csak így tovább!!!!
Nem attól jó egy film, hogy “üzenete” van. Biztos velem van a baj, de számomra a Wreck It Ralph és Tangled is köröket ver a Pixar legtöbb munkájára, az unalmas és együgyü UP-ra, vagy a faék és blőd Coco-ra mindenképp, de az Inside up, és a Wall-e se más, mint jól sikerült, de attól még kimódolt és sablonos tanmese, a Verdákra meg, bocsánat de kíváncsi sem vagyok, ahogy a Thomas és a gőzmozdonyról is lerí elsőre a célcsoport, így arról is.
Kicsit olyannak érzem a Pixar imádatot, mint a Marvell rajongást, sokkal inkább közösségi élményen alapszik, mint a filmek minőségén.
Nagyon sajnálom, hogy nem volt alkalmam moziban nézni. Nekem utoljára az Inside Out volt Pixaréktól ami igazán megfogott. Emlékeim szerint a Coco inkább szép volt mint jó, Toy Story 4 meg inkább csalódás. A trailerek alapján nem voltam túlontúl felcsigázva, furcsának éreztem az alap felállást, és az a magic világ sem kapott el túlságosan. Viszont a film nekem nagyon betalált. Lehet csak a személyes érintettség miatt, de számomra nagyon megható volt. Kíváncsi vagyok, hogy egy gyerek mennyire kapja el a film mondanivalóját, úgy vélem, ez inkább az idősebbeknek lesz mélyre ható, de kitudja… Szerintem a humor is rendben volt, a látvány is kimondottan szép, és a story is jó ritmusú, és Tom Holland – Pratt duó is működött. Tetszett, na. Kíváncsian várom a Soul milyen lesz.