Sportfilm dömping: Remember The Titans, Glory Road, The Rookie

Tudjátok mi lett a sok nézési tervemből a Disney+ első hetén? Hát beleugrottam a fenn levő sportfilmekbe, mert egyszercsak ott volt egy rakat. Mondjuk a szintén fennlevő Invincible-t (az a futás!) még az American Underdog környékén néztem újra, és hát a lenti listában is csak 1 újdonság volt. Több sportfilmet kérünk, Hollywood húzz bele!

A Remember the Titans-t eredetileg csak háttértévének akartam, hogy legyen valami zaj, de nyilván naiv gondolat volt, hiszen Denzel odateszi az egészet. Igaz történetet dolgoz fel, igazából mind a három amit most emlegetek. Itt arról van szó, hogy egyesítik az eddig fajilag elkülönített iskolákat, és a focicsapat élére egy fekete edzőt neveznek ki, akinek össze kell kovácsolni a tarka-barka fiatalokat egy csapattá. Minden rasszizmust megoldanak a végére! Nyilván kicsit cinikusan mondtam, de igen, fontosak a lépcsők a nyitottabb gondolkodás felé.

Ami meglepett, hogy mennyire egyben van a film. Konkrétan megnézem a rendező Boaz Yakin munkásságát, és nem hiszem el, hogy a Remember the Titans minőségéhez bármi köze volt. Némelyik karakter íve remekül van végigkövetve, és még a tetőpont sem siklik ki. Nyilván emlékeztem, hogy fasza film, de semmit nem kopott az évek alatt, viszont most már ezt inkább az iszonyat durván telepakolt szereplőgárda képességeinek tudom be valahogy.

A Glory Road volt egyedül újdonság a most emlegetett hármasból, és úristen ez mekkora mellé. Igaz történetet dolgoz fel, az első texas-i fekete starting lineup-pal nyerő kosárcsapatét ha jól értem, de 1-2 szép és erős pillanaton kívül itt csak pislogtam, hogy ez miképp van 7 pont fölött imdb-n. Konkrétan a feszültség nulla végig, a karakterek szintén, és a végső meccsben szinte követni sem lehet mi történik, szétesett az egész. A rendezőjének ez az egyetlen filmje, és ez nem is lep meg.

Igazából tökéletes példa arra, hogy hiába van meg a tipikus underdog csapat feltör formula, bizony a főzéshez más is kell, hogy jól süljön el a végeredmény. Például egy jó vágó mindenképp.

A The Rookie meg az egyik legjobb lazítós film. Ebben nagyon-nagyon kevés feszültség van, és tulajdonképpen két történetet mesél el egyben. Ez a legnagyobb gyengesége is, hiszen mindkettő erős lehetne magában, miszerint egy világvégi város fiataljai azért szedik össze magukat, hogy rávegyék az edzőjüket: próbálja ki magát még egyszer idősen a profi ligában. És mindkét szál végig van vezetve! Olyan, mintha két tetőpontja lenne a filmnek. Tudom, szükség volt rájuk, hogy valami erő összejöjjön, de közben meg nagyon furcsa, kicsit fókusztalan élmény lesz belőle, hogy a felénél nagyjából újrakezdődik.

Viszont pont ezek miatt tökéletes lazító. Szerintem vagy ötödszörre láttam, ahogy Dennis Quaid szerényen elkezd újra hinni magában, és ennek mennyien drukkolnak a környékről. Lehet mosolyogni, szól a country zene, és nincsenek nagyon komoly egymásnak feszülések, nincs megnyomott dráma, talán a magánéletben kicsi. Ezért jó nézni, ahogy szinte mindenki drukkol egymásnak, legalábbis a mutatott emberekből, semmi kicsinyesség, csak a képességekkel előre lépés. Nem meglepő módon pont ennek a filmnek a rendezője bír a legjobb filmográfiával a háromból.

13 hozzászólás a “Sportfilm dömping: Remember The Titans, Glory Road, The Rookie” bejegyzéshez

  1. Jajj Human, meg ilyet! Imádom mikor “régi filmeket” nézel. Legyen már ebből rovat, vagy legalábbis rendszer!

    on: titanst sosem birtam, rookie nagy kedvenc, sírós!

    glory roadot megnézzük, még csak nem is hallottam róla.

  2. Én pár évente megnézem a Remember the Titanst (utána a Kevin Costner-es futó edző filmet), én imádom.

    Kösz a tippet, nézem is a The Rookie-t.

  3. Invincible hatalmas kedvenc, ezek közül ezt néztem újra a legtöbbször. De ott van még a The Blind Side, Coach Carter, a Costner-es futósnak nemtudom mi a címe, de az is nagyon jó. Tudom, hogy más kategória, de én megemlíteném még a Csontdarálót is, mint underdog csapatos film. :)

  4. Rob: McFarland a terepfutós film címe, amelyben Costner játszik.

    A Titans nem egy rossz film, csak ma már azt mondaná rá mindenki, hogy tele van klisékkel. Dramaturgia és zene miatt is. Viszont működik és je felejtsük el, hogy majd minden évben készül ilyen film.

    A Glory Road amiatt is érdekes, hogy én John Voight-ot nem ismertem fel először, amikor láttam a filmet. :)

    Ezek ilyen feel good mozik. Kellenek. Alulról a csúcsra. Külön műfajt képviselnek már. :)

  5. SJ: szerintem jó volt, de abban nem annyira a sport a lényeg, az teljesen a főszereplő útjáról szól – ellenben a vége iszonyat iszonyat hangulatos.

  6. Ha sportfilmről van szó, nekem először a minden héten háború ugrik be először. Hú de régen láttam, és mégis… Lehet újra kéne nézni.

  7. Nemek az Emlékezz a titánokra az egyik kedvenc filmem. De a Costneresről és a Quaidesről nem hallottam. Most viszont tuti megnézem amint lesz kis időm. Köszi az infót!
    Ja nem tudom ide illik-e de nekem a másik ilyen amit nagyon szeretek az a Férfibecsület.

  8. Nalam az amerikai foci es a baseball is nezhetetlen kategoria ( budos proli vagyok, foci, foci, foci), de a filmjeik egeszen kivaloak ezekben a temakban, vagy akar a sorozataik, pl. Friday Night Lights

  9. (Ha The Rookie, akkor arról a Charlie Sheenes ugrik be – amit amúgy pont Boaz Yaking írt. *flies away)

  10. Szerintem a sportfilmek, legalábbis amit megnézek hozzák amit várok. Legutóbb a Southpaw, Creed 1-2 és King Richard is elég jól sikerült. De ha régebbi akkor bedobok egy kis jégkorongot Kurt Russellel: Miracle / Csoda a jégen

  11. Misi85: pont msot néztem újra disney-n azt is full bepunnyadva, és háát jobbra emlkeztem.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.