The Babysitter: Killer Queen – whimper kid

Ha már Netflix és folytatások, akkor itt a Babysitteré is, ami nem igazán talált be. Persze bizonyos szinten működött, csak hát gondolkozni még annyit sem szabad rajta, mint az első részen.

A történet onnan folytatódik, hogy ugye az első részben feláldozásra szánt, de magát keményen és véresen kivágó főszereplőnek senki sem hisz. Az iskolában cikizik, a szülei elmegyógyintézetbe akarják vágni, és a többi. Csak a szomszéd lány kedves hozzá, el is hívja egy hétvégi bulira valami tóhoz, ahol egy hajón megy majd az italozás meg csókolózás.

Erre beállítanak az első rész gonoszai, kivéve maga a Babysitter, avagy Samara Weaving karaktere. Aztán indul megint a menekülés és a többi. A srác ezúttal segítőt is kap egy lány személyében, de a helyszín ugye a kihalt semmi közepe, szóval kicsit nehezebb a boldogulás is. És még darabosabbnak érződik a film, olyan mintha az összes konfliktusos jelenet különállna, amolyan “harc – séta – harc – séta” módon, kicsit gyengén összekötve. Talán azokat írták meg előbb?

Igazi folytatás szagú az egész, minden kicsit több és véresebb, amit egy nagyon… kétséges logikai csavarral oldottak meg. Direkt kerülgetem, mert spoileres, de tényleg olyasmi, amibe nem szabad mélyebben elmerülni.

Ha érdekes a tinihorroros menekülés, szódával szombaton elmegy meg a többi, akkor talán ajánlott? Főleg, hogy a Scream útra megy kicsit a film, hiszen az 5 írói kreditből az egyik biztosan a horror zsáner alapvetéseit akarta ki-metázni, és az ilyen kikacsintásokon meg 1 cameon lehetett vigyorogni.

Mindeközben viszont a rendező McG pár utalással még a saját hátát is veregette, hogy ez a legjobb folytatás a Terminator 2 óta. Hát nem az.

15 hozzászólás a “The Babysitter: Killer Queen – whimper kid” bejegyzéshez

  1. Az eleje jól indul, van benne egy-2 szórakoztató jelenet később is, de tényleg elég gyenge lett. Samara Weaving főszereplése nélkül nem volt túl sok értelme ennek neki futni. Sajnálom, mert az elsőt a maga kategóriájában nagyon csíptem.

  2. Borzalmasan gagyi lett. Az első nyomába se ér, voltak jelenetek, amikor azt hittem, hogy a legújabb Scarry moviet nézem. Egyszerűen siralmas, igazi agysorvasztó.

  3. Fogalmam sincs, Samara Weaving mennyit vitt haza villanszámlára ezért, de ilyen látványosan unni valamit, mint ő itt, már rég láttam bárkit, ez már kb Bruce Willis szintje. Az egész hóbelebanc iszonyat izzadtságszagú volt az erőlködéstől, pedig emlékszem, milyen üde színfolt volt az első rész. Amennyire örültem a folytatás hírének, annyira estem pofára a végeredményt illetően.

  4. Az első valóban jobb volt, de engem valahogy lekötött ez is. Volt benne egy-két jó halál nem, igaz sokra nem emlékszem belőle. A csavar valahogy meh volt, viszont összességében meg annyira nem gáz, mert erre a fordulatra nem számítottam.
    A pofára esésen meg kurva jót röhögtem. Eskü a régi Dallas paródia ugrott be róla az öreg Jock szövege:

    https://youtu.be/I855RvOpCFk?t=62

    Szóval jah egynek elment ez is, de az első rész az sokkal jobb volt.

  5. SPOILER
    Engem már ott elvesztett a film, amikor a szegény ember Samara Weavingje benyögte, mint motiváció, hogy “mert influenszer akarok lenni”. Így ne csinálj egy első rész legcukibb karakteréből a folytatásra ördögi boszorkányt, normális megalapozás nélkül. Cole faterja is az idegeimre ment a barom szomszéd fickóval való füvezésével. Az egyetlen, aki hozta a színvonalat, az Robbie Amell, a haláljelenete sírva röhögős.

  6. Ez azon filmek egyike ami nem hozzád, hanem elvesz az előző film élményéből. Erőltetett, krindzs humor egy-két jó jelenettel. Bárcsak sose láttam volna.

  7. Jóval gyengébb volt, egynek elment azért.
    Nekem azt tűnt fel, hogy gyengébb a cgi, vér, stb. Kevesebb pénzt kaptak rá?

  8. SPOILER

    Samarah ázsiója időközben felment, így nélküle kellett beérniük, pontosabban csak pár percre kapták meg. Lényegében lemásolták az elsőt, csak más helyszínen, újra elsütött és így gyengébb poénokkal, sok izzadtságszagú jelenettel és béna CGI vérrel. Azért van egy-két jól eltalált vicc és nekem a szinkron is bejött, főleg a Robbie Amell – Czető Roland párosítás. Nem rossz, de amilyen üdítő és szerethető volt az első, olyan bárgyú ez a kényszerű folytatás.

  9. Tipikus folytatás, másolja az első részt, de nem volt vele bajom.
    Szórakoztató kis hülyeség.

  10. ez nem egy horror-vigjáték? csak szólok se nem féltem, se nem röhögtem. de azért gore volt benne, ha számít valakinek

  11. Premier napján néztük rögtön, első 20 percben pislogtam, hogy ez meg mi akar lenni, aztán ugye jön a fordulat 30 perc környékén, és onnantól nekem megidézte az első rész hangulatát, lehetett azért vigyorogni rajta.
    Nem nő fel hozzá – egynek elment.
    Ettől függetlenül senki nem marad ki semmiből, ha nem látja.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.