Itt az új Garden State, avagy minden 15 és 25 közöttinek jött egy néznivaló, a nem oda tartozónak pedig kis nosztalgiajárat, csak modernebb zenékkel.
A története pofonegyszerű: a főszereplő fiatalon is az elérhetetlen idősebb szerelem felé kacsintott, és a főiskolát elvégezve is ezt teszi, de némi felnövéstörténet után rájön, hogy inkább a jelenjét szeresse, ne pedig egy képtelen vágyálmot. Nem lehet előresietni az életben. Ennyi. Konkrétabban fiatalok konfirmálásán lesz party-mester a főszereplő, és eközben beleszeret egy fiatal anyába, akit Dakota Johnson alakít. Ahogy próbál közel kerülni a nőhöz, úgy ébred rá lassanként a fent említett dolgokra.
Az egészet sújtja kicsit, hogy a főszereplő az író és a rendező is egyben, így a karakter korához köthető hibáin kívül nem meri jobban árnyalni a karakterét, akit amúgy nem is játszik olyan jól, bár az értetlen mosolya működik. Érdekes mennyire kilóg színészként a gárdából, de megértem, hogy miért nem engedte át másnak az alakítást Cooper Raiff, annyira személyesnek érződik a Cha Cha Real Smooth.
Nem tökéletes a film, de simán lepörög a játékidő, és ha valaki nem tartozik az említett korosztályba, nekik ott van Dakota Johnson empatikus kapcsolatnak, aki a fiatal srácot a végtelen és elhalasztott lehetőségek nosztalgiájaként nézi. Vagy lehet ez csak nekem adott jó kapaszkodót.
A Garden State kapcsolatot a remek soundtrack is tetézi. Popdalok ezerrel, de egy pár év tökéletes lenyomata a sok depressziós rap, amire úgy nézünk majd vissza 10 év múlva, mint a Garden State soundtrackre. Összességében kevésbé filmes a Cha Cha, mármint technikailag, mint az említett Zack Braff mű, de még elmegy, viszont nem lesz akkora hivatkozási alap.
@viszont nem lesz akkora hivatkozási alap
Ebben nem lennék biztos. Cooper Raiff karrierje elég meredeken felfelé ívelőnek tűnik, még bőven lehet belőle “nagy ember” és ilyen értelemben ebből a műből is bőven lehet még cult classic.
Maga a film egyébként teljesen korrekt, szerintem Cooper Raiff esetlensége és “gyenge alakítása” részben koncepcionális is lehetett és számomra inkább adott a hatáshoz mint elvett belőle, de tény hogy kilógott a sorból.
Ok, úgy beszéltek erről a Garden State-ről, mint valami mindenki által kötelezően ismert hivatkozási alapról, miközben nekem lövésem sincs arról, hogy micsoda.
Kénytelen voltam megnézni imdb-n, hogy egyáltalán melyik film ez.
Ha ez akkora cult classic, valahogy engem sikerült nagyon elkerülnie. Ok, hogy videótékás borítója emlékeimben megvan, de hogy azóta se találkoztam semmilyen kontextusban a filmet emlegetve egészen mostanáig…
Én az előző filmjét, a Freshman Yeart is imádtam autentikussága miatt. Talán még jobban, mint ezt.
Fifty shades of boring lesz az alcíme?
Nem volt rossz, de nem is volt kiemelkedő.
Az előző filmje simábban csúszott. Pun intended.