Cha Cha Real Smooth

Itt az új Garden State, avagy minden 15 és 25 közöttinek jött egy néznivaló, a nem oda tartozónak pedig kis nosztalgiajárat, csak modernebb zenékkel.

A története pofonegyszerű: a főszereplő fiatalon is az elérhetetlen idősebb szerelem felé kacsintott, és a főiskolát elvégezve is ezt teszi, de némi felnövéstörténet után rájön, hogy inkább a jelenjét szeresse, ne pedig egy képtelen vágyálmot. Nem lehet előresietni az életben. Ennyi. Konkrétabban fiatalok konfirmálásán lesz party-mester a főszereplő, és eközben beleszeret egy fiatal anyába, akit Dakota Johnson alakít. Ahogy próbál közel kerülni a nőhöz, úgy ébred rá lassanként a fent említett dolgokra.

Az egészet sújtja kicsit, hogy a főszereplő az író és a rendező is egyben, így a karakter korához köthető hibáin kívül nem meri jobban árnyalni a karakterét, akit amúgy nem is játszik olyan jól, bár az értetlen mosolya működik. Érdekes mennyire kilóg színészként a gárdából, de megértem, hogy miért nem engedte át másnak az alakítást Cooper Raiff, annyira személyesnek érződik a Cha Cha Real Smooth.

Nem tökéletes a film, de simán lepörög a játékidő, és ha valaki nem tartozik az említett korosztályba, nekik ott van Dakota Johnson empatikus kapcsolatnak, aki a fiatal srácot a végtelen és elhalasztott lehetőségek nosztalgiájaként nézi. Vagy lehet ez csak nekem adott jó kapaszkodót.

A Garden State kapcsolatot a remek soundtrack is tetézi. Popdalok ezerrel, de egy pár év tökéletes lenyomata a sok depressziós rap, amire úgy nézünk majd vissza 10 év múlva, mint a Garden State soundtrackre. Összességében kevésbé filmes a Cha Cha, mármint technikailag, mint az említett Zack Braff mű, de még elmegy, viszont nem lesz akkora hivatkozási alap.

5 hozzászólás a “Cha Cha Real Smooth” bejegyzéshez

  1. @viszont nem lesz akkora hivatkozási alap

    Ebben nem lennék biztos. Cooper Raiff karrierje elég meredeken felfelé ívelőnek tűnik, még bőven lehet belőle “nagy ember” és ilyen értelemben ebből a műből is bőven lehet még cult classic.

    Maga a film egyébként teljesen korrekt, szerintem Cooper Raiff esetlensége és “gyenge alakítása” részben koncepcionális is lehetett és számomra inkább adott a hatáshoz mint elvett belőle, de tény hogy kilógott a sorból.

  2. Ok, úgy beszéltek erről a Garden State-ről, mint valami mindenki által kötelezően ismert hivatkozási alapról, miközben nekem lövésem sincs arról, hogy micsoda.
    Kénytelen voltam megnézni imdb-n, hogy egyáltalán melyik film ez.
    Ha ez akkora cult classic, valahogy engem sikerült nagyon elkerülnie. Ok, hogy videótékás borítója emlékeimben megvan, de hogy azóta se találkoztam semmilyen kontextusban a filmet emlegetve egészen mostanáig…

  3. Én az előző filmjét, a Freshman Yeart is imádtam autentikussága miatt. Talán még jobban, mint ezt.

  4. Nem volt rossz, de nem is volt kiemelkedő.

    Az előző filmje simábban csúszott. Pun intended.

Leave a Reply

Your email address will not be published.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.