Nem tudom hogy harcolta ki George Miller rendező a Mad Max: Fury Road után erre a pénzt, lehet ő maga talált egy lámpást, és benne levő dzsinntől ezt kérte egyik kívánságának.
A történet egy egyedül- és önálló, boldog nő körül bonyolódik, aki az emberiség történeteinek kutatója. Ő vesz kis üvegcsét, amiből kiszabadít egy dzsinnt az isztambuli utazása alatt, és jöhet a három kívánság helyzete. Mivel a nő tudja, hogy az ilyen történetek általában figyelmeztetések, így erőteljes rábeszélést igényel a dzsinn részéről, aki elmeséli 3000 évét, és hogy miképp került minden alkalommal 1-1 nő által az üvegcsébe. A mesék közben a főszereplő szépen lassan ráébred, hogy a saját életében is megvezette magát, és megpróbál tenni ellene, felhasználva a kívánságait.
A felépítés tehát ez, a jelenben egy hotelszobában beszélget Tilda Swinton és Idris Elba karaktere, aztán flashback formában látjuk az eseteket, amikor a dzsinn pórul járt, néha a szerelem miatt, végig a szabadság iránt vágyódva, akkor is amikor évszázadokig senki nem hallhatta a szavát. Ezek a betétek eléggé fantasy filmesek, és vizuálisan ütnek, de közben mégsem jön át valahogy a szenvedély alattuk.
Viszont mégsem csak tisztán a szerelem, boldogság, és a vágy van itt a középpontban, hiszen a film már csak a főszereplő foglalkozása alapján is a történetek fontosságáról szól, hogy miképp hajtja és tereli el az embereket a mesélt szó. Talán a végére még oda is eljut, hogy a modern korunk mennyire romboló hatással van a tisztább történetekre, arra amik egykor fontosak voltak nekünk. Mindezt úgy, hogy nem megy el a jelenünk csodás találmányai mellett sem azért.
Szerintem lejön, hogy sajnos számomra eléggé mellé volt a 3000 év magány vágyakozás. Lehet túl fáradtan néztem, de a varázslatból semmit sem éreztem, és hiába erős néha vizuálisan, valahogy az ugrott be többször is, hogy a The Fall lightosabb verziója előtt ülök. Egy biztos, ez nem egy blockbuster volt, vagyis nem 2010 utáni blockbuster, és valójában érdekes élmény, csak lehet mélyen többre számítottam.
Az összkép sajnos közepes, néhol érdekesebb részekkel. (pl. szultán testvére a zárt szobában) Sajnos a végére viszont elveszett az érdeklődésem. A mondanivaló kipukkadt majd elkezdett a film “népnevelni”. Valahogy kevésnek éreztem a színészeket is ott már. Szóval egynek elment, de többször nem nézném meg.
Pontosan, egészen enervált lett a történet a végére. Ez sajnos a gyenge forgatókönyv hibája. Kár érte.
Úristen, a The Fall! Mennyire alulértékelt, elfedett kincs az a film! Valószínűleg az országban kapható utolsó DVD-t sikerült megvennem pár éve.
Nekem tetszett. Imádom Tilda Swintont meg Idris Elbát is George Miller meg egy érdekes rendezö. Na mindegy is kihangsúlyoznék pár pozitívumot. Mind a három story vizuálisan frenetikus szerintem plusz és ez hatalmas plusz, hogy végig az adott nyelven beszéltek a storykban a színészek és nem éltek azzal az olcsó megoldással, hogy angolra váltottak volna. A casting minden esetben tökéletes volt. Engem simán beszippantott a film ugyanakkor az utolsó rész gyenge volt ezt aláírom. Egy szép film nem váltotta meg a világot ugyanakkor egy üdítõ színfolt volt a franchise univerzumok tegerében.
Nekem pl jobban tetszett, mint az eredeti kisregény.
Az egész egy óvatos, lassú, érett közeledése két kívülállónak. Pont az építi fel a film feszültségét, hogy nem csak a vágy, hanem a szomorú valóság is végig ott van a CGIorgia mellett.
A színes- szagos bazár, Sába királynőjétől és az elképzelhetetlen csodáktól csettintésre kapcsolunk vissza egy unalmas, hideg hotelszobába.
Alithea a nem pont szomorú, hanem inkább elkeserítő (?) valóság szüleménye-már a neve is “igazság”-ot jelent, az igazság pedig még a frázis szerint is fáj….- közben pedig egyértelmű, hogy saját magának is hazudik azzal, hogy “teljes vagyok, semmire sem vágyom”. A dzsinn pedig a kavargó képzelet, az elveszett romantika és csodák gyermeke. A mai korban nem létezhet.
A képi világ pedig baromi jól reflektál a karakterekre. Ahogy halad előre a sztori és közeledik a két szereplő, a látvány is egyre kevésbé émelyítően giccses.
Lehetne még boncolgatni hosszú sorokon keresztül, nyilván van, akinek nem jönnek be a hasonló művek, de aki pl. The Fall-t vagy a Cloud Atlas-t szereti, valószínűleg ez is tetszeni fog neki.
SPOILER
Na igen, míg a múltbeli szálak rendben voltak, a jelen Tildával teljesen semmilyen, még a hirtelen “szeress” kívánsága is.
Meg az is kicsit fura volt, hogy akkor azért szerette volna, ha mind a három kívánságot kimondja valaki, hogy akkor végre szabad lehessen?
Mert ugye az utolsó hölgy hármat használ el amikor azt kívánja, hogy bárcsak sose találkoztunk volna.
De kérdés pl: hogy a fél dzsin gyerekével mi lett?
Én elaldutam rajta a moziban
Spoiler?
Nem lehetséges, hogy Alithea megcsúszott a fürdőben, beverte a fejét és csak képzelte az egészet?:D Ha már gyerekként amúgy is volt egy képzeletbeli barátja..