Adam McKay önmagában megérne egy cikket, azaz hogyan lesz Will Ferrell egyik házi rendezőjéből Oscar-győztes, kétszeres Oscar jelölt, plusz mellesleg egy olyan sorozat executive producere, mint a Succession. Amellett viszont semmiképp ne menjünk el, hogy a karrier-pálfordulás óta elkövetett három filmjéből pont a legelső, a The Big Short lett a legjobb, legérettebb darab, de szerencsére a Don’t Look Upban sikerült ismét letekerni a Vice-ban túltolt kínos humort és felesleges kikacsintásokat. Nem teljesen, de az előjelek ismét kedvezőek voltak.
A Don’t look up egy katasztrófafilmes sztárparádé, és ráadásul az abszolút fogyasztható kategóriából, ami azért a Netflix esetében közel párját ritkító eredmény. Az pedig, hogy sikerült megnyerni Leot a főszerepre, különösen izgalmassá tette a projektet a kezdetektől. Sokszor leírtuk már, de ismétlésképp érdekes lehet, hogy a sztárstátusz a 2000-es évek elején leáldozott Hollywoodban, de DiCaprio az utolsó olyan fecskévé nőtte ki magát, aki valahogy mégis talpon tudott maradni ebben a minőségben és egymaga beviszi a moziba a nézőket. Ennek tükrében az ő szereplése két alternatívát vetített elő: a. a Ne nézz fel olyan bravúros forgatókönyvvel bírt, amire nem tudott nemet mondani, vagy b. a sztori erősen rezonált a szívéhez olyannyira közeálló klímakatasztrófa témájával.
B. Bé bé béé. A sztoriról spoilerek nélkül sokat nem írnék, röviden annyi elég, hogy Leo és JLaw felfedeznek egy bolygógyilkos meteort, ami jó eséllyel kiírthatja az emberiséget – ha ütközik a Földdel. Erre fűzik rá a nagyon durván szatirikus történetet, ami az emberi hülyeség legmélyebb bugyraihoz gyűrűzik. És azt ne vegyük el tőle, hogy teszi ezt rendkívül kreatívan. Gyakorlatilag a két és negyed órás műsoridő nonstop kifigurázása a mai társadalmi jelenségeknek minden oldalról: van itt blőd, manipulatív tévéműsor, politikailag végtelenül inkorrekt háborús hős, ostoba – de valamiért közérdekű – celeb magánéleti baromságok, elszállt techguru, Trump analógia és szürreális nyereséghajhászás a katasztrófát meglovagolva.
Na már most ez így felsorolva is kapásból sok, és talán ez az első ok, amiért a film annyira nem működik. McKay megpróbál a jelenkor szinte összes társadalmi, politikai csapdájára reflektálni, amitől a film rendkívül tömény (de mégsem sodró lendületű) és elkerülhetetlenül epizódikussá válik a kvázi gagek sorozatától. És nem mellesleg az egészet olyan humorral fűszerezi meg (Jonah Hill agymenései pl.), ami sokaknak túl hamar fekszi meg a gyomrát. A film a fentiek miatt látszólag felszínesen kapargat sok témát, de mégis mire úgy-ahogy összeáll egy egésszé valahogy nehezen emészthetővé válik… mivel sok ember nem is igazán szereti, ha nyíltan leckéztetik, vagy éppenséggel a világnézeti meggyőződéseiket rugdossák. A Don’t Look Up ebben pedig egészen szemérmetlen, vagyis McKay szerint a népesség nagy része komplett idióta, aki szemellenzővel a fején rohan a vesztébe és rántja magával az egész bolygót. Mivel nap, mint nap mindenhol ezt látod, hallod, tapasztalod, valahogy sok újdonságot tényleg nem sikerült becsempészni a történetbe.
Ennek ellenére ez végre egy ütős(ebb), jó Netflix mozi, rengeteg okos ötlettel, technikailag profi megvalósítással, helyenként ha nem is kiemelkedő, de mindenképp maradandó színészi produkciókkal és egy ügyes analógiával, ami manapság a klímakatasztrófától a Covidig bármire ráhúzható. Szatíraként pedig maximálisan megállja a helyét.
nekem pont azért nem tetszett kifejezetten (olyan 6/10 a jó pillanataiért), mert túl sima film, sima a dráma, mellette a fő témákra meg csak elszörnyedve rámutat, de valahogy nem csavarja túl őket. amikor egy szatíra annyira egyértelmű, hogy még félidiótaként én is simán felfogok benne mindent elsőre, az szerintem nem eléggé jó szatíra. vagyis a mostani korunkba lehet illik, mert igen, annyira abszurd néha a valóság hogy már az onion is döcög, de nekem nem volt meg benne a plusz.
Jó film volt. Haver előzetesen nagyon leírta nekem. Mondta, hogy ő kétszer hagyta abba, annyira nem tetszett neki. Én meg kétszer láttam már azóta. Nem tökéletes, de kellemes szórakozás.
Sajnos McKay-nek is igaza van, és szerintem nem lehet elégszer elmondani, hogy az emberek manapság mennyire is ostobák. Az a kedvencem, amikor JLaw arról beszél, hogy az a legszörnyűbb, hogy a világ vezetői még csak nem is annyira intelligensek, rafkósak, mint amilyennek Chalamet által alakított srácék gondolnak.
Amit viszont még mindig komolyan nem értek, hogy “miért kért pénzt az ingyen rágcsáért?!” :D
Én nagyon vártam, hogy egy új Amikor a farok csóválja… születik, a színészgárda parádés volt, de nekem az jutott eszembe a végén, hogy “nem volt elég bevállalós”. Ha már szatíra, akkor álljunk bele a témába, és üssük azt a vasat, ahol csak érjük, és ne finomkodjunk. Ennek ellenére az elmúlt időszakból egyértelműen kiemelkedik, de végül mégsem lett számomra A MODERN KORUNK SZATÍRÁJA.
A stáblista utáni jelenet viszont priceless! :D
Én is úgy éreztem, hogy a játékidő jelentős része csak gag-ek egymásra dobálgatásával megy el. Sokkal hosszabb volt a jólesőnél, az a komplett Ariana Grande-szám már nagyon nem kellett volna bele, akkorra teljesen elveszített engem a film.
Az első harmada mindenképp a legjobb, a híradós hangulat nagyon el lett kapva, de még ott is egymást érik a kínos, “ugye érted?”-típusú viccek. Biztos nehéz csinálni ezt a műfajt, mert ha meg nem ennyire tolják az arcodba, akkor több fejvakarás marad, de ez így nekem inkább vergődős élmény volt. Maga az üzenete persze fontos, a legfontosabbak egyike, egyet is értek vele, nem szabad a homokba dugni a fejünket stb., de ilyen tudálékos hangulatban valahogy béna volt.
Kicsit a gyengébb, oktató jellegű Black Mirror-epizódokra emlékeztetett, ahol szintén le lehet vágni 1-2 perc után, hogy na, most a Facebook lesz a rossz, meg a Google meg az Iwiw meg a Teveklub vagy mittudomén, és ezt még 60 percen át minden jelenetben újra és újra megerősítik, de ugyanabban a hangnemben.
A legutolsó jelenet mondjuk bejött.
Én nem értek egyet az előttem szólókkal, ez a film marha jó lett, és nagyon telibe kapta a mai rögvalóságot. Nem véletlen, hogy az amcsi kritika a földbe döngölte, magukra ismertek a médiás részben, és nem tetszett nekik :D Szerintem az működik a legjobban ebben a filmben, hogy bár egy abszurd filmet nézünk, mégis ismerős, és valahol mind tudjuk, hogy a valóság semmivel sem jobb ennél, sőt.
totoro: jaja, a média sosem éltet médiakritikus filmet, a Network sem az egyik legelismertebb mű. /s
mondjuk illő, hogy ennyire leegyszerűsítő táboros kommentet írsz egy “táborokra tagolódni rossz” filmnél
Nekem is egy Amikor a farok csóválja és Hülyék paradicsoma kombináció ugrott be a filmről. szerintem tökletesen reflektál a mai gondolatvilágra és emberi reakciókra. Amennyire szórakoztató, annyira elkeserítő is. Nyilván a hülyék paradicsoma egy sokkal bugyutább vonal, attól függetlenül, hogy a trendek alapján konkrétan ott tart a társadalmi intelligencia, mint a film felvázolja. Ez a Dont look up! egy kicsit modernebb és talán árnyaltabb köntösbe teszi.
Nekem a feléig kifejezetten tetszett. Ott nagyjából a kocsmai balhéig egyben volt, utána meg egyszerűen szétesett. Sok lett már az üresjárat, az ismétlődés, és a “zenei”betéttel kábé vége is lett nálam. Azért mindenképp egyszer nézhető kategória lett, netflix ide vagy oda.
Nekem is az volt a kedvencem “amikor JLaw arról beszél, hogy az a legszörnyűbb, hogy a világ vezetői még csak nem is annyira intelligensek, rafkósak, mint amilyennek Chalamet által alakított srácék gondolnak”
Szeretem McKay humorát, ezen is jókat nevettem, belegondolva már nem is biztos, hogy az adott poénon, hanem azon, hogy mennyire abszurd világban élünk, ami egy ilyen abszurd filmet penderített ki magából.
A számomra talan legnagyobb röhej az, hogy pont azokhoz nem jut el a film/az üzenet, akikhez leginkább szól..
Remélem, Leo sokáig fog filmezni, mégha nem is vállalja túl magát.
6: Hát, most mégis hogy kellene ehhez a filmhez viszonyulni? Meg írjátok itt a black mirror, de könyörgöm a bm messze nem mainstream, nem jut el százmilliókhoz. Mégis hol láttatok már ennyire nyíltan méda és rendszerkritikus, az emberi gyarlóságot tükörként elénk tartó filmet A listás sztárokkal? Én úgy gondolom, hogy igen, vannak táborok, azok akiknek kicsit kínos, mert a rossz oldalon ismernek magukra, meg a másik oldal. A komumgeneráció az hasonlítgat ide-oda, hat pont a tízből, és nézi a következőt. Pont azt csinálja ami elé a film görbe tükröt tart.
A film alatt minimum háromszor feltettem a kérdést: Hogy a fa*ba engedték át ezt a nagyközönség elé?
Mármint ennyire keményen arcunkba kapjuk… Rulez!
Az előző két filmje ugye a The big short, ami nem volt rossz, bár nekem kelett egy 2.újranézés, és a Vice ami már jobban bejott.
A mostani filmje viszont szerintem eddigi a legjobb az új korszakábol.
Lawrence és Leo globe jelölése megérdemelt.l, legalább is nekem.
A visszatérő ingyen rágcsás poén,hogy mindig azon jár az esze, kész 😁
Azért az számomra érdekes, hogy milyen ellentétes megállapítások érkeznek a filmre:
– kíméletlenül, folyamatosan kapja mindenki a magáét, baltával faragott finomkodással.
– ““nem volt elég bevállalós”… üssük azt a vasat, ahol csak érjük, és ne finomkodjunk.”
Szóval most akkor nem finomkodik eléggé a film vagy túlságosan is finomkodik? :D
(én is láttam már. de azért mégis érdekes, hogy ennyire ellentétes kritikával illessék ugyanazt a filmet)
“A komumgeneráció az hasonlítgat ide-oda, hat pont a tízből, és nézi a következőt. ”
csak azért írtam oda, hogy ne legyen belőle “human utálta” narratíva, ami ki szokott alakulni. igazából nem pontoztam magamnak, elment.
“Nem véletlen, hogy az amcsi kritika a földbe döngölte, magukra ismertek a médiás részben, és nem tetszett nekik :D”
Én főleg ezzel vitatkoztam, hogy már megint agyonsarkosítunk valamit, nem is merülhet fel, hogy a film mint film tényleg nem az igazi, neeeem, a kritikusok utálták mert ferde tükör (pedig őket nem is nagyon érintette a film), míg a nép imádta, mert… lehülyézte őket? Vagyis akik imádták azok lehet azt gondolják, hogy pont őket nem. MÁrmint csak a logikádra nézve, nem hiszem, hogy ezért szeretik az emberek a filmet.
Ez egy érdekes film. Olyan ellentmondások maradtak benne, hogy ez ritka.
Jól szórakoztam, de nem nézném meg még egyszer, viszont szeretnék még látni ilyet. Szerettem volna őket tovább nézni, de közben meg már túl sok is volt. Előfordult, hogy szinte egy Monty Python filmet néznék.
És úgy látom másnál is ez lehet, mármint ez a film eléri mind a 2 véglelet, a jót és a rosszat egyaránt. Mert hát én sem merném kijelenteni hogy ez a film jó, pedig jól szórakoztam, vagy is azt hiszem.
Egyet értek azzal, hogy Dicaprio behúzza a nézőt. Plusz, ott van még Jonah Hill, Jennifer Lawrence, és még sorolhatnám. Első sorban ez győzött meg engem, hogy megnézzem.
Dody:
“Ez egy érdekes film. Olyan ellentmondások maradtak benne, hogy ez ritka.
Jól szórakoztam, de nem nézném meg még egyszer, viszont szeretnék még látni ilyet. Szerettem volna őket tovább nézni, de közben meg már túl sok is volt. Előfordult, hogy szinte egy Monty Python filmet néznék.
És úgy látom másnál is ez lehet, mármint ez a film eléri mind a 2 véglelet, a jót és a rosszat egyaránt. Mert hát én sem merném kijelenteni hogy ez a film jó, pedig jól szórakoztam, vagy is azt hiszem.”
“vagyis azt hiszem” – na ez a tökéletes komment :) Humannek is megírtam egyből, hogy nagyon megszenvedtem az írással, mert valamiért összességében van valami gond ezzel a filmmel…de nehéz megmondani mi. és pont emiatt van a kritikákban, véleményekben, kommentekben is komoly ellentmondás.
Imádtam.
Leo miatt vártam, McKay stílusát is szeretem, és nem kellett csalódnom.
Szenzációsan jó kórkép napjainkról – ami egyfelől persze nagyon szomorú.
Én csak szuperlatívuszokban tudnék írni a filmről, én megnéztem külön, barátokkal, újra és újra 1-1 részt.
Üdítően más volt mint a 2021-es felhozatal, tökéletes görbetükör és tragikomédia.
Elképesztően jól van felépítve szerintem, mondanom sem kell, hogy a színészi alakítás meg elképesztő. Nem is igazán tudok rosszat felróni neki, én remekül szórakoztam (sajnos?) rajta :)
Ez nem szatíra, ez kordokumentum.:)
“ mondjuk illő, hogy ennyire leegyszerűsítő táboros kommentet írsz egy “táborokra tagolódni rossz” filmnél”
Nem mondanám, hogy pontosan ez az üzenet. Hogyan lehet nem táborokra tagolódni egy olyan világban, ahol emberek jobban hisznek a Facebook csoportjuknak mint a tudománynak?
“Nem baj, hogy kinyírjátok az emberiséget, azért szeretünk benneteket?”
@abelh
elhiszem, hogy nehéz volt írni erről.
És olvasva a kommenteket, kritikákat, ennél a filmnél nincsenek igazán konkrétumok. Kivéve 2 dolgot. Az egyik a színészi játék, az nem hagy kivetni valót maga után, sőt.. A másik pedig hogy sok a film. Ez egy “túl” film, de nem annyira hogy “csak” ez miatt lenne rossz.
Szóval passz.
Inkább tovább is lépek ezen a filmen, mert nem akarok tovább agyalni ezen a jó kis valamin, de közben meg várom, hogy legyen hasonló agyfasz, hogy tovább agyalhassak….. :)
Arra nagyon kíváncsi leszek, hogy mennyi díjat fog nyerni. Bár szerintem keveset, de a színészeknek van esélyük.
Érdekes ennek a filmnek a megítélése, ugye sok helyen belefutottam, hogy szerették, sok helyen utálták.
Gondolatébresztő, hogy pár helyen elhangzott vagy leírták hogyha nem tetszett akkor ez rólad szól. Értelmezésem szerint, ez azt jelenti, hogy vagy magára ismer benne az ember vagy éppen olyan pozícióban dolgozik, mint a filmben látott karakterek.
A helyzet az, hogy én értettem. Teljes világos a szatíra része, hogy ki miért viselkedik úgy, ahogy. Leo és Jennifer karaktere talán valamennyire kedvelhető, de abszolút nem szerethető. Ez az egyik bajom a filmmel, hogy nincs olyan karakter, akivel azonosulhatna a néző. A másik, hogy mind a Big Short, mind a Vice remek darabok. Bírom McKay stílusát, de ahogy ezt a filmet feldolgozta, szerintem nem tett jót a filmnek. Nagyon pörgős, sok a bevágás, nagyon hasonló a Big Shorthoz. Ott illett a formula a témához, itt a világvége hangulathoz egy klasszikusabban elkészített film jobban ütött volna.
A poénnak, a kikacsintásnak alá volt rendelve minden, szerintem ez hiba. Én inkább olyan filmet képzeltem volna el ebből a témából, mint a Hálózat.
Szóval nem volt ez rossz, de igazán jó sem. Sokkal jobban kellett volna ütnie, ha meg ez volt a rendező célja, hogy könnyedebb, fogyaszthatóbb legyen, akkor sikerült, de sokaknál éves toplistán való szereplés túlzásnak érzem nagyon. Nem tudom hova tenni, hogy sokan azt ünneplik a filmben, hogy milyen görbe tükröt tart, közben meg a felszín kapargatásán túl azért nem lép.
human-nel értek egyet, nagyon elterjedt az a fejtegetés a film kapcsán, hogy akinek nem tetszik, az automatikusan nem értette az üzenetét, sőt, pont ő volt a céltáblája a filmnek.
Ez némely esetben igaz, de sok esetben nem. Én értem, hogy a média rossz, hogy tök frusztráló lehet a klímatudósoknak vagy bárkinek, hogy a tényleg fontos hírek max. a lap aljára kerülnek, mert nem hoznak annyi klikket, mint hogy ki épp kivel kavart; hogy csomóan csak a saját orrukig látnak meg ilyenek. Nagyon nem oké ez, és jó, ha minél többen rájönnek. Még azt se tagadom, hogy ez a konkrét film ébreszthet rá erre csomó embert. De attól még személyesen nekem nem jön be, mint termék/alkotás.
A mai világ szélsőségeit és visszáságait kikarikírozó film lehet szimplán rossz is, ahogy egy semmiségekről szóló film is lehet tök jó. Nem minden az üzenet. Mint film, mint alkotás szerintem inkább gyengébb volt, főleg a széttöredezett ritmus, az olcsó stockvideók, a sehová nem futó szálak és a “nagyon okos” kikacsintások miatt. Az nem lesz automatikusan szatíra, nem tesz hozzá a diskurzushoz, ha valaki egy az egyben eljátssza Trumpot. Azzal, hogy most lefitymálom a filmet, nem az üzenetét fitymálom le, vagy azokat, akiknek tetszett. Szívük joga, én is inkább örülnék, ha bejönne valami, mint nem.
A kritikusok sem azért ekézik döntően, mint inkább dicsérik, mert ők személyesen nagyon érdekeltek lennének a környezet rombolásában vagy az emberi véleménybuborékok létrehozásában, és ezért támadva érzik magukat; hanem mert az a dolguk, hogy egy konkrét alkotást megítéljenek rendezési, narratív, esztétikai, színészeti stb. szempontok alapján. És az az alkotás nem takarózhat csak azzal, hogy de a témája fontos.
Amúgy nem lehet, hogy azért is nehéz megítélni ezt a filmet, mert 1. egyáltalán nem vagyunk hozzászokva a szatírához, igazán ritka zsáner 2. amúgy sem egy szokásos módon “szórakoztató”, könnyen lecsúszó műfaj?
Ráadásul tényleg nem egyszerű, nem vígjáték és nem is komoly dráma.
Engem amúgy meglep, hogy ahhoz képest, hogy ez egy maró szatíra, elég sokaknak tetszik is, noha valóban nem kifinomult intelligenciával operál. De egyértelműen nem is ez a célja, hanem az, hogy “a bírkák” is megértsék. Úgy vélem, hogy küldetés teljesítve. Elmondta, amit akart, úgy hogy ne csak az értelmesebb nézők, hanem a hátsó sorban ülő csekély értelműek is megértsék. Pont nem akart a nézők intelligenciájára alapozni.
Endymion, simán igazad lehet.
Endymion:
szerintem nem, itt valami dramaturgiailag bicsaklik meg, de még nem jöttem rá mi (továbbra is az epizodikus szerkezetre tippelnék.
Palacka:
“human-nel értek egyet, nagyon elterjedt az a fejtegetés a film kapcsán, hogy akinek nem tetszik, az automatikusan nem értette az üzenetét, sőt, pont ő volt a céltáblája a filmnek.”
ez az egyik kedvenc témám :) de nem pozitív értelemben. nem tetszik az avantgard, utálom a francia újhullámot, Bergmant és még sorolhatnám – de nem azért, mert nem értem, hanem mert egyszerűen nem tetszik.
ha egy alkotás nem tetszik, az nem egyenlő azzal, hogy nem érted az üzenetét, ez szélsőséges leegyszerűsítése a művészeteknek.
@Endymion
Ahogy más is, én magam is szeretem, ha egy film tudja, hogy micsoda. Behatárolható a stílusa, műfaja. És ott a pont nálad, hogy ez nem annyira egyértelmű itt. A kérdés, hogy ez tudatos, vagy valami félre ment.?!?
Többször is hirtelen vált, átmenet nélkül, és a néző meg csak néz, hogy akkor most mi van. De nem nem érti mi történik, csak nem tudja beilleszteni abba amit eddig látott.
Igazad van, nem egy bonyolult mű. És nem is annak készült. Nem is biztos, hogy ez lehetett volna ennél mélyebb.
Nekem inkább szenvedés volt, mint szórakozás. A mondanivalóval egyetértek meg átjött az egész, de szerintem vígjátékhoz nem volt elég vicces, még akkor se, ha az ilyen humornál nem az a lényeg, hogy a hasát fogja az ember a röhögéstől, komoly filmnek viszont nem elég komoly, és valahogy “a két szék között a földre” érzésem volt tőle. Mindenesetre, ha McKay filmjei ilyenek, akkor inkább kerülöm őket, nem az én stílusom.
Az utóéletéről viszont nagyon szívesen megnéznék egy filmet. :) Egész pontosan arról, hogy az emberek oda meg vissza vannak egy filmtől, aminek megértették a mondanivalóját, amit ennél jobban már nem is tudtak volna a szájukba rágni. És szerintem ezért lett akkora siker. Nyilvánvaló, hogy miről szól, mindenki érti, és ettől mindenki okosnak gondolja magát, hisz megértett egy filmet, aminek fontos/mély mondanivalója van. Közben meg simán lehet, hogy róla is szól a film, csak mondjuk nem pont a klímaválság vagy Covid miatt, hanem valami más téma miatt.
“Az utóéletéről viszont nagyon szívesen megnéznék egy filmet. :) Egész pontosan arról, hogy az emberek oda meg vissza vannak egy filmtől, aminek megértették a mondanivalóját”
az új mátrix első fél órája erről szól :D
Nagyon jó film,én imádtam minden percét.
Nem karikatúra, nem görbe tükör, hanem tükör és a rögvalóság képünkbe nyomása. Ennyire birka az ember, ilyenek vagyunk, ilyenné váltunk.
SPOILER!!!
+ ugye a kriokapszulákon levő feliratokból megtudhattuk, hogy a túlélők bizony vén csontok, elhízott lobbisták, semmihez sem értő pénzemberek. Vagyis az emberiség kihal, csak azt már nem mutatják.
számomra ez még háttértévének is unalmas volt, anno kb a harmadánál hagytam abba hogy majd inkább máskor folytatom (ami aztán azóta sem következett be…)
(mondjuk nekem a big shortról sincs túl jó véleményem (főleg ahhoz képest hogy utána mennyi dícsérő véleményt olvastam róla) de az legalább a maga módján egész szórakoztató volt, a “jobbára ártalmatlan” kategóriából)
Értem én, hogy Usában ezért odavannak az emberek, mert hogy jaj, micsoda csodás görbe tükröt mutat a társadalmukról.
De pont itt van a lényeg: az ő társadalmukról.
Az is világos, hogy Európa hasonló helyzet felé sodródik az egyre növekvő radikalizmusok miatt, de még mindig baromi messze vagyunk a kinti szintektől, és főleg a múltunkból merítve ez az egész film idegenül hat és az élvezhetőséget jelentősen rontja az, hogy nézés közben nem tudsz úgy azonosulni egyik szereplővel se, mert a te szemszögedből nézve itt elképzelhetetlen ennyi kretén, de bezzeg kint.
Szóval értem a célt és a célközönséget, meg hogy micsoda analógia és “rejtett üzenet”, de ahogy Kirk Lazarus is mondta: soha ne told fullba a kretént!
És sajnos itt elvetette a súlykot.
Spoiler
Arról nem is beszélve, hogy a film elég erősen megfeledkezik Európáról.
Itt csak Usa, Kína és az oroszok képesek rakétát lőni az űrbe, India és az ESA sose kerül szóba, hát jó.
Akár a filmbuzi közönségéről is szólhatna egy hasonló mozi, annyira két tábor van, az egyik a “normális” filmekre vágyók, a másik a képregényrajongók. Nyilván a képregényrajongókat gondolom a “nincs is üstökös” csapatnak, mivel én a másik tábort erősítem :D
“nem tetszik az avantgard, utálom a francia újhullámot, Bergmant és még sorolhatnám”…
Ez mondjuk egy érdekes kérdés – a táborokra osztás tükrében – ha valaki, aki szereti a filmeket, filmes blogon gyakran ír posztokat, filmekkel foglalkozik – legalábbis ideje egy részét erre áldozza, mondhatni “filmbuzi”, szóval kell-e “érezzen” bármit is a filmtörténeti klasszikusok iránt?
Muszáj-e “szeretnie” mondjuk az expresszionista némafilmeket? Akármelyiket?
Kell, hogy legyen “kedvenc” film noir-ja vagy “izomból” kötelező-e kedvelnie mondjuk Tarkovszkij kevéske filmjéből legalább egyet stb?
Mondhatja-e az ételbuzi blogon az ételkritikus, hogy amúgy nem szereti a svéd húsgolyót vagy gyűlöli a francia hagymalevest?
Mondhatja-e zenei blogon a zenéről író személy, hogy utálja Edith Piafot meg a francia sanzont, vagy a Meshuggah-t és a svéd metált?
Nesze neked poszt-poszt-poszt-posztmodern..:)
Nekem inkább azért nem tetszett, már azon túl, hogy semmi igazán újat nem mondott, hogy a szatírák direkt egyszerűsítéséhez képest is… egyszerűbb volt? Nem használnám a “szájbarágós” kifejezést, de végig hülye-proofnak éreztem, hogy mindenki megértse. Gondolom ez lehetett az ok. Így akik most ébredtek meg, mutogathatják a jeleneteket a haveroknak, hogy “nézd, de jól megmondta, kurvajó”. Aztán jöhet a következő felhájpolt Netlix-tartalom.
A másik, hogy személy szerint nem kedvelem, amikor életidegen módon viselkednek egy karakterek. Igen, vannak olyan filmek, vígjátékok, ahol ez belefér, és igen, a szatíra bátran keveri a realista megközelítést az extremitással, itt viszont, talán DiCaprio jelenléte miatt valahogy nem éreztem koherensnek az egészet, Lawrence-re meg párszor rákiabáltam volna, annyira kilógott a saját karakteréből (ami nyilván nem az ő sara, hanem a forgatókönyvé és a rendezőé).
Az abszolút egyéni gond, hogy egyfajta amerikai közhangulatnak kellett eljönnie ahhoz, hogy a film megszülessen, bizarr módon viszont elkéstek vele, már ha nem csak a szórakoztatás lett volna a cél. Feltételezhetően nem csak ez volt, ahhoz túl sok a kiélezett áthallás. A magam részéről végig azon agyaltam, miért most jött a film, aktuálpolitizálásnak túl általános (még a női Trump ellenére is) és az érintett jelenségek nagyon hosszú ideje jelen vannak, főleg az Usában (sőt, látszólag leginkább ott).
A film erénye, talán, hogy meg tudott szerezni olyan, ismert színészeket, akik odaültettek mindenkit a képernyők elé, és így többeknek mesélhetett olyan témákkal, amelyeket eddig csak nívósabb dokumentumfilmek komolyan vagy vígjátékok komolytalanul próbáltak feldolgozni, ez meg amolyan több nézői réteget összekovácsoló film lett? Szerintem valahol a két szék között földre csücsülős.
Nem volt rég a premier, de kicsit értetlenkedve látom, hány “woke” emberke került elő akár a saját mikrokörnyezetemben, akik csak a “woke” jelző pejoratív rossz értelmezését erősítik ezzel tovább.
Szerintem az emberiség lett hülyébb, mert kb semmit nem változott a kőkorak óta. Amit ez a film is felmutat, az szinte teljesen az internetnek köszönhető. Ez a kollektív téboly nem más, mint annak a jele, hogy az embereket egyszerűen túl sok információ éri és nem bírja a “processzor”. A kiss pistáknak és tóth jóskáknak régebben is annyi esze volt, mint most, csak már egy internet előfizetés áráért ezrekhez, tízezrekhez végy még többekhez is eljuthat a véleményük, míg régebben max a közeli ismerőseiket boldogíthatták. Tehát az infó már nem meghatározott és valamennyire szűrt helyekről zúdul az emberekre, hanem ezerfelől és kontrollálatlanul. Na ezért született meg ez a film is.
“Szerintem az emberiség NEM lett hülyébb” akart lenni
Nekem már a Vice is nagyon adta. Az valahogy jobban összeállt egy egésszé, nem volt darabos érzet. A humor viszont itt több volt ami az egész film fő erőssége így A Don’t Look Up nálam simán 2021 legjobbjai között landolt.
(Azt a zárójelben elejtett “olyan hatpertizet” meg nem is láttam.)
“A kutatók az 1970 és 2009 között a norvég sorkatonai szolgálatba lépő férfiak IQ-teszjeit tanulmányozva kimutatták, hogy nemzedékenként hét ponttal romlott a tesztet kitöltők teljesítménye. Az IQ-csökkenés lehetséges okai között környezeti tényezőket találtak, és úgy vélik, hogy bizonyos életmódbeli változások is hozzájárultak a csökkenéshez. Emellett szerepet játszottak a csökkenésben az oktatási rendszerben bekövetkezett változások, továbbá az, hogy a gyermekek egyre kevesebbet olvasnak, és egyre többet játszanak számítógépes játékokat – olvasható a medicalxpress.com tudományos hírportálon. Más kutatócsoportok is hasonló eredményekre jutottak. Egy brit csoport a közelmúltban azt találta, hogy az IQ-tesztek eredményei 2,5-4,3 ponttal csökkennek minden évtizedben nagyjából a második világháború befejezése óta.”
Na, most ezek után miről bezsélünk?
Totoro:
“Na, most ezek után miről bezsélünk?”
én nem tudom, miről beszélsz? :) az intelligenciának is több típusa van, arról nem is beszélve, hogy egy kevésbé intelligens, de művelt, vagy éppenséggel empatikusabb ember szintén máshogy rezonál ezekkel a témákkal. és valószínűleg a filmben bemutatott techguru IQ szintje szintén magas volt, mégis átgázolt bármin és bárkin.
fentebb is írtad ezt:
“Akár a filmbuzi közönségéről is szólhatna egy hasonló mozi, annyira két tábor van, az egyik a “normális” filmekre vágyók, a másik a képregényrajongók. Nyilván a képregényrajongókat gondolom a “nincs is üstökös” csapatnak, mivel én a másik tábort erősítem :D”
nem akartam lovagolni rajta, de ezek után nem bírom megállni :) szerintem az ilyen szélsőséges kétpólusú gondolkodás is elég rossz irányba terel. most tényleg csak igényes és képregényfilmes nézők léteznek itt? vagy éppenséggel igényes, művelt, intelligens ember nem szeretheti a képregényfilmeket is?
tényleg csak ezek a szélsőségek léteznek? McDonalds van, meg Fine Dining? Trabant és Ferrari? Képregényfilm és igényes szerzői műalkotás? nincs semmi árnyalat közöttük?
abelh: Nincs árnyalat. A mai blockbuster éra az 90%-ban képregényfilmet jelent, miközben az irodalomnak, vagy a világon fellelhető témáknak a képregényes szuperhős világ egy marginális szelete. Én már elmúltam 50, jókora generációs szakadék tátong köztem és a jelen moziközönsége között, de éppen ezért én még emlékszem milyen volt a nyolcvanas években moziba járni, amikor még tényleg változatos és érdekes filmek jöttek a mozikba, nem egymás klónjai. Engem untat, hogy minden filmben ugyanaz történik, csak a szuperhős jelmeze cserélődik, nem is tudom beleélni magam a helyzetetekbe, hogy izgultok egy huszadik pókember filmért, egyszerűen meghaladja a képességeimet, hogy megértsem mit lehet várni még egy ilyen filmtől.
Totoro:
“Nincs árnyalat. A mai blockbuster éra az 90%-ban képregényfilmet jelent”
2019-ben, tehát a járvány előtt a szuperhős filmek a komplett USA-ban széleskörben (2000-3000 mozi felett) bemutatott mozifilmek 7 százalékát tették ki. van árnyalat, csak kicsit hunyorgatni kell a kinyilatkoztatások előtt.
abelh +1
Igen ironikus, hogy totoro pont ennek a filmnek kapcsán beszél arról, hogy van egy szerinte “normális”-nak tartott csoport, meg a képregényrajongók, és ennyi, két nagy tábor, zéró átmenet vagy árnyalat. És hogy persze a másik csapat hülye, mint amiben ő van. Kemény ezt levonni a Don’t Look Up megtekintése után, ami pont egy totál polarizálódott világ visszásságait mutat be.
Tehát ott van már eleve a bibi a gondolatmenetben, hogy “a mai blockbuster éra az 90%-ban képregényfilmet jelent”, azzal szemben, hogy az “irodalom”-ban vagy a “a világon fellelhető témák” kapcsán a szuperhősös alkotások egy apró szeletet képviselnek. Miért az irodalom, mint gigászi kategória van párhuzamba vonva a blockbuster-ökkel, amik egy adott filmtípust jelentenek? Az irodalommal szemben miért nem a filmművészet áll úgy en bloc? Talán mert maga a blockbuster is csak egy csoport, ahogy a ponyva az irodalomban pl.?
Sose jött ki ennyi érdekes, stílusában diverz film, mint mostanában. Az, hogy a látványos popcornfilmek nagyja most épp ilyen szuperhősös, szerintem se oké, és elismerem, hogy jobban tűnnek egymás klónjainak… De anno is kijött rengeteg trash, amiről egyszerűen megfeledkeztünk, és csak a jó filmek maradtak meg. De filmrajongóként van bőven mit csemegézni a mai kínálatból is, szimplán mennyiségre annyi cucc jön ki, hogy nem lehet lépést tartani vele. Még akkor se, ha a 95%-a szar, mert az az 5% is olyan sok darab jó új filmet jelent minden évben.
“mert a te szemszögedből nézve itt elképzelhetetlen ennyi kretén, de bezzeg kint.”
te nem Budapesten laksz szerintem.
Tudósként – ráadásul olyan tudósként, akinek némi köze van a film témájához- nagyon akartam szeretni a filmet.
Szatíraként nyilván túlzó, keserédes és nem kellemes nézni (-tehát “jó” szatíra) ugyanakkor sokszor csak egymás után pakolt gag-eknek tűnt, picit szétesett a film szerkezete.
A hype-ot nem értem (nyilván a szatíra akkor “üt” a legnagyobbat, ha a célcsoportba tartozó szocio-kulturális csoport tagjai vagyunk- európaiként emiatt nehezebb kapcsolódni a filmhez.)
Mindenesetre, még meg fogom nézni egyszer.
Én annyit fűznék hozzá, aki legalább nem adott rá 8 pontot az menjen és nézze az marvel/dc igénytelen szennyeit, kivéve a Dark Knight sorozatot!